Képviselőházi napló, 1896. VII. kötet • 1897. junius 14–julius 3.
Ülésnapok - 1896-121
121. országos ülés 1897. június 28-áa, szerdán. 155 zetben ? Mit mond e szakasz (olvassa): »A ki a büntető bíróság előtt a nyilvánosság kizárásával tartott tárgyalást vagy főtárgyalást a hatóság engedélye nélkül bármely módon, egészben vagy részben közzétesz stb.« Mit jelent ez: »közzétesz?« A közéletben úgy értjük, hogy közzétesz hirdetmény, hírlap útján. De kimeríti-e e kifejezés mindazon eseteket, melyekre e szakaszt alkalmazni kell, ha ugyan e szakasz intézkedése kívánatos. így e szakaszt serami módon elfogadni nem lehet. De ha lehetne, sem fogadnám el opportunitásból — pedig ritkán vagyok az opportunitás barátja. A kik arra vannak hivatva, vagy tán a mai világban kárhoztatva, hogy a praktikus jusztiezia terén működjenek, tudják, hogy a büntető törvénykönyvnek minden nagy alkotása mellett is vannak egyes hiányai, melyekre az élet rámutatott. Nemcsak azok vették ezt észre, a kikről megemlékeztem, de észrevette a kormány is és a mennyire tudom, ezt nemcsak megfontolás tárgyává tette, de egy igen nagy lépést is tett előre: tanácskozott is felette. A tanácskozásnak, megállapodásnak eredményét azonban a törvényhozás előtt még sem láttuk. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Én úgy vagyok meggyőződve, hogyha ezt a szakaszt elfogadnám, azzal egyszersmind arra hatnék, hogy a szükséges pótlások, a szükséges novelláris intézkedések, minél későbbre elodáztassanak, mert úgy tudom, hogy e szakaszt a kormány szükségesnek, nagyon szükségesnek és sürgősnek tartja. Ha tehát-azt nem fogadom ei, és azt kívánom, hogy az a novellában foglaljon helyet, nagyon természetes dolog, hogy magának az egész novelláris intézkedésnek sürgetését fogom előidézni. Ez is egyik ok, a miért én ezen intézkedést el nem fogadom. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Uj intézményt is foglal magában e javaslat és ez az ügyészségi megbízottak intézménye. Hát e fölött dicshimnuszokat zengtek igen sokan, köztük az igen tisztelt előadó úr is. Magában véve ezt helyeslem, sor nélkülözhetetlennek tartom s ezt a büntető perrendtartás alkalmával is elmondtam. Ámde mi történik? Történik az, hogy a kormány megrögzött szokásához képest ebbe egy olyan intézkedést hoz be, melyet elfogadni teljes lehetetlennek tartok. (Úgyvan! Úgy van! a szélső baloldalon.) És ez az intézkedése a javaslatnak az, a mely azt mondja, hogy ügyészi megbizottakúl működő ügyvedek is kirendelhetők. Arról nem akarok szólni, hogy micsoda nagy megtiszteltetés az az ügyvédi karra, ha oly állást foglalhat el, a melyről maga a miniszteri indokolás azt mondja, hogy az ügyvédi megbízottnak legalább is némi fogalmának kell lenni; hanem azt még a mai világban is kifogásolom, midőn — úgy látszik — minden kompatibilis, hogy miképen lehet kompatibilis az ügyvéd független állásával az, hogy állami tisztviselővé legyen, hogy az az ügyvéd a kormánytól díjakat kapjon, még pedig nem is a törvényhozás által meghatározott, hanem esetrőlesetre a miniszter úr által meghatározott díjakat. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Hogyan fér össze az ügyvéd független állásával, hogy egy kir. alügyésznek legyen alárendelve. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Megvallom, hogy a mióta az ügyvédség művészetből mesterséggé lett, bizony sokat vesztett hímporából, de nem hiszem, hogy Magyarország igazságügyminiszterének az legyen a feladata, hogy azt a csekély hímport is, a mi még megmaradt, durva kézzel letörölje. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Megsokalták, hogy van még egy állás Magyarországon, melynek betöltése nem függött a kormány kegyétől, hát szűnjék meg ez is független lenni. E törvényjavaslat tulajdonképeni tárgya a bírói hatáskör szabályozása, melynek alapelvé ebben a nevezetes kijelentésben foglaltatik: tehermentesítés.« Sok tehermentesítésről hallottam már életemben, a mely jobban vagy rosszabbá! vált be, de a bírósági tehermentesítés felfedezése a t. miniszter úr elvitathatatlan érdeme. A bíróságok közötti egyensúly helyreállításának az a módja, hogy egyiknek több, a másiknak kevesebb munkát adjunk, nem igazságügyi politika, hanem annak a béresnek politikája, a ki szekerének egyensúlyát úgy állítja helyre, hogy ha valahova több szénát rakott, azt visszarakja a másik helyre. De nem csupán ez indította a t. miniszter urat nagy felfedezésére, — a melyen én megbotránkoztam — hanem azt gondolom, hogy a miniszter úr üres óráiban néha pasziánszot is játszik, még pedig nem azt a fajtát, a melynél a kártyák összetartozó neme a végén mind egy pakliba kerül, hanem csak számszerint ítéli meg a kártyákat s így egy pakliba kerülnek az egyesek, a másikba az ötösök, a harmadikba az ötön felüliek. így történt a miniszter úrral is. Daczára, hogy az indokolásban önmaga mondja, hogy ez mily képtelenség lenne, a hatásköröket mégis a szerint osztotta ki, vájjon egy évig tartó vagy Öt évig vagy ezen felül tartó szabadságvesztésbüntetést szab-e a törvény ? (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Furcsa, hogy ezen osztályozásból egy dolog nem ötlött a t. miniszter úr eszébe és ez a büntetőtörvénykönyv 92. §-a, mert hiszen tttdni való, hogy nálunk Magyarországon, a magyar büntetőtörvény szerint, nincs äo*
