Képviselőházi napló, 1896. VII. kötet • 1897. junius 14–julius 3.

Ülésnapok - 1896-116

u 116. országos fllés 1897, . jimiss 16-n, sierdán. kizárólag magyar intézetek legyenek, akkor tessék ezen törvényjavaslatot is egész nyíltan, ennek az őszinte szándéknak megfelelően fogalmazni és ne hitessék el önmagukkal és a világgal, hogy abban valami szegénységi bizonyítvány, vagy valami szégyelni való volna, hogy ha mi egy törvénybe arra nézve garancziát kívánunk beleiktatni, (Igaz! Úgy van ! a szélső hátoldalon.) hogy ez a felállítandó intézet kizárólag magyar legyen, Nagyon egyszerű az a módosítás, a melyet indítványozni bátorkodom. Abban áll, hogy az 1. §. második sorába beleiktattassék e két szó: »magyar tannyelv«, ilyformán: »a magyar királyi honvédség tényleges állományú tiszti sarjadékának kiképzésére a következő magyar tannyelvű honvéd nevelő- és képző-intézetek rendszeresíttetnek«. Ezt a módosítást ajánlom a t. háznak elfogadásra. (Helyeslés.) Elnök: Kivan még valaki hozzászólani az első szakaszhoz? Thaly Kálmán: Hogy ha a másik oldalról nem szólnak, én bátorkodom hozzászólani. A t. miniszter úr az Ö* kifogyhatatlan humorú felszólalásában, (Zaj. Elnök csenget.) -— szívesen konstatálom ezt — a melylyel válaszolni méltóztatott a tegnapi beszédekre, egyebek közt azt állította, hogy én tegnapi felszólalásomban őt igen ravasz embernek állítottam. Bocsánatot kérek, ebben tévedés van. Én a t. miniszter urat mindig nyílt embernek tartottam, és ezt a nyíltságát igen sokra is becsülöm, hanem a törvényjavaslatot mondtam igen ravasznak és ezt ismétlem. Nem is a miniszter úr agyából került az ki, — meg vagyok róla győződve — hanem hécsi szülemény! (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Az előadó úr i«t hangsúlyozta azt, hogy ravasznak mondottam a szerkezetet s hivatkozott a véderő-bizottságra. Erre én közbeszólólag azt mondtam, hogy nem az szövegezte. Én nem ismerem az eredetit, de újra ismétlem, a mit tegnap említettem, hogy Bécsben készült és ez is egyik oka annak, hogy oly ravasz. E törvényjavaslat ravasz és rejtett inteneziói közöl mindjárt itt az 1. §-nál tapasztalunk egyet. E szakaszban, melyhez Okolicsányi képviselő úr módosítást is adott be, el van hallgatva konzequenter ezen nevelőintézetek tannyelve. Az nem argumentum, a mit az előadó úr mondott, hogy honvédségről lévén szó, nem is lehet más, mint magyar. Józan logikával következtetve, ennek így kellene lenni, . . , B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter; Törvény alapján! Thaly Kálmán: . . . miután a honvédség szolgálati nyelve a magyar. De micsoda tapasztalat van előttünk ? A Ludovika Akadémiában eleinte két, most már, úgy tudom, négy tantárgyat tanítanak német nyelven, határozott törvénysértéssel. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Akárhányszor felhoztuk itt a házbaii, hogy a t. miniszter úr a törvéuyt megszegi, a mikor ezt megttíri. Elrendelte a miniszter úr azt is, hogy a társalgás nyelve is bizonyos órákban német legyen. Annak a jó szellemnek köszönhető, melyet a növendékek a szülei házból és a polgári iskolából hoztak, hogy nem ment vele semmire, mert azok a fiúk bizony maguk közt németül nem társalogtak. Később az ukázt meg is kellett szüntetni. Persze az Armeesprachét akarták önök bepréselni azon oknál fogva, melyet már megpendítettem, mert a németségnek Ausztriában is kizárólag a hadsereg sánczai közé, mint utolsó mentővárba kellett menekülnie. Azért ragaszkodnak oly görcsösen a véderő körében a német nyelvhez, mert azt hiszik, ez az a malter, az a falragasz, mely összetartja az egész épületet, különben össze fog omlani. Pedig ott van Krimia, hol az egységes orosz hadsereget négynyelvíí hadsereg verte meg, az angol, franczia, török és olasz. Nálunk sem okozna ez bajt. A honvédségnél törzstisztté senkisem lehet, ki tökéletesen nem birja a német nyelvet, Bécsbe a Kriegschuleba sem mehet, sőt újabban a német nyelv tudását megkövetelik már a kapitányoktól is szigorúan. Újabban olyan helyőrségekben, hol közöshadseregbeli badtestparnncsnokság és honvéd hadosztály parancsnokság van, a honvéd hadosztály-parancsnokság a közöshadseregbeli hadtestparancsnokság alá tartozván, ez rendeleteit, utasításait kiadja természetesen az Armeesprachen, németül és így küldi meg a a honvéd hadosztály-parancsnokságnak is, ez pedig egy rövidke rendelettel, hogy ime mit rendelt a hadtestparancsnokság, a német paksamétát mellékeli s küldi német nyelven a honvéd alsóbb parancsnokságoknak. B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Tévedés! Thaly Kálmán : Pozitív adatokat tudnék mondani, csak ki ne tekerje a nyakukat a miniszter úr azoknak, a kiket megnevezek. B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Bizony megeshetik! Thaly Kálmán: Tudok esetet, hogy valaki figyelmeztette parancsnokát arra, hogy uram, a honvédség szolgálati nyelve mégis magyar volna s ezt magyarul kellene kapnunk. »Nem kell azt oly szigorúan venni, barátom, stb.«. Az is meg lehet, hogy az ilyennek minősítvényi táblázatába beleírják, hogy javíthatatlan rebellis azért, mert a koronás király által szentesített törvényeket meg akarja tartani,, holott a miniszter úr legalább a Ludovika Akadémiánál azokat nem tartja meg, mert négy tantárgyat, fennálló