Képviselőházi napló, 1896. VIII. kötet • 1897. julius 5–julius 24.
Ülésnapok - 1896-129
g 129. országos ülés 1897. Julius 5-én, hétfőn. közvéleményével. De nem képes a t. kormány a jelen törvényjavaslatnál sem, ha az ellenzék teljesíti a nemzet és a haza érdekében kötelességét, a törvényalkotás stádiumáig eljutni, mert e javaslat, mely a ház asztalán fekszik, a mint imént már kijelentettem, semmi egyéb, mint a nagy tőkének az istápolása. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Weisz Berthold t. képviselőtársam csóválgatja a fejét. (Mozgás jobbfelől.) Ezt én megértem, de legyen nyugodtan, mikor én azt mondom, hogy ez nem egyéb, mint a nagy tőke istápolásása, akkor 50.000 magyar gazda igazolólag bólintja a fejét. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Azt mondják önök, hogy a czukorprémiumra vonatkozó törvényjavaslat által egyrészről a ezukorgyärtás felvirágoztatását mozdítja elő a magyar törvényhozás, másrészről az ezzel kapcsolatos mezőgazdasági érdekeket istápolja, tehát a mezőgazdáknak nyújt oly mérvű támogatást, a mely magában véve elég arra, hogy a törvényhozás közlelkestíltséggel fogadja e javaslatot. De tovább mennek és azt mondják, hogy ezen törvényjavaslatnak törvénybe iktatása nem csak a czukoripar felvirágzását, nem pusztán az ezzel kapcsolatos mezőgazdasági érdekeknek istápolásät, |;de a munkáskérdés helyzetének javítását is magában foglalja. Nem akarok erős kifejezéssel élni, hanem akkor, a mikor ezen törvényjavaslat mellett semmiféle statisztikai kimutatás nincs, noha ez magában véve egy pusztán statisztikai adaton alapuló törvénykérdést képez, és csak akkor győzhet meg bárkit, hogy ha a statisztikai adatok számokkal igazolják azt, (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) hogy e törvény által menynyiben fog előmozdíttatni a ezukoriparnak felvirágzása, másodsorban ezen javaslatnak törvényerőre emelése által mily mértékben nyujtatik támogatás a magyar mezőgazdának, harmadszor, hogy az ezzel kapcsolatos mezőgazdasági ágaknál foglalkozó munkás népnek helyzete mennyiben nyer anyagi ellátást és anyagi esisztencziát; a mikor — mondom — mindezek számokkal egyáltalában nincsenek igazolva : akkor nekem legkényelmesebb a helyzetem, hogy ha semmi egyebet nem mondok, hanem ezen minden indokolás nélkül, szárazon, és mereven elébünk tett törvényjavaslattal szemben egyszerűen tagadom, hogy a magyar mezőgazdának abból haszna volna, tagadom, hogy a magyar mezőgazdaságnál ezen iparággal kapcsolatban alkalmazott munkásnak ez bármely tekintetben előnyére válnék. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) T. képviselőház! Van Magyarországon 10—12 czukorgyár, vegyük egyszerűen a dolgot. Nem is kell sok statisztikai adat hozzá. Ezen gyáraknak akar az ország adni kilencz millió prémiumot, de hogy adja ezt? Adja úgy, hogy azt mondja, valamiképen a kincstár meg ne károsodjék, mert mi nem akarjuk, hogy a kincstár megkárosodjék, a kincstár bevételének épen kell állania azért, hogy esetleg a külügyi kiadások fedezésénél valami bajba ne essék a kincstár. Tehát ezt kirójuk a közönségre fogyasztási adóképen. E szerint két irányban terheljük meg egyszerre magát az országot. (Igaz! Ügy van! a balés szélső baloldalon.) Mert előszói nagyobb prémiumot adnak a czukortermelésre a gyárosoknak, a kiknek tőkéje még jó részben nem is Magyarországon nyert teljes gyümölcsöztetést, hanem külföldön, tehát nem is igazi magyar tőkét istápolunk, hanem idegen tőkét. S másodsorban, t. ház, ugyanezt a pénzt megfizettetjük a közönség által fogyasztási adókban. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Hát egészséges, helyes és józau politika az, mikor a t. kormány maga kimutatja, hogy Törökország, Szerbia, Bulgária és Románia kivételével az összes európai államok között Magyarországnak van a legkevésbbé ezukorfogyasztó közönsége, hogy ugyanakkor a közönségnek a fogyasztási képességét még csökkentsük azzal, hogy a czukoradót fokozzuk? Hiszen egy egészséges közgazdasági politikának már akár egészben véve, az összes közgazdasági érdekeket tekintve, akár pedig a részleteket véve, oda kell konkludálnia mindig, bogy a közönség a fogyasztási czikket minél olcäóbban kapja. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Ha tehát én prémiumot akarok adni az ország pénztárából, azt a prémiumot nem azért adom, — ha józan, okos politikát követek, — hogy drágábban kapjam azt a fogyasztási czikket, hanem prémiumot adok azért, hogy olcsóbban kapjam azt a fogyasztási czikket és annak a fogyasztási czikknek a közönség legalsóbb rétegében a legszélesebb fogyasztási terrénumot biztosítsam. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Azt gondolom, t. ház, hogy ha a prémiumrendszernek van jogosultsága, ezt a jogosultságot egyedül és kizárólag csak abban találhatjuk, ha a prémium által módot és alkalmat nyújtunk arra, hogy a fogyasztó közönség jobban élhessen, könnyebben hozzá juthasson olyan fogyasztási czikkekhez, mint a milyenek például ma még Magyarországon a czukrot kell tekinteni. Hanem arra adni prémiumot Magyarországon, e közgazdaságilag teljesen az elzüllés felé közeledő államban, hogy fogyasztási czikkeink drágábbak legyenek, ez a lehető legszerencsétlenebb, közgazdasági szempontból a legnagyobb elutasításra méltó politika, a melyet nem az ellenzéknek kellene ostromolnia, hanem az uralkodó többségnek kellene lehetetlenné tennie még annak a
