Képviselőházi napló, 1896. VII. kötet • 1897. junius 14–julius 3.
Ülésnapok - 1896-117
72 117- országos ülés 1887. jnnlns 18'án, pénteken. banem liogy azokat kegyelettel megőrizzék. (Úgy van! balfelöl,) A hatalom pedig, mely az önök kezébe van letéve, ismét nem arra való, hogy vérrel szerzett jogokat feladjon, hanem, hogy azokat mindenkivel szemben megvédelmezze. A sajtószabadság megszorítása nem jelentene egyebet, mint nemzetünk vérző testén újabb sebet ejteni. (Ügy van! Ügy van! a hal-és szélső haloldalon.) Megengedi a t. ház, hogy egypár esetet említsek fel a történelemből, hogy kik részesítették a sajtó termékeit védelmökben. II. József császár egy őt rágalmazó röpirat szerzőjét maga elé idézte és a remegő fiatal emberhez eme szavakat intézte: Ha te eme röpirattal népemet sértetted volna meg, hát akkor fejedet lábaid elé tétetném, így azonban méltánylom szép tehetségedet és kanczelláriám titkárává teszlek. Ott volt Nagy Frigyes, a ki, midőn látta az ellene szórt rágalmakat, melyek egy falra voltak kiragasztva és látta azt a tömeget, mely azt a falragaszt olvasta, szolgájának megNagyta, hozzáillő szellemességgel: »Tedd lejebb azt i.z iratot, hogy jobban olvashassák!« Úgy az egyik, mint a másik történeti nagy alak az igazságot nem erőszakkal kívánta megvédelmezni, hanem bíztak a nép igazságos ítéletében. Ott van azonban ezekkel szemben a nagy Napolen, a ki a hires londoni levelek gyanúja miatt százakat börtönöztetett be, ott van továbbá Augusztus, a ki mártírhalálra szánta mindazokat, a kik hatalma ellen írásban mertek felszólalni. Ki vonja tehát kétségbe, hogy a sajtószabadság, a szabadság szellemének kifolyása, a sajtószabadság elnyomása pedig a reakcziót szolgálja ! Elismerem, t. ház, hogy a sajtónak vannak kinövései és hibái, elismerem azt is, hogy az esküdtszékek ítéletének lehetnek áldozatai. De kérdem a t. igazságügyminiszter urat, biztosít-e bennünket arról, hogy nem lesznek-e áldozatai a bírói felfogásnak is? Épen azért bátran állíthatjuk, hogy ezen javaslat 16. §-a szerencsétlen csillagzat alatt született. (Ügy van! a hál- és szélső haloldalon) Azzal a kérdéssel járulok tehát az igazságügyminiszter úrhoz, ne röstelje bevallani tévedését, hiszen tévedni emberi dolog, már csak azon szempontból \?, mert nincsen ember hiba nélkül. Például az igazságügyminiszter úrnak is van egy igen nagy hibája. (Halljuk! Halljuk! a hal- és szélső haloldalon.) És ez a hibája az, hogy oly görcsösen ragaszkodik a 16. §-hoz. (Helyeslés a hal- és szélső haloldalon) T. ház! Ujabban a többség álláspontjának igazolásaid gyakran hivatkozott a közvéleményre. Hát én, t. ház, ellenzéki képviselőtársaimmal szemben, a kik kétségbe vonták ezen közvéleménynek létezését, határozottan konstatálom, hogy igenis a kormánynak van közvéleménye. De kérdem, mikor nem volt még bármely hatalomnak közvéleménye? Hiszen megvolt az a franczia rémuralomnak, mely XVI. Lajost és Mária-Antoniettét vérpadra juttatta. Megvolt még a vérengző Karaffának is és megvolt a Bachkorszaknak is épúgy, mint megvan a közvéleménye az önök politikájának. Igen, de, t. ház, nem ez volt az igazság, (Ügy van! a bal- és szélső baloldalon.) épúgy> a mint nincsen igazság az önök politikájában. A politikában tehát vezérünket ne a közvéleményben keressük, melynek értéke kétes, hanem az igazságban. És hogy ha ezen szempontból mérlegeljük eljárásunkat, akkor csak a most, a napokkal ezelőtt letárgyalt katonai törvényjavaslat érdemét az igazság követelményei szerint gróf Apponyi Alberttől elvonni a politikai morál és tisztesség szempontjából épen úgy nem lehet, mint a hogy nem lehet az önök politikájától elvonni azon igazságot., hogy az országot az anyagi és erkölcsi tönk szélére juttatták (Igaz! Úgy van! a hal és széhő baloldalon. Ellenmondás jobbfelől)' és a mint nem lesz majd lehetséges önöktől elvitatni, ha ezt a törvényjavaslatot úgy fogják keresztülforszirozni, a mint az le van téve, annak igazságát, hogy a sajtószabadságot a reakezió kebelében bolygatják meg. Ugyanazért, t. ház, elsősorban az igazságügyminiszter úrnak, mint az igazság főőrének kötelessége keresni az igazságot, de a t. miniszter úr ezt ne a hatalomhoz alkalmazkodók táborában keresse, mert a barátok sohse figyelmeztetik az embert hibáira, hanem igenis keresse ellenségeinek táborában, a kik mindig megmondják az igazságot. A bölcs szavai szerint: Vedd fontolóra ellenségeid tanácsait, mert ezekből legtöbb igazságot meríthetsz. És a bölcsnek teljesen igazsága volt, mert a ki az embert hibáira figyelmezteti, az csak ellenségünk lehet. (Tetszés halfelöl.) T. ház! A sajtó megrendszabályozása tehát nem jelentene egyebet, mint az igazságnak elfojtását. (Igaz Ügy van! halfelől.) Ez azonban önöknek minden furfangja daczára sem fog sikerülni, mert az igazság magának mindig utat talál. (Helyeslés halfelöl.) Ha tehát önök őszintén akarják a magánbecsületet nagyobb védelemben részesíteni, akkor azt ne a sajtó megrendszabályozásával igyekezzenek elérni, hanem keressék annak orvoslását azon társadalomban, a mely az önök politikája következtében teljesen szét van szórva, állítsák helyre a társadalom egységét, a melyből a szép, nemes és igaznak érzete teljesen kivált is vezessék vissza az Istenhez, melytől az önök politikája következtében elfordulni készül. És hogyha önök ezt meg fogják tenni, akkor a
