Képviselőházi napló, 1896. VII. kötet • 1897. junius 14–julius 3.
Ülésnapok - 1896-117
117. országos ülés 1897. jnnius 18-án, pénteken. 73 társadalomban ki fog fejlődni az igazság érzete is s az igazságügyminiszter úr által annyiszor emlegetett jogérzet és tisztességérzet, s akkor, miként említettem, t. ház, nemcsak a magán becsület fog nagyobb védelemben részesülni, hanem ítélőképességénél fogva az igazságszolgáltatásnak egyéb érdekeit is .nagyobb védelemben fogja részesíteni, a melyek most már hatáskörébe vannak utalva. (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) T. ház! Nemzetünk ezredéves történelmi ünnepélye a múlt évben folyt le. Akkor egy alkalommal, a munkácsi ezredévi emlékünnep alkalmából volt szerencsém az igazságügyminiszter urat először látni és hallani. Bevallom egész őszinteséggel, hogy egy 20 éves ifjú lelkesedésével elmondott beszédje méltó volt azon lefolyt ünnepélyhez, s akkor az ő beszédjének hatása alatt arról győződtem meg, hogy politikai különbségek, nézeteltérések lehetnek az emberek között, de a hazaszeretet, ti SZUbadság megvédése és az alkotmány iránti tisztelet tekintetében eltérés nem lehet, mert ebben a haza minden polgárának egyet kell értenie. Az igen tisztelt igazságügy miniszter úrtól tehát azt vártam, hogy ő a sajtószabadságnak jövő évben bekövetkező 50 éves jubileumát méltóképen fogja megünnepelni, mint azon ezredéves ünnepélyt megülte. És ime, most arról győződtem meg, hogy a t. igazságügyminiszter úr a sajtószabadságnak halotti tort készül rendezni. (Igaz! Úgy van! a szélső báloldalon.) A t. igazságügyminiszter úr tehát elméletben a szabadságnak áll szolgálatában, gyakorlatilag azonban a reakcziónak. És ugyanezért, mivel ezen törvényjavaslatban a reakczió szelleme nyer kifejezést, én azt még általánosságban sem fogadom el. (Élénk helyeslés és éljenzés a balés szélső baloldalon.) Rakovszky István jegyző: Holló Lajos! Holló Lajos: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Az ellenzéknek ezen javaslattal szemben kifejtett ellenállása, azt hiszem, nem kizárólag a 16. §-ban lefektetett, a sajtószabadságra veszélyes elvben nyeri magyarázatát. Az ellenzéknek ezen szakasz ellen kifejtett küzdelme jelenti másrészről egy egész irányzat elleni harczát és küzdelmét, (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) a mely irányzat már hosszabb idő óta tapasztalható, és a mely abban összpontosul, hogy a kormány részéről a sajtót meg kell fékezni és a kormány részéről egy törekvés mutatkozik, a mely lerakja azokat a sánezokat, a honnét támadást lehet intézni a sajtószabadság erőssége ellen, hogy azt megostromolják. Nem kizárólag a 16, §. az egyedül álló jelenségezen a téren; sajnos, a törvény fennállása mellett és épségben léte alatt oly kormányzati és igazságszolgáltaKÉPVH. NAPLÓ. 1896—1901. VII. KÖTET. tási tényekre mutathatunk rá a múltban, a melyek ezt az irányzatot, törekvést a legfényesebben igazolják és iné^ sajnosabb, hogy midőn magában a törvényben többé elég szabadságot és latitudeöt a kormányzat nem talált, ennek a törvénynek a megváltoztatása által akarták ezen hatáskört kiterjeszteni. És mi talán nem is az első helyen veszszük fel a harczot, hanem már az előző intézkedéseknél lehetett volna a legerősebb visszautasítást intézni ezen törekvések ellen. (Helyeslés a szélső baloldalon.) A mi a törvény keretein belüli, egyszeríí kormányzati vagy igazságügyi intézkedéseket és lépéseket illeti, erre nézve csak két tényre vagyok bátor ráutalni. Megvan a törvényben az, hogy sajtóvétségekért senkit más helyen, mint esküdtszéke előtt felelősségre vonni nem lehet; és egy ürügy alatt, hogy kerestetik a eorpus delieti és kerestetik egy bűncselekményben a részes, megrohanják a szerkesztőségek helyiségeit olyan módon és olyan alakban, a mely már magában véve a íegterrorisztikusabb, a legdurvább és legsértőbb a sajtóval szemben, hogy kivonul egy egész rendőrszázad, megszállja a szerkesztőség összes helyiségeit, a lépcsőház, a folyosók, a magánlakás, a ház ajtaja el lettek árasztva rendőrközegekkel és akkor bevonultak egy nagy attentátum megfékezésére a rendőrség és a bíróság kiküldöttei s keresték azon kéziratot és azt, a ki ebben részes és bűnös. Hol van itt az a garanczia, az a törvény, a melyet felállítottunk a sajtó védelmeié, hogy a bűnöst senki más, mint az esküdtszék és a sajtóbíróság nem vonhatja felelősségre? És midőn ezen módban még nem látták eléggé kimerítve a sajtó megfékezésére az eszközöket, midőn semmisem volt kétes, sem a szerzőség, gem az illető közleménynek a szerkesztőséghez való jutásának módja, akkor ezen ügyben egy másik rohamot intéztek, a mikor éj idején mentek el a szerkesztő magánlakására és onnan vitték a szerkesztőség helyiségébe és mentek el a szerkesztéssel semmi összefüggésben nem levő, az adminisztrácziót kezelő tisztviselőknek magánlakásaiba és éjnek idején szállították oda, állítólag, hogy a nyomozást tovább vigyék, tovább terjeszszék, valósággal pedig, hogy a terrorizálást még veszedelmesebben gyakorolják. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) És ez szintén nem volt elég, hanem akkor, a mi a legféltettebb kincse egy lapnak, a lap összes irományait, könyveit, a melyekből kitűnnek diszkrét Összeköttetései, a melyek elárulják a lapnak viszonylatait, a melyeknek semmi köze az illető bűncselekményekhez, elczipelik a rendőrséghez, az ügyészséghez, és ott kiteszik hónapokon keresztül a hatalom kezelői bírála10