Képviselőházi napló, 1896. VII. kötet • 1897. junius 14–julius 3.
Ülésnapok - 1896-116
116. országos illés 189?. június 16-án, szerdán. 5Í gathatok el azonban egy megjegyzést azon hivatkozásra vonatkozólag, hogy ő már 1898 ban, költségvetésem tárgyalása alkalmával a Ludovika Akadémia kibővítését megpendítette. Ez így van. A Ludovika Akadémia kibővítését illetőleg megjegyzem, hogy 1893 volt első esztendeje annak, hogy az akkoriban felemelt létszámmal az intézet meg volt telve. Akkor csak egy régebbi törvényes intézkedés volt életbeléptetve. Akkor én Bolgár Ferencz képviselő urnak következőket válaszoltam (olvassa): »Be kell várni a három évvel azalatt történt bővítés eredményét, mert most az első éve, hogy a létszám teljes. Ha ez az intézkedés nem fog ezélszeríínek bizonyulni, a honvédelmi miniszter lesz bizonyára az első, ki e részben előterjesztést tenni kötelességének fogja tartani. Jelenleg nincs pénz arra, mihelyt azonban a pénzügyminiszter úr ki fogja nekem jelenteni, hogy lehetséges, akkor én azt nagy köszönettel fogadom, de higyjék el, hogy nemcsak önök fogják megszavazni, hanem még sokkal inkább a t. ház szabadelvű oldala.* Ezt mondtam akkoriban s ezt csak arra vonatkozólag említem fel, hogy azzal a kérdéssel, vájjon a Ludovika Akadémia akkori szervezetében meg fog-e felelni, vagy sem, akkor magam is foglalkoztam. A t. képviselő ár kijelenti, hogy ezen törvényjavaslat előterjesztésével megoldva találja a kérdést s miután ezt nemcsak a saját, hanem a pártja nevében is kijelenti, ismétlem, ezt csak köszönettel fogadom. Igaz, hogy úgy Asbóth János, mint Okolicsányi László, ma még Horváh Ádám is az eszme apaságát a nemzeti párt és gróf Apponyi Albert képviselő úr számára reklamálta. Horváth Ádám: Én nem! B. Fejérváry Géza honvédelmi mi lliszter: Én azt hiszem, nem volna, helyénvaló, hogy én most válaszoljak az ilyenekre, hanem bízzuk ezt azt azokra, kiknek az apaságot tulajdonítják. Ha az illetők szükségesnek tartják elszólalni, akkor természetesen megadom a választ. Addig, a míg ők ezt szükségesnek nem tartják, én sem tartom szükségesnek reflektálni és nem tartanám azt még illendőnek sem. (Általános helyeslés.) Thaly Kálmán t. képviselő űr nem győzte ecsetelni a miniszter ravaszságát. (Derültség.) Thaly Kálmán: Nem a miniszterét, hanem a törvényjavaslatét! B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter : Ha ravasz is a miniszter, az ő felfogása szerint, még sem eléggé volt ravasz arra, hogy Thaly Kálmán képvisolő urat megtérítse. Mi nem győzzük meg egymást; ő marad a maga nézetén, én maradok a magamén (Derültség a jobboldalon) és így megvagyunk. (Élénk derültség a jobboldalon.) A mi pedig a képviselő úr azon törekvését illeti, hogy a minszterelnök urat jó muzsikusnak állítsa oda és ezt bizonyítsa, azt hiszem, erre az egyedüli irányadó indokot elfelejtette felhozni, és ez az, hogy a miniszterelnök úr jól uehegedült az ellenzéknek a választások alkalmával. (Hosszantartó, általános derültség. Zaj a szélső baloldalon.) Azt mondja a t. képviselő úr, hogy ilyen törvényjavaslatot csak akkor szoktak benyújtani vagy előterjeszteni, a midőn erre szükség van más indokból. Hogy micsoda az az indok, azt a t. képviselő úr és pártja talán tudja, de én nem tudom. Annyit tudok, hogy az indokolásban előadott nyomós okokon kivfíl engem semmi más ok nem indított. Mert azt csak nem hiszik, (Zaj.) a legújabb időben Szentesről megindult diplomacziai jegyzékváltást olyan fontosnak mégsem tartják, (Derültség jobbfelöl.) — azt a lehetőséget szem előtt tartván, hogy ott a vezérférfiak összeszólalkoztak — hogy abból háború keletkezzék. Más okot én nem tudok, mint azt, a mely az indokolásban le van téve. Azt mondja a t. képviselő úr, hogy a bécsi lapok örülnek annak a germanizácziónak, a mely lábra fog kapni ezen törvényjavaslat folytán. Hát valószínűleg a »Reiehswehr«-re méltóztatott hivatkozni, (Derültség jobbfelől.) a mely »Reickswehr« a »Honvedisirung des Oíficirs-Corps«-ról beszél. Én azt hiszem, hogy a »Reiehswehr« és a t. képviselő urak között az igazság a középen van. (Helyeslés jobbfelöl.) Thaly Kálmán: A »Neues Wiener Tagblatt* írta! B. Fejérváy Géza honvédelmi miniszteri Asbóth János t. képviselő úr — sajnálom, hogy nincs itt — mindenfélét felhozott, hogy mikor kellett volna ezt a dolgot csinálni. Egyébiránt az ezen pártot is illeti, (A baloldalra mutat.) hogy régen kelett volna megcsinálni. Erre csak azt mondom, hogy mindennek megvan a maga ideje. Hogy ha a dolgok meg nem érlelődtek, elő nem terjeszthetők; és én nem hiszem, hogy az urak májusban őszi baraczkot szeretnének enni. (Derültség jobbfelől.) Mindennek megvan a maga ideje és ha idő előtt, vagy későn tesz valamit az ember, az nem felel meg a czélnak. Justh Gyula: A tüzérségnek mikor jön meg az ideje? B Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Majd arról beszélünk annak idején. (Derültség.) Határozottan tiltakozom azon hatig ellen, (Halljuk! Halljuk!) a melyet ma használt Barabás Béla t. képviselő úr a közös hadsereggel
