Képviselőházi napló, 1896. VII. kötet • 1897. junius 14–julius 3.

Ülésnapok - 1896-121

121. országos ülés 1S97. június 23-án, szerdán. 153 bűnügyben, tehát in ultima ratione kitől függjön az, hogy valakit becsukjanak, vagy nern, hogy ez a közös lelkiismeretet hogyan mozdítja elő, azt én megérteni semmiképen sem tudom. De ágy látszik, a t. képviselőtársam is megelégelte azt, hogy egyszerűen ezt a kinyilatkoztatást tette, nem fáradott avval, hogy ezt megindokolta volna. Szerencse, t. ház, hogy ebben a házban nincs egyetlen egy Calchas sem, mert ha hallotta volna ezeket a szavakat, lehetetlen, hogy ki nem fakadt volna: »Blumen, nichts als Blumen!<? Virág, Tisza-virág! (Derültség és tetszés a szélső baloldalon.) Sőt több, t. ház. Az én meggyőződésem szerint ez a törvényjavaslat nem más, mint egy kozmás, élvezhetetlen ricset, a melynek elkészítésében a szakácsoknak vakmerőségét csupán a koticzepcziójuk gyarlósága érte el. (Igás! Úgy van! a szélső baloldalon.) Egy oszlop ez, t. ház, a melyre a történet letörölhetetlen betűkkel fogja felírni, hogy volt Magyarországon egy ember és azt Erdély Sándor miniszternek hívták, a kinek sikerült Magyarország második ezredének első évében egy ilyen törvényjavaslattal foglalkoztatni a képviselőházat, a mely ellent mond a magyarság összes Nagyományainak, (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) de több, a mely meghazudtolja annak a pártnak a nevét, a melyhez tartozik, és a mely öt támogatja (Helyeslés a szélső baloldalon.) De egyre mégis jó ez, t. ház. Lassan-lassan megértjük, megismerjük, mi az az önök szabadelvűsége. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Én úgy nézem, hogy az egy köpenyeg, a melyet önök minden tettükre ráterítenek. De egy hiba van a dologban: nem veszik észre, hogy ez a köpenyeg olyan foszlányos és annyi darabból áll, már úgy meg van tépve és szaggatva, hogy minden egyes lépés, a melyet tesznek, alkatuk idomtalanságát tünteti elő. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Mert ez a törvényjavaslat nem más, mint a reakczió szellemének a megnyilatkozása. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Azt hittük, hogy régen el van hantolva már az a szellem és az felkelni ez országban többé nem fog; és most ismét itt kisért közöttünk. (Úgy van! a seélső baloldalon.) Nézzék meg, t. ház és t. urak ott a túloldalon: nem hasonlatosak-e a mai napok a harminezas évek végén és a negyvenes évek elején megnyilatkozott reakczió törekvéseivel ? (Úgy van ! a szélső baloldalon.) Ki ne tudná azt, hogy a hatalomnak akkor is legeslegelső teendői közé tartozott, megrontani az önkormányzatot, hogy saját akaratát a megyékben érvényesítse, és mikor még ezzel czéljait el nem érte, mit tett? Az országgyűlésre csinálta meg, úgy a hogy tudta, a hogy tőle telhetett, a többséget; nem tekintette az eszközöket, csak a czélt, hogy hatalmát növelje és megerőKÉPVH. NAPLÓ. 1896—-1901. VII. KÖTET. sí?se. Ugyanazok az idők visszatértek ma. (Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) És ne vegyék rossz néven, ha figyelmüket oda visszavezetem, ítéljék meg azokból, a mik akkor történtek, a mostani helyzetet. 1841-ben — tehát igen régen történt — Erdélynek egy lelkes fia, Kemény Dénes mit mondott az akkori országgyűlésen? Azt mondotta (olvassa): »Nem nagy íejtörés kívántatik kitalálni, hogy ha a hivatalnokok és a kormány lekötelezettjei az országgyűlést elárasztják, kiforgatják azt minden erejéből és egy jámbor, ártatlan gyűléssé alakítják, melynek már nem az a feladata, miként állítsa helyre a mostaoi idők viszontagságai által sarkaiból kiforgatott alkotmányos jogokat, a melyeket szabadságért égő apáink erős karra) vívtak ki, hanem hogy azt, a mi a nemzeti jogokból megmaradt, mikép lehet leghasznosabb személyes nyereséggel alkudni el.« (Igaz ! Úgy van ! a szélső baloldalon.) Hát, t. ház, az akkori kornak képe talán olyan igen nagyon elüt a mai kor képétől ? Hiába tagadják, t. ház, hogy úszunk a reakczió medrében. Látja, tudja, tapasztalja azt mindenki, — hogy Fejérváry t. miniszter úr szavaival éljek — tudja, látja mindenki, hogy miután a miniszterelnök úrnak sikerültbehegedülni az ellenzéknek, most az egész kórusnak szándéka behegedülni a szabadságnak. (Élénk tetszés a bal- és szélső baloldalon.) De a magyarok Istene megmentette ezt a népet marsok viszontagságtól. Én meg vagyok győződve és abba vetem hitemet, hogy megszabadítja azt majd a mostani tatárjárástól is. (Tetszés a szélső baloldalon.) És a reakcziónárius szellem ezen megnyilatkozását én nemcsak a 16. §-ban keresem és találom meg, (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) sőt azt hiszem, legalább gyanítom, hogy ennek a 16. §-nak szerepe nem más, mint a villámé a sötét éjszakában, mely ha leüt, nagyon helyes, megvan az egésznek eredménye; ha nem üt le: a czélt úgyis elérte, miután a sötétbe burkolt tárgyat még láthatatlanabbá teszi. Nagyon sok van a törvényjavaslatban, a mit úgy a többség, mint a kormány szeretne láthatatlanná tenni. tisztelt igazságügyminiszter úr azt az állítását, (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ha a benyújtott törvényjavaslatot komoly vizsgálat tárgyává teszem, ennek mindjárt legelső szakaszában találom azt az intézkedést, a mely miatt én e törvényjavaslatot még általánosságban sem fogadom el. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Nem szólok arról, — nem tudom minek nevezzem, mert szokásnál több, — hogy a többség majdnem minden egyes törvényjavaslatnál a kormánynak oly felhatalmazásokat ad, a melyeknek azután később a gyakorlatban, a mint ezt nem egyszer tapasztaltuk, kárát látja az ország. E szakasz so