Képviselőházi napló, 1896. VII. kötet • 1897. junius 14–julius 3.

Ülésnapok - 1896-116

4g 110* országos ülés 1897. június 16>&B, szerdán. nemzet érdekeit minden tekintetben megvédel­mezzék. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Meg kellene védelmezni különösen a magyar honvéd­séget. Nem szeretem, hogy a véderő-bizottság szintén furcsa czélzásokat tett azon kijelentésé­ben, liogy ennek a törvényjavaslatnak az a czélja, hogy a közös hadsereg és a honvédség tisztjei között a bajtársi szellem most már a teljesen egyenrangú kiképeztetés folytán helyreálljon. No hát köszönöm ezt a bajtársi szellemet. Nem kérek belőle, mert ennek a folytatása és ered­ménye ;iz lesz, hogy még eddig a honvédséget halljuk, nagyon természetesen, magyarul beszélni, majd ezután a honvédséget is el fogják néme­tesíteni, mivel az a bajtársi szellem azt kívánja, hogy a lársalkodási nyelv is a tiszteknél a német legyen. A mindennapi élet bőségesen mutatja, hogy mily nehéz, mily nagy küzdelembe került azt a hideg közönyt legyőzni, a mi még a hon­védség kebelében is uralkodik. Hogy ha meg­van ez a küzdelem, ne uszítsunk, nyakára idegen érdekek támogatását, mert ez elvégre odajuttat minket, hogy a legyőzöttek csak mi s a legyő­zött az a mostoha gyermek, a magyar honvédség lesz. (Úgy van! a szélső baloldalon.) A t. miniszter úr \ olt szives említeni, hogy az iskolák elhelyezésére mely városokat jelölte ki. El is hiszem, meg is hajlok előtte, hogy a köz­érdek szempontjából ítélte meg a dolgot, azon­ban van nagy Magyarországon egy város, a hol sokat tanúihatnának ezek az ifjak, a mikor ott Aradon a tizenhárom vértanú szobránál megjelenné­nek. (Helyeslés. Úgy van! a szélső baloldalon.) Persze rebellis gondolkodásnak tekintik a vértanuk szob­rához az ifjakat elvinni. Tudom jól, hogy sem a honvédelmi miniszterből, sem a közös had­seregből, sem a honvédek közül a magyar nem­zet szabadságának vértanúi nem fognak kikerülni soha! A hadsereg csak rideg kötelességét tölti be a magyar nemzettel szemben, de minden mélyebb hazafias érzület nélkül, mely őket ehhez a földhöz, ehhez a hazához fűzi. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Nagyon jól tette volna a miniszter úr, hogy ha Aradra tekintett volna már történeti múltjánál fogva is, mert abból a szellemből, ab­ból a levegőből is, mely ezt a várost környezi, csak nemzeti szellemet szívna be magába a honvéd ifjúság. De miért Nagyja figyelmen kb vtíl egész Erdélyt? Hisz Erdély valamely ma­gyar városa csak megérdemelné azt, hogy egy intézet oda is állíttassék. Ezt is teljesen figyel­men kivííl Nagyták. Meszlény Lajos : Azok a nélkül is jól sza­vaznak ! (Derültség.) Barabás Béla: Én ezekben szerény néze­temet voltam bátor elmondani s azok, a miket elmondottam, engem csak arra az eredményre vezetnek, hogy azon törvényjavaslattól, mely a nemzet közvéleményét csak félrevezeti, de lényegé­ben — és ezt hangsúlyozom — a nemzetnek kárára van (Helyeslés a szélső baloldalon.) és hogy ma­gyar pénzzel idegen érdekeknek tesznek szol­gálatot, akármiként üdvözölték is az elfogult egyének vagy körök a honvédelmi miniszter urat, hozzájárulásomat megtagadom s azt még általánosságban sem fogadom el. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Rakovszky István jegyző: Horváth Ádám! Horváth Ádám: T. képviselőház! (Hall­juk! Halljuk!) Nem volt szándékom felszólalni ennél a vitánál, mert abban a hitben voltam, hogy egy nap is elegendő lesz arra, hogy azok a fontos kérdések, a melyek ehhez a javaslathoz vannak fíízve, teljesen tisztán álljanak a nemzet előtt. Hanem megvallom, némely részben csa­latkoztam és épen ez teszi köteleségemmé, hogy a lehető legnagyobb rövidséggel és tárgyilagos­sággal rámutassak egy-két meg nem világított pontjára ennek az egész ügynek. (Halljuk! Halljuk!) Kötelességem ez annyival is inkább, mert az egész kérdés és különösen ez a tör­vényjavaslat úgy van a nagy közönség elé állítva, mintha itt valami óriási vívmányokról volna szó, a melyeket rengeteg bölcseséggel és tengernyi fáradsággal sikerült megszerezni és a me­lyekért alázatos hálával tartozunk. Úgy állították oda a közvélemény elé ezen törvényjavaslatot is, mint a melylyel egy, ha számra nézve nem is nagy, de erkölcsi tartalmánál fogva minden­esetre jelentékeny súlyt képviselő pártnak igen fontos programmpontja volna megvalósítva úgy, hogy ennek, a nemzeti pártnak immár egyik sarkköve ki van véve alapjából. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Mindezekkel szemben a vita eddigi lefo­lyása alatt felszólalt elvtársaim által csupán an­nak a pártnak álláspontja lett világosságba he­lyezve, a melyhez tartozni szerencsém van. Látva azonban azokat a nagy tévelygéseket és azt, hogy arról az oldalról azok, a kik a törvény­javaslatot elfogadják, abba belemagyaráznak sok oly valamit, a mi abban nincs benne, és viszont nem látjuk meg benne azon veszélyeket, a me­lyek bennefoglaltatnak, kötelességem a felszóla­lás, a melynek az az egyik czélja, hogy ne téveszszük össze, de ne is engedjük összezavartatni azon két kérdést, a melyről itt szó van, vagyis ne zavarjuk össze a honvéd-tisztképzésnek kér­dését a magyar katonai nevelés kérdésével. (Helyeslés a szélső baloldalon. Halljuk!) A mi a honvéd-tisztképzés ügyét illeti, eb­ben a tekintetben csatlakozom azokhoz, a miket elvtársaim előttem előadtak s a mik az én véle­ményemet is képviselik. (Helyeslés a szélső bal­oldalon.) Azt el keli ismerni, hogy a honvéd-tiszt*

Next

/
Oldalképek
Tartalom