Képviselőházi napló, 1896. VII. kötet • 1897. junius 14–julius 3.

Ülésnapok - 1896-116

116. országos ülés 1897. június 16-án, szerdán. 55 válnék ez a parlament, ha akkor, midőn magyar honvédintézetekről van szó, midőn ilyen intézetekre vonatkozó törvényt hoz, abba még azt is beletenné, hogy ott magyar nevelésben fognak részesíttetni az ifjak! (Nagy zaj a szélső baloldalon ) Hát, t. ház, ha ezt megtennők, ezáltal csak oly szegénységi bizonyítványt állítanánk ki magunkról az egész világ előtt, a mely igazán nagy szégyenünkre válnék. (Nagy zaj a szélső baloldalon.) Komjáthy Béla: Hát a Ludovikában nem tanítanak németül? Münnich Aurél előadd: Ott sem neveltetnek az ifjak német szellemben, hanem magyar szellemben, és az intézet tannyelve magyar. Nem akarom tovább igénybe venni türelmüket, hanem azzal zárom szavaimat, hogy kicsinyelni, kigúnyolni és gyanúsítani nagyon könnyen lehet a legjobbat is, de tényeket eltagadni és elfordítani nem lehet. Ajánlom a javaslatot elfogadásra. (Élénk helyeslés jobbfelöl. Felkiáltások a szélső baloldalon: Csalafinta az előadó úr!) Asbóth János: T. ház! Félreértett szavaim megmagyarázására kérek szót. A t. előadó úr megtámadott a miatt, hogy azt mondtam, hogy önkéntes és nem önkéntes, jóhiszemű és nem jóhiszemű gimplik szavaztak bizalmat a kormánynak. Hát én azt mondtam, hogy többé-kevésbbé jóhiszemű, többé-kevésbbé önkéntes gimplik. Egyébiránt méltóztatnak tudni, hogy a gimpli egy igen ártatlan, elég csinos, vörösfoltos madár, a kinek azonban nem tulajdonítanak nagy belátást. Hát ha a t. előadó úr jogosult azt mondani a parlament egyik pártjáról, hogy ha annak az álláspontját elfogadjuk, akkor szegénységi bizonyítványt állítunk ki magunkról, nekünk is van jogunk azon t. uraknak csekély belátást tulajdonítani. (Helyeslés bálfelől. Zaj a jobboldalon.) Elnök: Következik a szavazás. A kérdés az, elfogadja-e a ház a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául? (Igen! Nem!) Kérem azokat, a kik elfogadják, álljanak fel. (Megtörténik.) Többség. A ház elfogadta. Következik a részletes tárgyalás. Nyegre László jegyző (olvassa a töi vény javaslat czímét, mely észrevétel nélkül elfogadtatik; olvassa az 1. §-t). Rakovszky István jegyző: Okolicsányi László! Okolicsányi László: T. képviselőház! Az általános vita berekesztése után a honvédelmi miniszter úr azt mondotta, hogy mindazok az érvk és kifogások, melyek az előttünk fekvő törvényjavaslat ellen felhozattak, súlylyal nem birtak, s hogy semmi lényegeset a javaslat ellen felhozni nem tudtunk. Nagyon sajnálom, de a honvédelmi miniszter úr ezen nyilatkozatát egyedül annak kell tulajdonítanom, hogy nem bir elég érzékkel azok iránt a komoly, méltó aggodalmak iránt, a melyek e vita folyama alatt elhangzottak. Különösen hangsúlyoztuk erről az oldalról azt, hogy ha már kizárólag magyar pénzen megalkotjuk ezeket a honvéd nevelő- és képzőintézeteket, akkor legalább biztosítékot kívánunk arra nézve, hogy ezen intézetekben a tannyelv minden körülmények között kizárólag a magyar lesz. Nem akarom én egy szóval sem azt mondani, hogy azokban az intézetekben a német nyelvet is ne tanítsák. Hogy a német nyelvet, a német irodalmat tanítsák, a mely a katonatiszttől megkövetelt általános műveltséghez még a mai időkben hozzátartozik, s melyre különösen a mi szerencsétlen közjogi viszonyaink között, a katonatisztnek pályáján szüksége lehet, azt egészen természetesnek találom. Aggodalmat ébreszt azonban bennem annak a látása, hogy a Ludovika Akadémiában már most is, törvény ellenére, négy tantárgyat német nyelven adnak elő. Már mostan, ha ez az új törvény, mely most mint javaslat fekszik előttünk, életbe fog lépni, akkor nagyon is közelfekvő az a veszély, hogy a közös hadügyminiszter érvényesíteni fogja ezen intézetekre befolyását abból a szempontból, hogy ott a magyar fiúk a közös hadseregben támasztott szolgálati követelményeknek megfelelően neveltessenek, a mi a^ ő értelmezésük szerint bizonyára azt fogja jelenteni, hogy mindig több és több tantárgy német nyelven adassék elő. Ilyen veszélylyel szemben, t. képviselőház, nincsen egyéb módja a törvényhozásnak, mint a törvénybe felvett határozott kifejezés által elejétől fogva kizárni annak a lehetőségét, hogy ilyen illetéktelen befolyások érvényestíljenek. Hiszen az egész közvélemény elé úgy vannak odaállítva ezek az intézetek, mint magyar intézetek. Ha az a közvélemény — nem keresem Asbóth János t. képviselőtársammal, hogy Önkéntes, vagy nem önkéntes, többé vagy kevésbbé jóhiszemű vagy nem jóhiszemű közvélemény — kifejezte örömét a fölött, hogy ezek a javaslatok előterjesztettek s ha tényleg van, a ki ezen javaslatokat örömmel üdvözölhette: mindenki csak azon meggyőződésben tette, hogy magyar intézetek felállításáról van szó. S hogy ha a miniszter úr és a kormány elnöke azt a sok gratulácziót zsebre rakják, a melyeket ezen javaslatoknak előterjesztése alkalmából kaptak, tudniok kell, hogy ezeket mind csak azon feltevéssel küldték hozzájuk, hogy ezek az intézetek magyar tannyelvű intézetek lesznek. Ennek a biztosítását óhajtanám én e törvényjavaslatba felvétetni, hogy az a törvényjavaslat igazán minden tekintetben nyilt, igaz és őszinte legyen, a mint azt az előadó úr az elébb elmondott beszédében állította. Ha őszinte az a szándékok, hogy ezek az intézetek csakugyan