Képviselőházi napló, 1896. VII. kötet • 1897. junius 14–julius 3.

Ülésnapok - 1896-116

4g 110* országos ülés 1897. június 16>&B, szerdán. nemzet érdekeit minden tekintetben megvédelmezzék. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Meg kellene védelmezni különösen a magyar honvédséget. Nem szeretem, hogy a véderő-bizottság szintén furcsa czélzásokat tett azon kijelentésében, liogy ennek a törvényjavaslatnak az a czélja, hogy a közös hadsereg és a honvédség tisztjei között a bajtársi szellem most már a teljesen egyenrangú kiképeztetés folytán helyreálljon. No hát köszönöm ezt a bajtársi szellemet. Nem kérek belőle, mert ennek a folytatása és eredménye ;iz lesz, hogy még eddig a honvédséget halljuk, nagyon természetesen, magyarul beszélni, majd ezután a honvédséget is el fogják németesíteni, mivel az a bajtársi szellem azt kívánja, hogy a lársalkodási nyelv is a tiszteknél a német legyen. A mindennapi élet bőségesen mutatja, hogy mily nehéz, mily nagy küzdelembe került azt a hideg közönyt legyőzni, a mi még a honvédség kebelében is uralkodik. Hogy ha megvan ez a küzdelem, ne uszítsunk, nyakára idegen érdekek támogatását, mert ez elvégre odajuttat minket, hogy a legyőzöttek csak mi s a legyőzött az a mostoha gyermek, a magyar honvédség lesz. (Úgy van! a szélső baloldalon.) A t. miniszter úr \ olt szives említeni, hogy az iskolák elhelyezésére mely városokat jelölte ki. El is hiszem, meg is hajlok előtte, hogy a közérdek szempontjából ítélte meg a dolgot, azonban van nagy Magyarországon egy város, a hol sokat tanúihatnának ezek az ifjak, a mikor ott Aradon a tizenhárom vértanú szobránál megjelennének. (Helyeslés. Úgy van! a szélső baloldalon.) Persze rebellis gondolkodásnak tekintik a vértanuk szobrához az ifjakat elvinni. Tudom jól, hogy sem a honvédelmi miniszterből, sem a közös hadseregből, sem a honvédek közül a magyar nemzet szabadságának vértanúi nem fognak kikerülni soha! A hadsereg csak rideg kötelességét tölti be a magyar nemzettel szemben, de minden mélyebb hazafias érzület nélkül, mely őket ehhez a földhöz, ehhez a hazához fűzi. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Nagyon jól tette volna a miniszter úr, hogy ha Aradra tekintett volna már történeti múltjánál fogva is, mert abból a szellemből, abból a levegőből is, mely ezt a várost környezi, csak nemzeti szellemet szívna be magába a honvéd ifjúság. De miért Nagyja figyelmen kb vtíl egész Erdélyt? Hisz Erdély valamely magyar városa csak megérdemelné azt, hogy egy intézet oda is állíttassék. Ezt is teljesen figyelmen kivííl Nagyták. Meszlény Lajos : Azok a nélkül is jól szavaznak ! (Derültség.) Barabás Béla: Én ezekben szerény nézetemet voltam bátor elmondani s azok, a miket elmondottam, engem csak arra az eredményre vezetnek, hogy azon törvényjavaslattól, mely a nemzet közvéleményét csak félrevezeti, de lényegében — és ezt hangsúlyozom — a nemzetnek kárára van (Helyeslés a szélső baloldalon.) és hogy magyar pénzzel idegen érdekeknek tesznek szolgálatot, akármiként üdvözölték is az elfogult egyének vagy körök a honvédelmi miniszter urat, hozzájárulásomat megtagadom s azt még általánosságban sem fogadom el. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Rakovszky István jegyző: Horváth Ádám! Horváth Ádám: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Nem volt szándékom felszólalni ennél a vitánál, mert abban a hitben voltam, hogy egy nap is elegendő lesz arra, hogy azok a fontos kérdések, a melyek ehhez a javaslathoz vannak fíízve, teljesen tisztán álljanak a nemzet előtt. Hanem megvallom, némely részben csalatkoztam és épen ez teszi köteleségemmé, hogy a lehető legnagyobb rövidséggel és tárgyilagossággal rámutassak egy-két meg nem világított pontjára ennek az egész ügynek. (Halljuk! Halljuk!) Kötelességem ez annyival is inkább, mert az egész kérdés és különösen ez a törvényjavaslat úgy van a nagy közönség elé állítva, mintha itt valami óriási vívmányokról volna szó, a melyeket rengeteg bölcseséggel és tengernyi fáradsággal sikerült megszerezni és a melyekért alázatos hálával tartozunk. Úgy állították oda a közvélemény elé ezen törvényjavaslatot is, mint a melylyel egy, ha számra nézve nem is nagy, de erkölcsi tartalmánál fogva mindenesetre jelentékeny súlyt képviselő pártnak igen fontos programmpontja volna megvalósítva úgy, hogy ennek, a nemzeti pártnak immár egyik sarkköve ki van véve alapjából. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Mindezekkel szemben a vita eddigi lefolyása alatt felszólalt elvtársaim által csupán annak a pártnak álláspontja lett világosságba helyezve, a melyhez tartozni szerencsém van. Látva azonban azokat a nagy tévelygéseket és azt, hogy arról az oldalról azok, a kik a törvényjavaslatot elfogadják, abba belemagyaráznak sok oly valamit, a mi abban nincs benne, és viszont nem látjuk meg benne azon veszélyeket, a melyek bennefoglaltatnak, kötelességem a felszólalás, a melynek az az egyik czélja, hogy ne téveszszük össze, de ne is engedjük összezavartatni azon két kérdést, a melyről itt szó van, vagyis ne zavarjuk össze a honvéd-tisztképzésnek kérdését a magyar katonai nevelés kérdésével. (Helyeslés a szélső baloldalon. Halljuk!) A mi a honvéd-tisztképzés ügyét illeti, ebben a tekintetben csatlakozom azokhoz, a miket elvtársaim előttem előadtak s a mik az én véleményemet is képviselik. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Azt el keli ismerni, hogy a honvéd-tiszt*