Képviselőházi napló, 1896. VII. kötet • 1897. junius 14–julius 3.

Ülésnapok - 1896-114

ifi 114. országos ülés 1897. június 14-én, hétfőn. hogy ha mint tábornagy beszél, kollegájának szájaíze szerint beszél, de mint magyar miniszter nem tudom, kollegái szájíze szerint beszélt-e, legalább kételkedem, hogy a kultuszminiszter ár, kinek magyarságában bízom, úgy gondolkozik, mint ő. E nyilatkozatával teljesen eqvuiparálta a m;igy;.r nyelvet a tóttal, vagy az olábval, mert a trencséni vagy nyitrai tót ezredekben a tót nyelvnek van annyi joga, mint a kecskeméti vagy debreczeni ezredekben a magyar nyelvnek. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Ide alacsonyította le a miniszter úr a ma gyár nyelv jogait ez országban, melyet Magyarországnak neveznek, azon nyilatkozatával, hogy a föderalizmust vinnők be a hadseregbe, ha a magyar nyelv jogait követeljük a hadsereg magyar ezredeiben. Hogy bízzam tehát a nevelőintézetek vezetékét egy ily miniszterre, (Élénk helyeslés a szélső haloldalon.) a ki a magyar nyelv államiságát a provincziális nyelvek színvonalára alacsonyítja le ? Hisz így az osztrák táborszernagyi szellemet fogja bevinni a nevelőintézetekbe, nem a magyar miniszter szellemét, a ki a jelen körülmények közt beszélhet dualizmusról, paritásról, de föderalizmusról nem. Ezért nem bízhatom tehát a miniszter úrra a törvény végrehajtását. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Áttérek a t. pézügyminiszter úrra. Minden katonai intézkedésnél, mint Tóth János t. képviselőtársam mondta, a közös hadsereg örökké éhesmolochjának újabb áldozatokat kell hoznunk. Ez is újabb áldozat. Azt mondja az előadó úr, hogy nem sok 33.000 forintocska évenként. Lehet, hogy i.em sok, bár nem tudom, hogy a pénzügyminiszter úr nem sokalja-e, midőn szigorúan számol. Most kapok egy levelet választókerületemből, Debreczen város első kerületéből, a túloldalon ülő t. kollegáim, különösen Király Ferencz tudni fog róla, mert ő is közbenjárt egy ügyben, de hiába. A magyar kultúra intézetének, t. báz, még azt sem fizetik ki, a mi a budgetben be van állítva. Az iskolák nyomorult állapotban vannak. A debreczeni kereskedelmi akadémia, melynek 6000 forint államsegély van megszavazva, ismételt könyörgés, sürgetés, deputáczió és képviselői közbenjárás által sem tudta kieszközölni, hogy 6000 forintjának részletét ez évre megkapja, elannyira, hogy nehogy a tanárok fizetés nélkül maradjanak, az ottani kereskedelmi kamara elnöke, egy becsületes, az ügyet szivén hordó kereskedő ember, a maga hitelére vett fel pénzt és a debreczeni kereskedelmi akadémia professzorait hitelpénzzel fizetik, mert az államnak nincs az a 6000 forintja, vagy nem akarja kiadni, a mi megszavaztatott. (Mozgás és zaj a szélső hátoldalon.) A magyar kultúrára tehát fillérek sem jutnak, és ez a mi nyomorúságunk, de a katonai ügyek molochjának szájába tehetlenfíl kell mindent belehánynuuk, ennek meg kell lenni. Midőn ily nyomorult helyzetben vagyunk, midőn professzorainkat, a magyar kultúrán dolgozó napszámosokat kölcsönpénzen fizetik meg, mert az állam a kötelezettségeit nem birja vagy nem akarja teljesíteni, akkor én meg nem nyugszom abban, hogy újabb áldozatok hozassanak, azért tehát ezt a szakaszt sem a honvédelmi, sem a pénzügyminiszter úr által való végrehajtásra meg nem szavazhatom. (Élénk helyeslés a szélső haloldalon.) B. Fejérváry Géza honvédelmi mi niszter: T. képviselőház! Minde.i félreértés mellőzése végett kénytelen vagyok egypár szót az előttem szóló t. képviselő úrnak válaszolni. Ne méltóztassék elferdíteni szavaimat .... Thaly Kálmán: Elferdíteni? Nem szokásom ! B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter : Elferdítette, vagy pedig nem volt figyelemmel akkor, a mikor Tóth János képviselő úrnak válaszoltam. Mert én határozottan azt mondtam, hogy in theoria tökéletesen igazuk van azoknak, a kik azt mondják: itt minálunk a magyar nyelv az államnyelv, Ausztriában a német. De bocsánatot kérek, Ausztriában nincs törvényesen rendszeresített államnyelv. (Igaz! a szélső baloldalon.) Theoreticze tehát igenis igazuk van az uraknak, hogy nekik tulajdonképen nincs joguk követelni, hogy az ő nyelvük is érvényre jusson, de hát gyakorlatilag méltóztatnak azt látni, hogy ez a követelés asit fogná előidézni, hogy ha az egyik részre vonatkozólag kimondjuk, hogy itt az állam nyelve törvényesen meg van állapítva és a hadsereg keretében ennek 1 elyt engedünk, akkor nagyon természetes, hogy a többiek, nem ugyan törvényesen,... Thaly Kálmán: Az nem természetes! (Úgy van! a szélső baloldalon.) B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: ... de mégis tényleg meg fogják ugyanezt követelni és azzal azután a föderalizmust bevinnők a hadseregbe, a mi, ismétlem, semmiképen sem állhat Magyarország érdekében. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Thaly Kálmán: Szavaim félreértése miatt csak annyit bátorkodom megjegyezni, igen tisztelt miniszter úr, hogy én ferdíteni sohasem szoktam, és most ismét kitűnt válaszából, hogy nem ferdítettem, mert én azt mondtam, hogy a föderalizmus behozatalától félti a hadsereget a t. miniszter úr, ha elfogadtatnék indítványunk. Ezt mondottam, és ezen kbnzequencziával legalább