Képviselőházi napló, 1896. VII. kötet • 1897. junius 14–julius 3.

Ülésnapok - 1896-115

115. országos ülés 1897, június 15-én, kedden. 41 megnyugvással sem fogadta a törvényjavaslatot, (Úgy van! a szélső haloldalon.) Én azon meggyőződésben vagyok, hogy ezen törvényjavaslat azon általános törekvésre, a mely szerint a ma gyár honvédség nemzeti jellegéből kivetkőztetve és egyenesen a közös hadseregnek alárendeltetvén, annak egyszerűen eszközévé tétessék, ez a törvényjavaslat teszi fel a koronát, mert ezen törvényjavaslat 4-ik paragrafusából világosan kitűnik, hogy annak czélja nemcsak az, hogy a nagy tiszti hiányt fedezze, hanem az, hogy a közös hadsereg részére képezünk magyar pénzzel tiszteket, hogy tehát a közös hadsereg részére liferálunk tiszteket, és pedig magyar pénzen, olyan áldozattal, a melyhez Ausztria egy krajczárral sem járul. A honvédtiszti hiányt, nézetem szerint, a nevelő- és tisztképző-intézetek 10—12 év alatt okvetlenül pótolni fogják, a mennyiben egyszer volt kegyes a t. miniszter úr a véderőbizoítságban felemlíteni, h o gy a honvédség tiszti hiánya 365-re tehető. B. Fejérváry Géza honvédelmi mi niszter: Számokat nem említettem! Tóth János: Tavaly méltóztatott ezt mondani, Most már a honvéd tisztnevelő- és képző-intézetek évenként 274 tisztet képeznek. Ha ebhől leszámítjuk a természetes, vagyis az elhalálozás és nyugdíjazás következtében beállott fogyatkozást, a mi a tiszti állománynak 6°/o-ára tehető s a mi körülbelül 170—180-at tesz minden évben, maradna tehát 80—90 tiszt, a kik a tiszti hiány pótlására fognak szolgálni, úgy, hogy 10—12 óv alatt a hiány okvetlenül ki lesz pótolva. Mikor azután ez meglesz, akkor előáll a törvényjavaslat intencziója szerint az a nagy hivatás, hogy a közös hadsereg részére nagy mennyiségben íiferáljuk a tiszteket. Ezen intézkedés a mellett, hogy a dualizmus révén a közös hadseregnek egy nagy áldozatot hozunk, még különös, specziális áldozatot is követel Magyarországtól. Ez mindenesetre oly nagy vívmány, melyet a véderő-bizottság véleménye szerint hazafias örömmel és lelkesedéssel kell fogadnunk. (Derültség a szélső baloldalon.) Az itt kontemplált tisztképző - intézetek 2^2 milliót igényelnek már a felállítás alkalmával, azután 298.000 forintba fog kerülni azok fentartása évenként. Lehetetlen tehát rá nem mutatnom arra, hogy mezőgazdaságunk a legsúlyosabb válságban van, hogy iparunk nem tud életre kelni, hogy belső szükségleteinket alig tudjuk fedezni, hogy kulturális kiadásainkban jellemez bennünket a fukarkodás, csak egy intézmény van: a hadsereg, a melyre gavallér könnyelműséggel dobáljuk a milliókat. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Hangoztatják, hogy a népek jóléte legbiztosabb alapja, oszlopa a trónoknak KÉPVH. NAPLÓ. 1896-1901 VII KÖTET. s mégis a népjólétére nem gondolva, folytonosan fokozódó sarczokat vetünk ki, (Helyeslés a szélső baloldalon.) mert nem látja be a kormány, a mit hivatalos helyről egypár év előtt a magyar delegáczió elnöke mondott, hogy a katonai kiadások terén elértünk azon határig, a melyen Magyarország túl nem mehet, mert a túlfeszített húrok elpattannak és az erőnket túlhaladó költekezést előbb-utóbb is csődnek kell követni. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ha ezt tekintetbe veszszük: nem hiszem, hogy az országközvéleménye valami óriási lelkesedéssel és örömmel fogadja a törvényjavaslatot, mert ebből újabb megterheltetés fog következni, (Úgy van! a szélső baloldalon.) hanem a józan közvéleménynek bizonyosan az lesz erre a válasza, hogy az államnak feladata nem lehet az, hogy a helyett, hogy gazdaságilag szerveztetnék, katonailag szerveztessék és pedig oly mértékben, a mely leköti produktív erejét és felemészti a nemzeti vagyon legnagyobb részét. (Úgy van ! a szélső baloldalon.) A 4. §. azt mondja, hogy a tisztek és hadapródok közül azok, a kik a közös hadseregben támasztott szolgálati követelményeknek is megfelelnek, a közös hadseregbe is beoszthatok. Az indokolás erre nézve annyit jelez, hogy a szolgálati nyelvet kell nekik tudni. Ha a közös hadseregtől támasztott szolgálati követelmény csak a német nyelv tudásában állana, akkor, azt hiszem, hogy máskép szövegezték volna meg ezt a szakaszt. Én azt hiszem, hogy a közös hadsereg által talán más követelmények is fognak felállíttatni és kérdem, ki állapítja meg ezeket a feltételeket? A közös hadügyminiszter és pedig oly irányban, a mint neki tetszik, és így neki joga lesz azt is megszabni, hogy magyar nemzeti szellemben, sőt magyar tannyelven se neveltessenek. (Igaz! Úgy van! a ítzélsö baloldalon.) így a közös hadügyminiszter indirekté beleavatkozik katonai nevelő-intézetünkbe, és itt térek rá arra, a mi előttem még a nemzeti megterheltetésnél is foutosabb: a nevelés kérdésére! (Halljuk! Halljuk !) Meggyőződésem az, hogy ezen intézetekben az ifjúság nevelése nem lesz nemzeti és magyar, hanem hogy ellentétben fog állani a nemzeti szellemmel és közoktatással. Egész közoktatásunkat a magyar nemzeti jelleg biztosításának vezérelve lengi át. Ki biztosíthat bennünket, hogy nem ép ellenkezője fog érvényesülni ezen elvnek ott, a hol az a czél, hogy az ifjak németül jól tudjanak és a közös hadsereg követelményeinek megfeleljenek? De ki biztosíthat bennünket arról, hogy ezen honvéd nevelő- és tisztképző-intézetekben a tanítási nyelv egészben vagy csak nagyobb részben is magyar lesz. Erről a javaslatban egy 6