Képviselőházi napló, 1896. VII. kötet • 1897. junius 14–julius 3.

Ülésnapok - 1896-114

JQ 114. országos ülés 1897. jnnins 14-én, hétfőn. imitt-amott inaskodtak, vagy mesterlegénykedtek, vagy imitt-amott elsajátítottak a német szóból valamit, ha semmi katonai tulajdonság nincs is bennük, azok lesznek altisztjeivé a tősgyökeres magyar fiúknak, egyedül abból a szellemből kiindulva, hogy a közös hadseregben a német elemnek kell uralkodónak lennie. Az oktatás tehát nagyon kivételesen áll úgy, a hogy a miniszter úr mondotta, de nem is állhat, mert magyarul tudó altisztjeink kellő számban nincsenek. A cseheknél mégis áll a dolog, mert cseh roppant sok kell és annak már született pályája a zsoldosság Mátyás király idejétől meg Ziskától kezdve. Mert Ziskáról tudjuk, hogy megNagyta, hogy mikor meghal, a bőrét készítsék ki, húzzák dobra és azon játszák el a huszita marsot. De hogy vagyunk még a cseheknél is? Ha csehül oktatják is az ifjakat, mégis a prágai helyőrség tisztjeit, — és itt konkrét adatra hivatkozom — a kik elkezdtek magánlátogatásaiknál cseh nyelven nyomtatott látogató-jegyeket osztogatni, a hadtestparancsnokság rendelettel eltiltotta a cseh vizitkártyák használatától, mondván, hogy a közös hadsereg tisztjei más nyelven, mint a hadsereg nyelvén írt látogatójegyet nem használhatnak. Hát ennyire vannak még a dédelgetett cseh nyelvvel is, pedig az a legkedvesebb valamennyi közöshadseregbeli előtt. Hiszen mikor odaát látjuk a bomlás kezdetét Ausztriában, a mely hogy mi módon kezdődik, micsoda fázisokon fog keresztíüinenni, azt senki előre nem tudhatja, de hogy a vége mi lesz, azzal minden gondolkodó ember tisztában kell hogy legyen. A végével én legalább tisztában vagyok. Természetes, hogy a históriában 50—60 év annyi, mint egy pillanat. Lehet, hogy az a vég emberi fogalmaink szerint későbben, lehet, hogy nagyon koráu fog bekövetkezni, de hogy az mi lesz, a melynek kezdete a bomlás, már ott van: azzal én már tisztában vagyok. Holmi cseh reudetettel előkészíthetik a a lengyel-cseh-szlovén testvériesülést; hiszen a németek odatúl sztrájkolni kénytelenek, a parlamentet feloszlató obstrukczióhoz fordulnak, mert államnyelv odatúl nincs . . . (Nagy zaj jobbfelöl.) Elnök (csenget): Kérem a képviselő urat, méltóztassék tekintetbe venni, hogy most a javaslat czíménél vagyunk. (Nagy zaj a szélső baloldalon.) Thaly Kálmán : Odatérek rögtön. Elnök: A tanácskozás rendjéhez méltóztassék tehát magát tartani. (Zaj a szélső baloldalon.) Thaly Kálmán: Akkor majd a másik javaslatnál mondom el még bővebben nézeteimet. (Zaj.) Egyébiránt a nyelvrendeletekről, mert a miniszter úr hozta elő a különböző nyelveket a hadseregben, jogom van beszélni. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Hentaller Lajos: így van az, mikor a miniszter beszéde előtt zárják be a vitát. (Zaj.) Elnök: Kérem, ne tessék az elnökkel feleselni. (Helyeslés jobbfelöl.) Justh Gyulai Klotürt nem tűrünk! (Zaj a szélső baloldalon.) Elnök: Justh képviselő urat rendreutasítom. (Helyeslés jobbfelől. Zaj a szélső baloldalon.) Justh Gyula: De azért klotürt még sem tűrünk. (Nagy zaj) Komjáthy Béla! Úgy beszélünk, a hogy akarunk és jogunk vau. (Mozgás jobbbfelöl. Úgy van a szélső baloldalon.) Thaly Kálmán: Ezen törvényjavaslat czíménelí, a mely a közös hadseregről beszél és nevelőintézeteinkről, a melyekben a tannyelv német, megfelelőleg konstatálnom kell, hogy a németség ma már Ausztriában is, nemcsak Magyarországon, a közös hadsereg keretének sánczaiba kénytelen visszavonulni. Ez az a tény, a melyet Grillpartzer is megénekelt, mondván: »Ia deinem Láger ist Oesterreich«. Mikor fuldoklik odaát a németség, mikor az kapaszkodik a közös hadseregbe, mert ott akar megvonúlni, azzal akarják a germanizácziót még jobban előmozdítani, hogy a magyar ifjak még jobban megtanulják a közös hadsereg szellemét, hogy a másutt már kudarczot vallott germanizáczió ezen hatályos terén egy új helyet létesítsenek. Azt mondja a t. miniszter úr, hogy mikor magyar pénzen — mert hiszen a száz alapítványi hely magyar pénzen szavaztatik meg —- nevelt ifjakat egyik tanintézetből a másikba átküldik, ez létszámkiegyenlítés czímén történik. A védei'ö-bizottságban is felszólaltam az ellen, hogy létszám kiegyenlítése czímén küldözgettek ide cseh, osztrák és morva ifjakat, míg a magyarokat odaküídik és bátor voltam indítványozni, hogy ha már megszavaztatik, de nem az én hozzájárulásommal, mert az sohasem fog megtörténni, e száz alapítványi hely méltányosnak tartanám, hogy e tisztán magyar pénzen fenntartott száz alapítványi hely, csak a magyar korona területén levő hadapródiskolákra fordíttatnék. (Helyeslés a szélső báloldalon.) A miniszter úr ene azt felelte, hogy van valami méltányosság a dologban, de a közös hadseregbeli nevelési rendszerrel meg nem egyezik, és felhozta ezt a létszámkiegyenlítési (eoriát. A t. előadó úr pedig szólt nagy lelkesedéssel a bajtársi szellemről s ennek kifejlesztését hangoztatta, a mint az a jelentésében is benne van, mert ha a magyar, cseh, osztrák, szlovén, lengyel, morva és mindenfajta fiúk összekeverednek, akkor a közös bajtársi szellem még jobban fog kifejlődni.