Képviselőházi napló, 1896. VII. kötet • 1897. junius 14–julius 3.
Ülésnapok - 1896-114
114. országos ülés 1897. június 14-én, hétfőn. j \ Szerintem azonban e helyett a Nagyományos közös hadseregbeli szellem, a Haynau és Windischgrätz dicsőítése fog kifejlődni, nem mert a közös bajtársi szellem néha azon intézetekben nagyon furcsa jelenetekben mutatkozik, (Halljuk! Halljuk!) a mennyibea a magyar ifjak még a bécsújhelyi akadémiában is nem egyszer vannak üldözésnek kitéve, nem mondom, hogy tanáraik részéről, hanem az előkelő katonai családok ifjai részéről. Nem akarom itt a házban ezen dolgot bővebben tárgyalni, bár nevekkel és példákkal is szolgálhatnék. Szóval bár a tanári karnál a humanitás szelleme a katonai intézetekben — közösökről beszélek — egy kicsit — hála Istennek — terjed, és a növendékekkel való bánásmód is javult, mert a magyar ifjút mindjárt azért, mert magyar, nem fogadják azzal, hogy rebellis, a mi nem sokkal ezelőtt még pregnáns kifejezésekben is nyilvánult, mindazonáltal a germanizmus, a közös hadsereg szelleme annyira megvan ezen intézetekben is, hogy féltem oda menendő ifjainkat. Ez volt Tóth János t. képviselőtársam beszédében is. Félthetjük őket annyival is inkább, mert a németség Ausztriában minden egyéb téren kudarczot vall, a miért is mindent felhasznál arra és mindenhez görcsösen ragaszkodik, hogy a közös hadseregben birt helyzetét megerősítse és hogy abban a nemzetiségeket magába felölelje. Ezen elveknél fogva valamint a törvényjavaslatot nem fogadtam el mint általános tárgyalásra is alkalmatlant, úgy annak czímét és egyetlen szakaszát sem fogadhatom el. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: Kivan még valaki a ezímhez hozzászólani? Ha tehát szólani senkisem kivan, a tanácskozást befejezettnek nyivánítom. A kérdés az: elfogadja-e a ház a törvényjavaslat czímét? (Igen! Nem!) Kérem azon képviselő urakat, kik a czímét elfogadják, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) A ház többsége a czímét elfogadta. Következik az 1. §. Nyegre László jegyző (olvassa az i. § t). Lakatos Miklós jegyző: Tóth János! Tóth János: T. ház! Az igen tisztelt honvédelmi miniszter úr jónak látta felszólalásomat kifogásolni, azt mondván, hogy felszólalásom hangja, . . . B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter : Tartalma, nem hangja ! Tóth János: . . . tehát tartalma, azt idézi elő a magyar ifjúságnál, hogy a közös hadseregbe nem fognak belépni. Én nem a magyar ifjúsághoz, hanem a magyar képviselőház tagjaihoz beszéltem, de örömömre fog szolgálni, hogy ha ezen felszólalásomnak az a hatása lesz, hog; a magyar ifjúság is meghallja, (Helyeslés a szt baloldalon.) az pedig valóban hazafias örömöi fog szolgálni, ha annak egyenesen az a hatása lesz, a mit a t. miniszter úr mondott. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Jónak látta a t. miniszter úr védelmébe venni a magyar ifjúságot. Hogy a magyar ifjúság iránt való jóérzését minél inkább kimutathassa és érvényesíthesse, erre nézve a t. miniszter úrnak alkalmat adok módosítványom által. (Halljuk! Halljuk!) A katonai nevelés nem egyéb, mint egyik módja a hadsereg kiegészítésének. Mert ezen 250 magyar koronaországbeli ifjú, a mint elvégezte tanulmányait a katona-intézeteken, a a hadsereg, hadapród illetve tiszti létszámának időnkinti kiegészítésére szolgál. Az is kétségtelen, hogy ez az 1. §. szerint, mely az ifjaknak elhelyezéséről intézkedik, ez ifjakat mint katonákat helyezi el a katonai intézeteknél. Az 1867 : XII. törvényczikk 12. §-a azt mondja, hogy a hadsereg időnkinti kiegészítését, úgyszintén a katonák elhelyezését illető intézkedéseket az eddigi törvények alapján, úgy a törvényhozás, mint a kormányzat körében, az ország magának tartja fenn. Ebből tehát az következik, hogy a magyar országgyűlés hatáskörébe tarozik ezen 250 alapítványi helyre vonatkozólag az ifjak elhelyezése. Minthogy pedig Magyarországon vannak katonai alreáliskolák és hadapródiskolák, és ezen hadapródiskolák és katonai alreáliskolák úgy az elméleti, mint a gyakorlati kiképzés tekintetében ugyanazon nivon állanak, tehát az ifjak kiképzése ugyanolyan lesz, én nem találok elegendő indokot, miért kelljen a magyarországbeli ifjakat — mint a hogy tudom a véderőbizottsági tárgyalásból, hogy az tervbe van — Ausztria területén levő hadapródiskolákba áthelyezni, s miért neoi a magyar koronaország területén levő hadapródiskolába. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Módosítványom egyik része ideiráuyúí, hogy ezen alapítványi helyeken le 8 ifjak a Magyarország területén levő hadapródiskolákban helyeztessenek el. Módosítványom második része azt czélozza, hogy az e 250 alapítványi helyen levő magyar ifjak kiképzése magyar nyelven történjék. A katonai oktatás nem közös ügy; az az ország önrendelkezése alá eső kérdés, melyről az ország úg} intézkedik, a hogy jónak látja. Az 1867. évi XII. törvényczikk hadügyi tekintetben is a teljes paritást állapította meg a két állam között. Már ezért is és annálfogva is, hogy a közös hadsereg nem csupán osztrák, hanem tényleg közös hadsereg, a magyar nyelvnek a hadseregben feltétlenül ugyanolyan jogosxíltsága van mint a németnek, sőt talán még nagyobb, mer a magyar Magyarország állami nyelve, míg a nem az állam, hanem csak egy tartomány A kiképzés mindenesetre csak nyerhet en, ha a magyar ifjakat magyar t.in2*
