Képviselőházi napló, 1896. VII. kötet • 1897. junius 14–julius 3.

Ülésnapok - 1896-121

156 121. országos ülés 1897. június 23-án, szerdán. olyan bün, a melyre abszolút szükséges, hogy egy éven aluli; nincs olyan bün, a melynél abszolúte szükséges, hogy egy éven felüli sza­szabadságvesztés-büntetés szabassák ki. Tehát, a midőn a miniszter úr ezt vonta meg határnak, akkor képtelenséget követett el, mert (Halljuk ! Halljuk!) a gyakorlati életben, daczára annak, hogy a miniszter úr a hatásköröket ekként ha­tározza meg, be fog következni, hogy a járás­bíróságok súlyosabb Ítéleteket fognak kimérni ugyanegyneniű bűnre, mint a törvényszékek és a törvényszékek súlyosabb szabadságvesztés-bün­tetést fognak kimérni, mint esetleg az oly ügyek­ben, a melyek az esküdtszék elé tartoznak. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ügy vagyunk meggyőződve, hogy az a meghatározás, a mely a törvényjavaslatban foglaltatik, teljesen elhibá­zott (Helyeslés a szélső baloldalon.) és hogy a bírói hatáskör — hogy úgy mondjam — el­tagolását, ennek határát elvileg is meg lehet és meg kell határozni. (Ügy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Akkor tehát, midőn az igazságügy­miniszter úr a büntető perrendtartás alkalmával az esküdtszékek behozatalát és felállítását szük­ségesnek tartotta, ezzel beismerte azt, hogy a rendes bíróságok működése bizonyos tekintetben, bizonyos irányban a közkövetelményeknek nem felel meg. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Ebből folyólag, ha meg akarta ós meg kellett hatá­rozni, melyek azon bűnök, a melyeknek elbírá­lása az esküdtszékek elébe tartozik, fel kellett volna állítania a válaszfalat. Ez pedig elvileg nem lehetett volna más, mint az esküdtszék elé utalni mindazon eseteket s mindazon bűnöket, a melyekre vonatkozólag az intézkedés közmeg­nyugvást csakis ügy lesz képes előidézni, ha abban nemcsak kinevezett állandó szakbírák, hanem a polgárok polgártársai is ítélnek. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Szükséges lett volna tehát az esküdtszékek elé utalni mindazon eseteket, tekintet nélkül azokra, a melyekre büntetést szab a törvény, a bol az egyes a közhatalommal jön kollizióba; szükséges lett volna oda utalni mindazon ügye­ket, a melyek a közhatalom ellenőrzéséből szár­maznak nem egyszer és oda kellett volna utalni mindazon ügyeket, a melyekben ma nem egy­szer a kinevezett bírónak lelkiismeretén kell erőszakot tenni, vagy pedig valóságos mártírrá kell lenni, hogy az ügyet objektíve, tárgyilago­san bírálhassa el. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Hogy e tekintetben mennyire retro­grád, mennyire reakczíonárius ez a törvény­javaslat, azt legjobban bizonyítja Pulszky Ágost képviselő urnak egy hivatkozása. Azt kérdezte ugyanis a t. képviselő úr, hogy miért mond­hatjuk mi azt és mi okon, hogy reakczíonárius ez a törvényjavaslat, hisz ott, hol reakczíonárius formára találunk, találhatunk példát arra, hogy a magánosok elleni sérelmek az esküdtszék elé utasíttattak, de a közhivatalnokok, a közhatalom kezelői elleni sérelmek az esküdtszékektől min­dig elvonattak. Pulszky Ágost képviselő úr sze­rint tehát a reakczió egyik főkritériuma az, vájjon a közhatalom kezelői elleni sérelmek el­vonattak-e az esküdtszékektől. Hát nézzük meg, t. ház, hogy e tekintet­ben mit utal a törvényjavaslat az esküdtszékek­hez. Semmit mást, mint a büntető törvény 195. §-a esetében a személyes szabadság azon megsértését, ha valakit 3 hónapon túl tartanak fogva ítélet nélkül, vagy ítélet ellenére. Hát kérdem a t. miniszter urat, vájjon fordult-e elő egész Magyarországon egyetlenegy ilyen eset? Azt hiszem, nem. De ezt az egyetlen egy ese­tet is azon tapasztalat alapján utalta az esküdt­székekhez, hogy ilyen eset úgy sem fordul elő. Azonkívül oda utalta a 469. §-nak a megvesz­tegetésre vonatkozó eseteit. Nohát, azt is tud­juk, hogy ezek az esetek olyanok, a melyeknek egy része vagy soha be nem bizonyítható, má­sik része pedig, Magyarországon legalább, hála Istennek, idáig vagy épen nem, vagy csak na­gyon elvétve fordulhatott elő. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Tehát mindazon bűnöknek egész mezejét, melyek a közhatalom gyakorlására vo­natkoznak, a miniszter úr mind elvonta az esküdtektől. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Ha tehát áll Pulszky Ágost képviselő úr­nak az az axiómája, a mit felállított, — pedig áll — hogy annak, vájjon reakczionánus-e a törvény, az a kritériuma, hogy a közhatalom elleni sérelmek az esküdtszékek elé utaltatnak-e vagy nem, akkor maga Pulszky Ágost képvi­selő úr mondta ki a legridegebb ítéletet a ja­vaslat felett. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Ezen töivéuyjavaslat szerint, t. ház, a köz­igazgatási bíráskodás fentartatik. Bocsánat a kifejezésért, de ez a közigazgatási bíráskodás csakugyan szégyenfoltja a mi törvényhozásunk­nak. Tudja mindenki, a ki tudni akarja, látja mindenki, a ki szemét be nem hunyja, hogy az a közigazgatási bíráskodás a zsarnokságnak az a neme, a mely majdnem elviselhetetlenné válik. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Hiszen ha ráér a t. igazságügyminiszter úr egyéb foglalkozásai közt, (Derültség a szélsőbalon.) nézzen bele ebbe a közigazgatási bíráskodásba és meg fogja ta­lálni, hogy abban három eset közül kettő Justizmord-ot foglal magában. Hiszen ott nem arról van szó, hogy mérlegelik-e a bizonyítéko­kat vagy nem, hanem iegtöbb esetben, majdnem kizárólag minden esetben, arról van szó, hogy ki az, a kit el kell, vagy nem kell elítélni. És ha aztán arra a szerencsétlen ellenzéki emberre azt mondják, hogy vadászott, akkor jobb, ha az

Next

/
Oldalképek
Tartalom