Képviselőházi napló, 1896. VII. kötet • 1897. junius 14–julius 3.

Ülésnapok - 1896-117

1Í7. országos ülés 1897. június 18-áu, pénteken. 6? baloldalon.) És mégis a t. miniszter űr olyan szívós kitartással, hogy ne mondjam, makacssággal ragaszkodik a kérdéses szakasz második pontjához, mintha talán ezzel valami nagy, jó és hasznos szolgálatot tenne a közügynek, vagy mintha épen a haza és a haza polgárainak érdekeiben cselekednék valami nagy, dicső dolgot. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Sőt a miniszter úr annyira megy a javaslatba lefektetett kedvencz eszméjének, hogy úgy mondjam, imádásteljes szeretetében, hogy még az 1848-iki nagy idők nagy alakjainak nagy alkotásait is kicsinyítő!eg megbeesméreli, elítéli és veszélyeseknek mondja. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ezt mutatja — ha jól emlékszem — a folyó hó 3-án tartott beszédének az a része, melyben azt mondja, hogy az ezelőtt ötven esztendővel alkotott törvényt az élet szükségleteivel és követelményeivel összhangba kell hozni, és ha egy törvényt az élet szükségletei túlhaladnak, úgy, hogy az kihatásaiban a közjóra veszélyessé válik, minden józan törvényhozónak kötelessége ezen törvények reformálása. Nos hát, igen tisztelt igazságügyminiszter úr, legyen szabad nekem azt kérdeznem, hol va:i itt az igazság? Vájjon hol vannak és melyek ezen esetek, a hol, és a melyekben az ezeleőtt ötven évvel alkotott 1848-iki törvények kihatásaikban csakugyan veszélyesekké váltak volna a közjóra? Mondja meg a t. miniszter úr, hogy ha van még ebben a mi nyomorúságos napjainkban és körülményeink között valami, igazán közjó, a mi az egész haza polgárainak egyetemét, tehát összességét illeti, nem épen az 1848-iki törvényeken és azok alapján birjuk-e? (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) És ha van, már pedig fájdalom, nagyon is sok vau, igazán közrossz, nemde az épen azóta alkotott gyarló törvényeknek s a már régen és most is uralkodó kormányrendszernek és szellemnek szomorú következménye? (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Nem az 1848-iki törvények veszélyesek a közjóra, a mit különben — legalább az én tudtommal — az igen tisztelt miniszter úron kivíí! nem is mondott még talán e házban senki; nem az 1848dki törvények károsak és veszélyesek a közjóra, hanem igenis a hatalma növelése érdekében mindent elkövetni képes kormánynak az eljárása (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) és a mostani kérdéses és több ehhez hasonló törvényjavaslatoknak erőszakkal való keresztülhajtása, igenis, ezek veszélyeztetik a közjót, ezek veszélyeztetik magát az 1848 dicső alkotásait és vívmányait is. (Úgy van! a szélső baloldalon.) T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Fentebb, még beszédem kezdetén azt mondtam, hogy ezt a törvényjavaslatot már csak azért se fogadom el még általánosságban sem, mert ennek 16. §-ának második pontját részint feleslegesnek, részint veszélyesnek tartom. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) És hogy csakugyan felesleges: azt már említettem és igyekeztem is bebizonyítani ; hogy pedig e mellett veszélyes is: ez ismét oly kérdés, a melyet az én szerény nézetem szerint tagadni ugyan igen, de érvekkel megczáfolni nem lehet, (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Különben nem is czáfolta meg még eddig senkisem. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Hiszen úgy a t. előadó úrnak, mint a t. miniszter urnak idevonatkozó érvei, . . . Madarász József: Gyarló érvek! (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Madarász Imre: . . . mint a kártyavárnak gyenge falai, oly könnyen, olyan hamar oszlottak el és dőltek romba, az ellenzék hatalmas argumentumai alatt. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Sőt a mi több, maguk a túloldal férfiai közül is többen, különösen a bizottsági ülésben nyilván, határozottan és félremagyarázhatatlanul ismerték el ennek a 16. §-nak a káros és veszélyes voltát. így például Emmer Korúéi t. képviselőtársam szerint a 16. §. lényeges közjogi és alkotmánykérdést érint. Arról van — azt mondja—szó, hogy vájjon az esküdtbírósági intézményt a maga teljes egészében fentartsuk-e, vagy pedig nagy rést üssünk rajta. Kétségtelen, úgymond, hogy ez a törvényjavaslat úgy, a mint beadatott, elég okot ad az aggályra. Későbben pedig ugyancsak Emmer Kornél t. képviselőtársam, ellentétben legközelebbi beszédének zárószavaival, azt mondja, hogy a 16. §. egészében és feltétlenül elvetendő. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Sőt nemcsak ő, hanem vele együtt a bizottsági ^előadó és Beksics Gusztáv t. képviselőtársam (Éljenzés a szélső baloldalon.) vele együtt azt monda akkor, hogy a 16. §. kész veszedelem, melyet tehát okvetlenül meg kell változtatni. Minden kétségen kivül van tehát ezekből, hogy a 16. §. és különösen annak második pontja csakugyan veszélyes. Igenis veszélyes, mert határozottan rést üt a sajtószabadságon. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Miután pedig maga az igen tisztelt igazságügyminiszter úr azt mondotta, hogy a szabad sajtó az alkotmánynak és közszabadságnak legerősebb védbástyája, ezt a védbástyát, az alkotmánynak és a közszabadságnak ezt a legfontosabb intézményét ingatja és támadja meg ez a javaslat, (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) pedig ha az alap meggyengül, meginog, természetesenigen könnyen összeomlik maga az épület. Miért tehát gyengíteni akarni a fundamentumot vagy az épületet tartó oszlopokat? Nekünk alkotmányunkat és közszabadságunkat illetőleg szilárd és teljes biztosítékokra van szükségünk. Ezeknek pedig egyike kétségen kivül a sajtószabadság, 9*