Képviselőházi napló, 1896. VII. kötet • 1897. junius 14–julius 3.

Ülésnapok - 1896-114

114. országos filés 1897. június 14-én, hétfőn. 17 iparkodtam folytatni megjegyzéseimet. Újra, megint csak ezt állítom. Mikor itt a föderalizmust említik, ezt úgy fogom fel, hogy a t. miniszter úr azzal a paritást és dualizmust tagadja meg. Én tehát nem ferdítettem, mert ezen szavaiból indultam ki, és mert ő azt mondta: még nem is követelik, csak követelni foghatják és mégis természetesnek találja, hogy követelni fogják. Hát én nem találom természetesnek. (IIelyeslés a szélső baloldalon.) Ez a különbség, mert minket a jog védelmez, az ezeréves alkotmány; (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) nekünk jogunk van, nekik pedig nincs. Csak ezt akartam megjegyezni. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: Kiván-e még valaki a 2. §-hoz hozzászólani"? Győry Elek : T. ház! Csak igen röviden arra vonatkozólag akarok némi észrevételt tenni, a mit az igen tisztelt bonvédelmi miniszter úr ezen kérdésben mondott. Mert megvallom, hogy igen veszedelmesnek tartom és már többször voltam utalni kénytelen arra a nizusra, hogy a theoriát mindig ellentétbe heíyezük a gyakorlattal. Mert nagyon szép dolog azt mondani, hogy Magyarországnak joga van arra, hogy itt az állam nyelve érvényesüljön és pedig a közös hadseregben is, mert hiszen talán az igen tisztelt honvédelmi miniszter úr sem fogja tagadni, hogy az 1867. évi XII. törvényczikkben világosan benne van, hogy a közös hadseregnek a magyar hadsereg képezi alkatrészét. (Ügy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Már most ha egy hadsereg világosan törvénybe van iktatva, akkor lehetetlen ismét úgy odaállítani a dolgot, hogy theoriában van jogunk arra, hogy azon hadseregnek egy része magyar hadsereg legyen, de gyakorlatilag azért nincs arra jogunk, mert akkor a többi nemzetiségek, nem tudom hányféle hadsereget akarnának a törvénybe foglalni. Ezt az érvelést, ha mi törvényes jogainkat követeljük, hogy theoriában van jogunk, de az sohasem érvényesülhet, épen olyannak tartom, mintha azt mondanók, (Halljuk! Halljuk!) hogy a t. miniszter úr theoriában miniszter, de valóságban nem az. (Derültség balfelől.) Mert az ily dolgok olyan természetűek, hogy igen szomorúan tapasztaljuk hosszú idő óta mindéire nézve, hogy theoriában igenis megvan Magyarországnak például az önállósága, de a valóságban nincsen; theoriában megvan a jogunk a magyar nyelvhez, valósággal nincsen, és mégis azt találja a miniszter úr a maga szempontjából természetesnek, hogy ha mi a magunk jogát érvényesíteni akarjuk, majd ők is fognák érvényesíteni a magukét. (Úgy van! Úgy van! a szélső báloldalon.) Bocsánatot kérek, az ellen a princzipium ellen, érvényesítsék a jogukat, ha joguk van KÉPVH. NAPLÓ- 1896 —1901. VII. KÖTET. hozzá, Magyarország sohasem fog lenni, Magyarország soha senkinek a jogát meg nem támadta; de igenis követeli a magáét, habár más is követeli a maga jogát, s a maga jogát el nem Nagyja. (Helyeslés. Úgy van! a szélső baloldalon.) Itt találjuk a miniszter úr okoskodásában a hibát. (Úgy van! a szélsőbalon.) Ha magyar nyelven oktatják az ifjúságot, az nem fogja még veszélyeztetni a hadsereget akkor sem, ha az közös. Mert ha a magyar ifjúság oda beviszi a hadseregbe hazafias lelkesedését, az nem fogja csökkenteni sem a király iránti hűséget, sem a hazájához való ragaszkodást; mert az igaz magyar embernek ez a kettő szorosan össze van forrva a szivében. Nem kell tehát félni, t. ház, és ily ürügyek alatt megtámadni a mi kívánságunkat, t. miniszter úr. Annál furcsább ez, mikor mi a minimumnak a minimunát kívánjak abba a törvényjavaslatba beiktatni. Mert mi még csak ott sem vagyunk, habár teljes jogunk van hozzá, hogy azt kívánjuk, hogy a hadseregnek megfelelő része legyen magyar nyelvű. Hogyne lennénk tehát kénytelenek megbotránkozni azon, hogy a többi kedvéért, épen azokért, a hol állami nyelv nincs, tehát azért, hogy egy nem állami nyelv domináljon, lemondjunk a jogunkról. (Úgy van ! a szélsőbalon.) Azt mondják, veszedelmes volna respektálni a mi jogunkat, mert a többi is követelné a magáét; de mégis kötelesek legyünk respektálni a német nyelvet, holott ez nem is állami nyelv. Ez ellenmondás. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Mi a minimumnak a minimumát kértük, mert azt tartjuk, hogy mikor arról van szó, hogy az alatpítványi helyeket gyarapítsuk, mikor arról van szó, hogy pénzünket, a mi csakugyan szükiben van, mert mint hallottuk, a debívczeni kereskedelmi akadémiára se jut, mondom, mikor arról van szó, hogy pénzünket az ilyen dolgokra kiadjuk, legalább a magunk pénzén ne neveljük németekké azon ifjakat, az ilyen alapítványi helyeken. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Hiszen a delegáezióban annak idején magyar nyelvű akadémiát is sürgettek. Igaz, hogy arról az oldalról azt mondták, hogy nem akarják azt; de voltak mégis, kik sürgették. En is csatlakozom tehát az előttem szóló t. képviselőtársam abbeli véleményéhez, hogy lehetetlen megnyugodni a miniszter úr nyilatkozatában, mert ha ezt a minimumot is megtagadjuk a magyar nyelvtől, akkor nem tudom, bol fog menedéket találni a magyar nyelv joga. (Élénk helyeslés. Úgy van! a szélső baloldalon.) B. Fejérváry Géza honvédelmi mi niszter: Bocsánatot kérek, kénytelen vagyok csak egypár perezre igénybe venni a t. ház türelmét. (Halljuk! Halljuk!) s