Képviselőházi napló, 1896. VII. kötet • 1897. junius 14–julius 3.

Ülésnapok - 1896-117

117. országos Ülés 1897. jnntus 18-án, pénteken. m értené-e ? (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Hiszen, t. ház. ma már szinte hozzá vagyunk szokva, hogy a kormánynak különösen hatalmi érdekei mindig, de mindig az állam érdekeivel azonosíthatnak (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) és ezen a czímen, e ezég alatt növelteinek s erősbíttetnek, fokonként gyarapíttatnak. Tehát itt, az általam említett esetben is, a miniszter úrnak, habár leplezett szavaiból, én legalább a magam részéről azt látom, azt olvasom, hogy ezt kívánja a kormánynak érdeke. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) És ez nincs is máskép, t. ház. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Megmondom, miért. Mert ha a miniszter úr maga mondja, hogy a szabiid sajtó az alkotmánynak és közszabadságnak legerősebb védbástyája; ha maga beismeri azt, hogy a szabad sajtóra Magyarországnak állami léte érdekében feltétlenül szüksége van; és ha maga állítja, hogy ő neki a szabad sajtó érdeke lebegett a szemei előtt: annak érdeke akkor, mikor ezen törvényjavaslat beadására magát elhatározta — és ez neki mind szent meggyőződése — (Felkiáltások a a szélső baloldalon: Szent meggyőződése!) — így mondta — és ennek daczára mégis a sajtószabadságot megnyirbálni akarja, a sajtóvétségek egy részét az esküdtbíróságok hatásköre alól kivonja, az ítélkezést a nyilvánosság kizárásával a bezárt ajtók mögött, tisztén a rideg paragrafusok alapján tanácskozó szakbíróságok elé utasítja: nem szenved kétséget, sőt teljes bizonyossággal mondhatjuk azt, hogy ezen javaslat sokszor, kifogásolt intézkedésével, csakis a kormányhatalom újbóli növelését, erősbítését czélozza, (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) hogy a mint már fentebb is jeleztem volt, még a szakbíróságokat is a párt és politikai érdekek szolgálatára kényszerítse, hogy a sajtót féken tartsa és bizonyos esetekben a különben szabad, független polgárokat is nagy hatalmával megfélemlítse, (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) hogyne mondjam, alázatos szolgáivá, érdekei vak eszközévé tegye. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) A kormány hatalma ma is igen nagy, sokkal nagyobb, mint a milyennek lenni kellene. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Túlságos!) A kormány hatalmát immár nem növelni, hanem inkább korlátozni kellene. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) A kormányhatalom megnyirbált már csaknem minden jogot, megcsonkított már csaknem minden szabadságot, illuzoriussá tette a kormány felelősségét, (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) vásárra dobta a szavazási jogot, elnyomta a választási szabadságot, (Igaz! Úgy van!a szélső baloldalon.) és most mit akar még? Mivel akarja még növelni különben is túltengett és veszélyes hatalmát? Hát: osztályozza a becsületet; osztályozza még a bűncselekményeket is tisztességesekre és nem tiszteségesekre, megszorítja az ítélkezés nyilvánosságát; megzabolázza a gondolat szabad nyilvánításának egyik hatalmas eszközét: a sajtót; (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) elgyengíteni akarja, sőt gyengíti is az alkotmány sánczait, merészen támadja az alkotmány védbástyáit, s mindezt miért? Tisztán és egyedül hatalmi érdekbői; (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) de fájdalom, a mi nemzeti nagy kincseinknek, alkotmányunknak és közszabadságunknakroppant kárára és veszedelmére. Ez is olyan érdek, ez is olyan czél, a kormány hatalmi érdeke, a melynek eléréséhez én a legkisebb segítséggel is járulni sem most, sem a jövőben nem akarok és nem fogok soha. (Helyeslés a szélső báloldalon.) Azt is hallottam, illetőig olvastam most a lapokból, hogy a kormánynak és a kormánypártnak ma már nem is a 16. §., hanem a parlamentáris elv megvédése a íő. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Hát ugyan kitől? Bizonyosan tőlünk, a függetlenségi és 48-as párttól, a kik talán a t. túloldalon ülő társainknak rólunk való kegyes gondolkozása szerint a magyar parlamentarizmusnak ellenségei vagyunk, ők pedig a barátai. (Derültség a jobboldalon.) Szegény parlamentarizmus ! Szegény, sokszorosan szegény parlamentarizmus, a kinek ilyen barátaid vannak ! (Derültség balfelől.) Ha szólani tudnál, igazán elmondhatnád, még pedig joggal, hogy én uram és én Isten m, csak a barátaimtól szabadíts meg engemet! . . . (Derültség a baloldalon.) Tehát ma már kifogyván a t. túloldal az érvekből, a melyekből különben sem volt sok, a parlamentarizmus megvédelmezése szükségességének hangzatos elvét dobta mintegy a közvéleménybe, hogy azt megtéveszsze. Mert hogy csakugyan meg akarta, vagy meg akarja téveszteni, az előttem kétségbevonhatatlan, bizonyos abból a szabadelvíípárti kijelentésből, hogy a magyar parlamentarizmus megalkotói, megteremtői megfordulnának a sírjukban, hogy ha a szabadelvű párt engedne. Nos hát kérdem, micsoda ez, ha nem nyílt, őszinte bevallása, illetőleg nem bevallási formája, de határozottan nyilt kijelentése annak, hogy a 16. paragrafusnak áterőszakolása tisztán és egyedül párthatalmi kérdés, mert hiszen a »szabadelvíípárt nem engedhet a kisebbségnek.* A parlamentarizmus védelmezését, tehát ismét csak párthatalmi érdekből hangoztatja s teljesen bizonyos, t. ház, hogy ha ezt a szakaszt csakugyan áterőszakolni képesek lesznek, akkor ezzel is határozottan a kormánynak hatalmát növelik és erősbítik újra. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ilyen körülmények között én egy