Képviselőházi napló, 1896. VII. kötet • 1897. junius 14–julius 3.

Ülésnapok - 1896-117

gg 117, országos ülés 1887. jnnius 18-än, pénteken. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) de csak úgy, ha az a sajtószabadság teljes, (Igás! Úgy van! a szélső baloldalon.) mint a mely az én szerény meggyőződésem szerint már természetében, eredeti lényegét tekintve nem is lehet más, mint teljes. (Helyeslés a szélső baloldalon) A csonka sajtószabadság nem sajtószabadság. Á csonka sajtószabadság csak olyan, mint a szabad lég szárnyszegett dalnoka. (Úgy van! a szélső baloldalon.) A sajtószabadságnak teljesen függetlennek kell lenni, mint magának a gondolatszabadságnak. A teljes szabadság és a gondolat vagy az ész szabadsága ikertestvérek, a melyeket egymástól könnyelműen és veszély nélkül elválasztani nem lehet, nem szabad. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon) És valamint emezt, tudniillik az ész vagy gondolat szabadságát korlátok közé szorítani nem lehet, úgy amazt, a sajtószabadságot nem szabad, mert különben ennek korlátozásával amaz, tudniillik a gondolat vagy ész szabadsága lenne bilincsekbe verve, (Ügy van! a szélső baloldalon.) a mi pedig már elméletileg is egy nagy képtelenségnek, lehetetlenségnek; gyakorlatilag pedig egy rút zsarnokságnak, ha talmi .önkénynek merész megkísérlése volna. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Vagy talán volna, lehetne valaki, a ki a gondolat szabadságának és függetlenségének korlátokat vetni akarna és tudna? Talán volna, lehetne valaki, a ki meg akarná s meg tudná tiltani a gondolat, vagy ész szabad repülését s megnyilatkozását? Lehet, hogy van, sőt lehet, hogy vannak, a kik igen is meg akarnák, de nincs és nem lehet senki, még a miniszter úr sem, a ki ezen akaratának érvényt szerezni képes volna. (Úgy van! a szélső baloldalon.) A gondolat megvillan az agyban, tápot nyer a szív érzelmeiben és kipattan, kitör és megnyilatkozik a szabad sajtóban: »Talpra magyar!* és nincs erő, nincs hatalom, nincs zsarnoki önkény, mely a gondolat és a sajtó szabadsága diadalát útjában megakasztani képes volna. (Tetszés és helyeslés a szélső baloldalon.) így lesz a sajtó, de csakis a szabd sajtó, a gondolat szabad megnyilvánulásának és általában a közszabadságnak egyik kiváló eszköze, így lesz az alkotmánynak egyik legfontosabb biztosítéka, a melyet tehát önnön kárunk, a nemzetnek kára, az alkotmánynak veszélyeztetése nélkül megtépdesni vagy megcsonkítani nem lehet és nem szabad. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Jól tudta ezt az 1848-iki, bölcs törvényhozás, tudták nemzetünknek akkori nagyjai; épen ezért iktatták törvénybe a teljes sajtószabadságot, odaiktatták, mint a közszabadságnak egyik hathatós eszközét, odaiktatták, mint az alkotmánynak egyik legfontosabb biztosítékát. Semmisem természetesebb tehát, mint az, hogy a ki a sajtószabadságnak, ennek a nagy államjogi biztosítéknak 1848-ban lefektetett alapjait megingatni akarja, az magának az alkotmánynak alapjait ingatja meg. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Minthogy pedig ezen törvényjavaslat már sokszor felemlített szakaszának ha nem is egyenesen bevallott czélja, de természetes következménye épen ezen alap-oknak megingatása lenne, csak természetes, hogy ha én ezen czélhoz,hogy úgy mondjam, az alkotmány rombolásához szavazatommal járulni nem akarok, (Helyeslés a szélső baloldalon.) csak természetes, ha ismételve mondom, hogy ezt a törvényjavaslatot még általánosságban sem fogadom el. (Helyeslés a szélső baloldalon.) T. ház! Még csak lehető rövidséggel akarok kifejezést adui azon nézetemnek és meggyőződésemnek, hogy szerintem ez a törvényjavaslat veszélyes még azért is, mert hogy ha ez a törvényjavaslat törvényerőre emelkednék, csakis a kormány mindenható hatalma növekednék, erősbödnék általa. E tekintetben egyetértek teljesen Barabás Béla t. képviselőtársammal, a ki egy bizottsági ülésben azt mondta s azon nézetének adott kifejezést, hogy ez a 16. §. nem más, mint leleplezett ürügy arra, hogy magánosok czíme alatt közérdekű esetek elvonassanak az esküdtbíróságok köréből (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) és szak-, tehát kinevezett bírák elé utaltassanak. Belekényszerítése ez a szakbíróságoknak a párt- és politikai érdekek szolgálatába. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) És hogy t. barátom alighanem fején találta a szeget, alighanem eltalálta a czélt, kitetszik ez a t. miniszter úrnak egy beszédéből, a melyben a többek közt azt mondja, hogy megkívánja ezt az államnak érdeke, megkívánja ezt az állam polgárainak az érdeke. (Derültség a szélső baloldalon.) Mert ez ugyan magában tekintve igen szép, frázisnak elég szép, de kérdem, van e valaki — hogy egyebet ne mondjak — oly naiv, (Tetszés a szélső baloldalon.) a ki komolyan az állampolgárok érdekében levőnek tartaná és hinné azt, hogy ha azok ügyeinek egy része az esküdtszékek bíráskodása alól s így a nyilvánosság elől elvonatik és elzáratik, vagy a polgárok érdekében lévő-e az, hogy ha a sajtó annyira megrendszabályoztatik, (Halljuk! Halljuk!) hogy az a visszaéléseket ne ostorozhassa és így a közönség igaz érdekeit ne védelmezhesse. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon) Vagy volna-e, lehetne-e valaki, a ki ebben a mi nyomorúságos napjainkban és körülményeink közt a miniszter úr által emlegetett állam és állami érdekek alatt nem magát a kormányt és ennek érdekeit