Képviselőházi napló, 1896. VII. kötet • 1897. junius 14–julius 3.

Ülésnapok - 1896-116

116. országos ülés 1897. jmiins KS-án, szerdán. 49 képzés rendezésére nagy szükség van, hogy a bon véd-tisztképzésnek az a módja, a mely ezen javaslatban le van téve, mindenesetre a honvédség fejlesztésére fog szolgálni s ezért daczára annak, hogy e pártnak nem a honvédség a végczélja, hanem az önálló magyar hadsereg, ha az a szerencsétlen 4. §. nem került volna bele e törvényjavaslatba, mi azt elfogadtuk volna, mert nem szoktunk soha, semmiféle segítséget megtagadni a honvédségtől. Szóval elismerem nagy fontosságát ennek a törvényjavaslatnak, de odáig még sem megyek, a meddig elment tegnap Bolgár Ferencz t. képviselőtársam, a ki azt állította, hogy ezzel a honvédség épülete teljesen be van tetőzve s a mi már ezután következik, az csak pénzkérdés és hogy különösen pedig pénzkérdés a műszaki csapatokkal és tüzérséggel való ellátása a honvédségnek. Igaz, hogy nagyon akadémikus értéke van annak, hogy egyik azt mondja rá, hogy hiszem, a másik azt mondja, nem hiszem. De ez nem gátol engem annak kijelentésében, hogy bámulatos jóhiszeműségnek tartom annyi keserves csalódás után azt hinni, hogy a honvédségnek műszaki csapatokkal és tüzérséggel való ellátása csakis a pénz hiányán múlik. Meg vagyok győződve, hogy sokkal mélyebben fekvő okai vannak annak, hogy a magyar honvédséget műszaki csapatokkal és tüzérséggel nem látják el. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Áttérek most már a magyar katonai nevelés kérdésére, a melyet szigorúan elkülönítendőnek tartok a magyar honvédség tisztképzésének kérdésétől és pedig áttérek nem azért, mintha a magyar katonai nevelésnek csak egy porczikáját is látnám ezen törvényjavaslatban, hanem azért, mert nem látok és mégis beszélnek itt a magyar katonai nevelésről, mégis beszélnek arról, hogy azok a kívánságok, a melyek felmerültek a magyar katonai nevelés dolgában, most már ezzel a törvényjavaslattal megvalósítva vannak. Nem volt szándékom összegyűjteni azokat a nyilatkozatokat, a melyek akár a sajtóban, akár a képviselőházban a tisztelt nemzeti párt részéről történtek a magyar katonai nevelés kérdésében; nem is vezetne ez czélra, és azt is természetesnek találom, hogy némi ellenmondások is lehetnek azon nyilatkozatokban. A gondolat, a végezel egy volt, de talán más és más módokon gondolták azt megvalósítani egyesek. Hanem azt hiszem, hogy a nemzeti párt tisztelt tagjainak nyilatkozataiból, (Halljuk! Halljuk!) a nemzet közvéleménye azt a hitet merítette, hogy a nemzeti párt azt követeli, hogy azon magyar ifjaknak, kik a közös hadseregben tiszti állásra törekszenek, jelentékeny része, legalább is annyi, a mennyit évenként egy katonai akadémia előállíthat, magyar katonai nevelésben részesüljön. KJSPVH. NAPLÓ. 1896—1901. VII. KÖTET. Én legalább úgy vagyok meggyőződve, hogy a magyar közvélemény így fogta fel a nemzeti párt törekvését. Már most nézzük meg, mennyiben elégíti ki ezen új törvényjavaslat azt, a mit az igen tisztelt nemzeti párt követelt. Hiszen maga Bolgár Ferencz t. képviselőtársam is csak azt mondja, hogy megvan a »lehetősége« ezen törvényjavaslat 4. §-a folytán annak, hogy a magyar katonai nevelésben részesült ifjú átmehessen tiszt gyanánt a közös hadseregbe De hát hogy állunk ezzel a lehetőséggel? Nézzük csak ezt meg közelebbről. A törvényjavaslatnak 4. §-a azt mondja, hogy: »A honvéd nevelő- és képző-intézetekből kilépő tisztek és hadapródok közül azonban azok, kik arra önként jelentkeznek és a közös hadseregben támasztott szolgálati követelményeknek is megfelelnek, a honvédség és a közös hadsereg tisztiállományviszonyainak mérvéhez képest, a közös hadseregbe is beoszthatok«. Hát világos ebből, hogy az önként jelentkezőknek a számától függ az, hogy évenként hány magyar ifjú megy olyan a közös hadseregbe tisztnek, a ki magyar katonai nevelésben részesült. Másrészről pedig a közös hadügyminisztertől függ az, hogy mennyit vesz át. Valamiféle legcsekélyebb garanczia sincsen arra nézve, hogy ezen magyar katonai nevelésben részestílt magyar ifjaknak milyen része, mennyi perczentje helyeztessék át a közös hadseregbe. (Ügy van! a szélső baloldalon.) Én tehát nem látom, hol talál ebben a tisztelt nemzeti párt megnyugvást. Azután, ha kevesen jelentkeznek, vagy keveset vesz át a közös hadügyminiszter a közös hadseregbe ezen ifjak közül, akkor ezeknek a közös hadseregre gyakorolt behatásával meg van-e elégedve Bolgár Ferencz t. képviselőtársam? Hát akkor mi fog történni ha sokan jelentkeznek és sokat vesz át a közös hadügyminiszter? Akkor meg az történik, hogy annak nem a legalját, a legselejtesebbjét veszi át a közös hadügyminiszter, hanem átveszi a legjavarészét, a honvédség részére pedig marad a közepese és marad a selejtese a magyar Ludovika Akadémiában képzett tiszteknek. És hogy ha esetleg hiány állana be a honvédségnél, azt majd pótolni fogják a közös hadseregből per sub a honvédségbe átküldött selejtes tisztekből. (Űgy van! a ssélstt baloldalon.) Azután, t. ház, még egyet ne felejtsünk el ennél a pontnál : azt, hogy azokat a közös hadseregben támasztott szolgálati követelményeket a közös hadügyminiszter állapítja meg. Eddig a Ludovika Akadémiára, legalább így törvényes úton-módon nem volt semmiféle befolyása a közös hadügyminiszternek, és még eddig nem volt az kimondva, hogy a Ludovika Akadémiában kép7