Képviselőházi napló, 1896. VII. kötet • 1897. junius 14–julius 3.

Ülésnapok - 1896-116

r116. országos ülés 1897. június 16-&n, szerdán. zett honvédtisztek átmehetnek a közös hadsereghez; és mégis mi történt? Azon ürügy alatt, hogy az ott képzett tisztekből esetleg törzstisztek lehetnek, a kiknek már a közös hadsereggel való együttműködésük esetére németül kell tudniok, a Ludovika Akadémiában már most is több' tantárgyat adnak elő németül, ha jól tudom, négyet, azért, hogy az ifjak megtanulják a német nyelvet. Ha ez most történik, mi fog történni akkor, a mikor ezen szolgálati követelményeket a közös hadügyminiszter úr állapítja meg. És mi történik akkor különösen, ha tekintetbe veszszük azt, hogy a magyar nyelv tekintetében úgy a t. miniszter úr, mint a t. előadó úr milyen szomorú elveket hangoztattak. így tehát talajdonképen oda juthat a dolog, hogy annak a törvényjavaslatnak következtében, a melyet úgy szeletnek némelyek üdvözölni, mint a magyar katonai nevelés megvalósulását, az fog következni, hogy a magyar katonai nevelés egyáltalában nem létesül, hanem ennek az ürügye alatt még jobban el fogják germanizálni a honvédtisztképzést is (Úgy van! a szélső baloldalon.) Még egynehány szót óhajtok szólani ennek a kérdésnek anyagi részéről is. Nem kell, t. ház, azt bizonyítgatnom, hogy az a fél milliónál több összeg is, a mely évenként ezentúl terhelni fogja a magyar honvédelmi miniszter tárczájának költségvetését, mennyire súlyos teher. Hiszen azt az igen tisztelt miniszter úr is elismerte tegnapi felszólalásában, sőt annyira ment ebben a méltánylásban, hogy azt mondotta, hogy ő már nem kér az államtól és a törvényhozástól pénzt arra, hogy azon a reáliskoláknál alapítványi helyeket létesíthessen, hanem majd elmegy a t. miniszter úr a törvényhatóságokhoz és községekhez ilyen ingyenes alapítványi helyek létesítése végett. Nékem, t. miniszter ár, eszembe jut az az egyszeri csizmadia, a ki legényét azzal vigasztalta meg, hogy csak szorítsuk a munkát, János fiam, hogy ma készen legyünk, holnap nem dolgozunk, hanem kimegyünk a szőlőbe kapálni. A mint a csizmadiaság és kapálás egyaránt munka és dolog, azonkép egyaránt teher az, t. miniszter úr, akár állami adó, akár pedig törvényhatósági vagy községi pótadó alakjában nehezedik az a polgárok roskadozó vállaira. (Igazi tfgy van! a bal- és szélső baloldalon.) T. ház! Nem akarok most arról szólani, (Halljuk! Halljuk!) hogy ezen költségek folytán már mennyivel többel járulunk a quótán fölül a monarchia véderejéhez, mint Ausztria, hanem lehetetlen még rá nem mutatnom arra, hogy nekem az a sejtelmem, hogy ez még csak olyan tetszetős mezbe és színbe előtüntetett előjátéka annak a mi ezután fog következni. Én úgy körülbelül látni vélem már ennek az ezután következő játéknak első két felvonását. Az első felvonás valószínűleg az lesz, hogy a legközelebbi delegáczióban meg fogják tenni az indítványt arra nézve, hogy újabban állítsanak fel közös pénzen a közös hadsereg számára katonai tanintézetet, vagy a meglevőket kibővítsék. Mert ezt az utóbbi egypár év alatt azért nem tették, mivel mindig ott állott akadályul a nemzeti párt által sürgetett magyar katonai akadémia kérdése. Most már azt fogják mondani az urak, hogy immár a magyar katonai akadémiának és magyar katonai nevelésnek kérdése meg van oldva, megoldottátok jó magyarok a magatok pénzén, hát a közös pénzen azután fejleszszük a közös tisztképző - intézeteket. Ez lesz az első felvonás. Azt hiszem, ennek már nem fognak annyira tapsolni a törvényhatóságok, mint ennek a törvényjavaslatnak. Azután jön majd a második felvonás is. Mire való ez a tömeges tisztképzés? Ha összeszámítjuk azt, a mit ezek az intézek adnak és a mit majd fognak adni azok az első felvonásban említett közös hadseregbeli intézetek

r a kiképzettek száma akkora lesz, hogy az nem helyezhető el a közö? hadseregnek és a honvédségnek mai békelétszámában. Én tehát azt látom, hogy e szomorú darabnak második felvonása az lesz, hogy a véderőtörvény legközelebbi módosítása alkalmával a békelétszámot a lehető legnagyobb mértékben fogják felsrófolni, a háborúlétszámot pedig, hogy úgy mondjam, a végtelenségig kiterjeszteni. Hogy ennek milyen költségei lesznek azután s hogy ezeket miként viselje a magyar nemzet, azt számítsák ki az üdvözlő deputácziók, számítsák ki aisok a dicshimnuszokat zengők, mert úgy látszik, nagyon sok ráérő idejök van. Részemről kijelentem, hogy egy ily törvényjavaslatot, a mely nem alkalmas arra, hogy csak egy lépéssel is előrevigyen bennünket azon czél felé, mely után mi törekszünk, még általánosságban sem fogadhatok el. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: Szólásra senki sincs feljegyezve. Kivan valaki még szólani? A vitát bezárom. B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Legyen szabad egyes megjegyzésekre és egyes beszédekre, melyeket a vita folyama alatt hallottunk, némi észrevételeket tenni. Először Bolgár Ferencz t. képviselő úr kijelentését, melyet egészen tárgyilagosan megtett, a magam részéről üdvözlöm és köszönettel fogadom. 0 ezt a kijelentést nemcsak a maga, de pártja nevében is tette, a mi ezen kijelentést még becsesebbé teszi előttem. Nem hall-