Képviselőházi napló, 1896. VII. kötet • 1897. junius 14–julius 3.
Ülésnapok - 1896-115
is 115. országos ülés 1897. jimius 15-én, kedden. szó sincs. Á t. miniszter úr sem biztosíthat erről bennünket, sőt láttuk, hogy minden törvényes felhatalmazás nélkül a Ludovika Akadémia tiszti tanfolyamában négy tantárgyat németül adnak elő. Ezzel a t. miniszter úr bebizonyította, hogy a magyar nemzeti intézményeket elnémetesíteni nagyon szereti. De hogy a t. miniszter úr czélja az, hogy a tannyelv — legalább is nagyobb mértékben — német legyen, ezt világosan bizonyítják a t. miniszter urnak 1895. márczius 29-én mondott következő szavai (olvassa): »Ha én valakit, a mint ezt a házban már számtalanszor voltam bátor felemlíteni, arra akarok nevelni, hogy magát német nyelven érvényesíthesse, ha őt magyar nyelven tanítom: ez oly ellentét, melylyel czélt abszolúte nem érhetek. Világos példa erre a Ludovika Akadémia. Azt már szintén egypárszor felhoztam, hogy daczára minden megtámadásnak, évek hosszú során át azon voltam, hogy ott a fiúk németül tanuljanak, a mit, azt hiszem, pártkülönbség nélkül szükségesnek ismernek el az urak. Nem voltam azonban képes e czélt elérni... Itt van a tapasztalat, hogy egy magyar tannyelvű intézetben a kényszereszköz daczára sem képes az ember az ifjúságot arra vinni, hogy németül megtanuljon. Ha pedig németül abszolúte nem tud, nem érvényesítheti magát a hadseregben.« Hát, t. ház, itt világosan azt mondja a t. miniszter úr, hogy az ifjúságot magyar nyelven nem lehet nevelni, ha magát németül akarja érvényesíteni. Már most, (Halljuk! Halljuk!) ha az ifjúság egy bizonyos quótáját arra fogja azon tisztképző és nevelő-intézetben a t. miniszter úr, hogy magát a közös hadseregben érvényesítse, ezekkel mit fog tenni a t. miniszter úr? Kezdetben kiválogatja azon fiatal embereket, a kik tetszenek neki. B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Hiszen benne van, hogy az önként jelentkezők ! Tóth János: Igen, de én a tanításról beszélek és nem a jelentkezésről. Hogy akkor ezt a quótát hogy fogja kiválasztani s azokat a fiatal embereket milyen tannyelven fogja nevelni: ezt nem értem. Ha magyar tannyelven neveli, akkor nem lehet, hogy a közös hadseregben érvényesítsék magukat, ha pedig német nyelven neveli a magyar tannyelvű akadémia, megsérti a törvényt. (Mozgás és zaj a szélső baloldalon Halljuk! Halljuk!) Én azt hiszem, hogy ezen honvéd nevelőintézetekben túlnyomókig német lesz a tannyelv azért, hogy a közös hadseregben érvényesüljenek. Thaly Kálmán: Ez a lóláb! Tóth János: Hogy mi hatása lesz ennek, ezen intézetek nemzeti jellegére, az egész honvédség közszellemére, azt itt felesleges fejtegetni. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ha pedig ez így lesz, pedig nagyon hiszem, hogy így lesz, akkor e törvényjavaslat a magyar nemzet jóhiszeműségének, a magyar katonai nevelésnek egyenes kijátszása . . . Thaly Kálmán: Maszlag! Tóth János: ... és a Ludovika Akadémia rendeltetésének, az alapító nemes érzületének s az 1848 előtti törvényhozás intencziójának egyenes megsértése és meghamisítása. Hogy miként gondolkoztak a Ludovika Akadémiáról annak létesítésekor az akkori törvényhozók, mutatják az országgyűlési határozatok. Bátorkodom erre vonatkozólag Deák Ferencznek 1836-iki követjelentéséből felemlíteni a következőket: »1836-ban a karok és rendek megszavazták a Ludovika Akadémia költségeit, kikötötték azonban, hogy egy országos választmány felülvizsgálja ott mindenkor a katonai nevelési rendszert és hogy ott minden tudományok magyar nyelven taníttassanak. 0 Felsége a nemzeti ajánlást nem fogadta el, mert ezen feltételeket nem teljesíthette. Erre az országgyűlés a feltételektől el nem állott, inkább ezen nemzeti ajánlatot vonták vissza.« Az 1841-iki országgyűlésen (Halljuk! Halljuk!) ismétlődött ez az eset s Deák Ferencz követjelentésében erről így emlékezett meg: »Bármennyire kívánatos volna is ezen intézetnek mielőbbi létrehozása, de ezt a nemzet jussainak sérelmével és nemzetiségünk kárával megvásárolni nem lehetett.« Az 1836—40-iki magyar országgyűlés törvényhozói tehát azt a csekély félmilliónyi összeget is azon feltételhez kötötték a Ludovika Akadémia felállításánál, hogy ezen intézet minden tantárgyában magyar tannyelvű, magyar szellemű legyen, hogy vezetése magyar honfira bizassék, és hogy ha ezen feltételek nem teljesíttetnek, akkor az nemzeti jogainkat sérti és nemzetünk károsodására fog vezetni A mai törvényhozók, t. ház, milliókat szavaznak meg ugyanerre a czélra. Azt, hogy a Ludovika Akadémiában németül tanítsanak, hogy a Ludovika Akadémia rendeltetése az legyen, hogy a közös hadsereg részére szolgáltasson és liferátjon mentől nagyobb számmal tiszteket, ezt a mai törvényhozók nagy nemzeti vívmánynak és üdvös czélnak mondják és olyannak állítják, mely érdemes az ország közvéleményének lelkesedésére és örömére, hozsannát zengedeznek, annak a miniszternek, a ki ezt a magyar intézetet el akarja németesíteni. (Úgy van! a szélső báloldalon.) Én ilyen új magyar nem akarok lenni, azért nem fogadom el a törvényjavaslatot. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.)
