Képviselőházi napló, 1896. VII. kötet • 1897. junius 14–julius 3.
Ülésnapok - 1896-121
j 52 121. országos ülés 1897. június 23-án, szerdán. osztását elrendelni és azokat annak idejében | napirendre tűzni. Elnök: A jelentések kinyomását és szétosztását a ház elrendeli és annak idején fog határozni annak napirendre tűzésük iránt. Következik már most az indítvány- és az interpellácziós könyv felolvasása. Nyegre László jegyző: Tisztelettel jelentem a t. háznak, hogy sem az indítványok könyvében, sem az interpellácziós könyvben újabb bejegyzés nem történt. Elnök: Tudomásul szolgál. Következik már most a bűnvádi perrendtartás életbe léptetéséről szóló törvényjavaslat (írom. 138, 169) folytatólagos tárgyalása. Lakatos Miklós jegyző: Szalay Károly! Szalay Károly: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Ha valamely javaslatot az ellenzék tüze tesebb bírálat tárgyává tesz és aggodalmait kimerítőbben adja elő, mint az jelenben is történik, ezt divatos obstrukcziónak nevezni. Az ellenzéknek ez az eljárása pedig épúgy hasonlít az obstrukczióhoz, mint a hogy hasonlít a sima tenger méltósága a vihar által felkorbácsolt habok vad háborgásához. Miért mondom én ezt, t. ház? Azért, mert a tárgy terjedelménél fogva hosszasabban kell igénybe vennem a t. ház figyelmét, (Halljuk!) mintsem magam is szeretném, és nem lehet rám nézve kívánatos, (Halljuk ! Halljuk!) hogy az mondassék, miként csak azért beszélek, hogy az időnek bizonyos mértékét eltöltsem. Nem, t. ház, kötelességet teljesítek, még pedig nagy elméknek fényes megnyilatkozásai után, a minőket az ellenzék padjairól hallottunk, nem is kedves, nem is kellemetes kötelességet. (Úgy van! a szélső haloldalon.) Ez nem obstrukezió, t. ház, de sietek hozzátenni, azzá lehet, (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) mert ha a többség és a kormány, vagy a mai viszonyokat jobban kifejezve, a kormány és összerendelt többsége, félretéve azon alapot, a mely egyedül adja meg intézkedéseiknek a tartósságot és a jogalapot; félretéve az erkölcsi alapot; nem keresve azt, csupán és kizárólag számarányára, tehát fizikai erejére támaszkodva proklamálja a legridegebb párturalmat, sőt proklamálja egyenesen a parlamentáris abszolutizmust, akkor nemcsak helyes, nemcsak jogos, de kötelessége az ellenzéknek, hogy a nyers erőszak ellenében odavesse szellemi erejét, (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) és ha ez nem elégséges a veszedelem elhárítása tekintetéből, felhasználjon minden eszközt, a melyek a kisebbségnek is rendelkezésre állnak, sőt nem habozom kimondani, hogy elmennék részemről odáig, a mit régente úgy fejeztek ki: »Flectere si nequeo superos, Aeheronta movebo.« (Helyeslés és tetszés a szélső baloldalon.) Mielőtt, t. ház, beszédem tulaj donképeni tárgyára, vagyis annak megokolására térnék át, miért nem fogadom el én az előttünk fekvő törvényjavaslatot még általánosságban sem, és miért pártolom a 48-as és függetlenségi párt részéről beadott határozati javaslatokat, különösen pedig a Győry Elek t. barátom által benyújtott határozati javaslatot, méltóztassék nekem megengedni, bogy egy igen rövid megjegyzést tegyek saját helyzetem tisztázására. (Halljuk! Halljuk!) Megköveteli ezt tőlem a parlament iránt tartozó tisztelet, de megköveteli tőlem a legközönségesebb életbölcseségnek legprimitívebb szabálya is, a mely azt rendeli, hogy csak a legvégső szükség esetén ütközzék össze az ember azzal, a kiről előre tudja, hogy nagyon sokkal erősebb, mint saját maga. Ez arra vonatkozik, hogy nem akarok a mélyen a t. elnök úrral kontroverziába vagy kollizióba keveredni és ezért kérem, méltóztassék tudomásul venni, (Halljuk!Halljuk!) hogy ha beszédem folyamán tán itt-ott érdescbb kifejezéseket használnék, mint azt magam is szeretem, ne méltóztassék ezt arra irányzott szándékomnak tekinteni, hanem méltóztassék annak tulajdonítani, hogy míg egyrészt kötelességemnek és szükségesnek tartom a dolgokat a saját maguk igazi nevén megnevezui, (Helyeslés a szélső baloldalon) másrészről, sajnos, édes magyar nyelvünk kezeléséhen nem rendelkezem azon virtuozitással, a melylyel rendelkezik, hogy gróf Apponyi Albert igen tisztelt képviselő urat ne is említsem, a túloldalról talán a miniszterelnök úr. (Derültség balfélől.) Hát, t. ház, előttünk fekszik egy törvényjavaslat, a melyről a legellentétesebb nézeteket hallottuk nyilvánítani. Vannak például nemcsak a házon kivííl, hanem itt a házban is, a kik ebbe a javaslatba valóságosan szerelmesek. Ezek közé tartozik Zsigárdy Gyula t. képviselőtársam, a ki akkép jelzi ezt a javaslatot, hogy ez az emberi szellemnek, az erőnek, az igazságnak és a jognak, tehát a valódi szabadságnak fényes megnyilatkozása, mely századok fejlődédésére van hivatva vetni világot, a mely századok békéjét, egyenlőségét, egységét, közös lelkiismeretét van hivatva megvédeni, tehát az emberi műveltség és tökéletesedés hatalmas tényezőjéül fog szolgálni. Kubik Béla: A szerelem vak! Szalay Károly: Hát, t. ház, ez, ha nem is épen a vak szerelemnek, hanem ^az elvakult szeretetnek nyilvánulása, a mely hasonlít a bagoly mamához, a ki az ő fiókáit legszebbnek tartja a világon. Nagy szavak ezek, t. ház, melyeknek különben az értelmét nagyon nehéz kivenni, mert ez a törvényjavaslat mikor arról intézkedik, hogy mely hatóság, mely bíróság intézkedjék valamely