Képviselőházi napló, 1896. VII. kötet • 1897. junius 14–julius 3.

Ülésnapok - 1896-120

140 120. országos Illés 1897. jnnius 22-én, kedden. elég, hogy La az ember iparkodik a fának ezen részeit eltávolítani, hogy annál inkább életerős maradjon, a különben hasznot hajtó fa. T. képviselőház! Nem egyszer gondolkodtam a felett, hogy tulajdonképen ki, és mi az oka annak, hogy a sajtónak egy része valóban méltatlanul viseli magát, nem szolgálja a közérdeket, hanem szolgálja a maga érdekét, és hogy sokszor engedi magát felhasználtatni jobb meggyőződés ellenére is privát érdekből. E felett gondolkodván, nem egyszer jutottam arra, hogy a sajtó bizonyos részének a megromlásában, abban, hogy a sajtó bizonyos része képes visszaéléseket elkövetni, ilyenekre vetemedni, az igen t. kormánynak és közegeinek nagy része van. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Nem akarok szólni az úgynevezett lapvásárlásokról. Itt valaki néhány nap előtt rámutatott arra, hogy hát igen, megvették, és az egyes munkásokat is megvenni iparkodnak. De én nem szólok ezekről. Azonban bátorkodom reámutatni egy pár más dologra, a mire eddig reá nem mutattak, s e részben példákat felhozni. (Halljuk! Halljuk!) Sima Ferencz t. képviselőtársam tegnap több úgynevezett elévülési esetet hozott fel a saját tapasztalásából; én oly szerencsés vagyok, hogy a saját tapasztalásomból nem hozhatok fel ily esetet, de tudok egy pár olyan esetet. (Halljuk! Halljuk .') Bátorkodom például azt kérdezni, hogy tekintettel arra, hogy egy ország alapja az erkölcs, s hogy ez mindenesetre oly közérdek, a melyet, ha valakinek, úgy a t. kormánynak védelmeznie kell, ugyan hány esetben indíttatott az ügyészségek által a büntetőtörvénykönyv 248. §-ába ütköző sajtóvétségek miatt pert? Nem tudok reá esetet, azonban indított mások ellen, kik pedig a közérdek ellen épen nem követtek el vétséget. És azt tapasztaltam, hogy az igen t. kormány, illetve annak közegei a sajtó ama részének, a mely az ő liberális törekvéseit támogatta és támogatja, igen sokat megenged, igen sokat elnéz. Van reá rendkívül eklatáns eset, a mely igen tanulságos és érdekes. (Halljuk! Halljuk !) Pár évvel ezelőtt történt, hogy a liberális pártnak egyik kiváló zsurnalisztája »Ignotus« aláírással egy szépirodalmi lapban ezikket irt, melyben az uralkodóház több tagját megsértette (Igaz! ä baloldalon.), annyira, hogy a királyi ügyészség indíttatva érezte magát ellene feljelentést tenni. A vizsgálat meg is indult, azonban közbejött az egyik sértett királyi főherczegnek halála. Akkor az ügyészség megkereste a törvényszéket tekintettel erre a sajnálatos eseményre, nehogy az esküdtszéki tárgyalás által a kegyelet csorbát szenvedjen, hogy halaszsza el a tárgyalást. Bizony azt el is halasztották annyira, hogy ez az ügy soha többé tárgyalás alá nem került, mert az igen t. vádhatóság jónak látta hat hónapi határidőn belül újabb terminust nem kérni. Az ilyféle dolgok nagyon alkalmasak arra, hogy a sajtót nagy mértékben korrumpálják, (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) mert a sajtó munkásai azt tapasztalják, hogy hü ők a hatalomnak szolgálatot tesznek, akkor ő nekik sok szabad, sok dolgot elnéznek, de a sajtó más emberével szemben a kormány közegei nem szoktak ily módon eljárni. Történt, hogy Silbermann Szilágyi Grézának — így írtam ki az újságból — egy könyve, gondolom »Tristia« a katholikus vallást rettentően sérti. Nagy nógatásra oda került a dolog a járásbíróság elé s elítélték három napra. Groldstein Számi még mindig büntetlenül gyalázhatja a keresztény katholikus vallás és a keresztény egyház alapítóját. Ellenben azok az újságírók, kiknek bűne az, hogy azokat az alapokat védelmezték, melyeket Szent-István király rakott le, a melyen hazánk idáig fennállott, bezzeg nem háromnapi fogságra ítélte akár a szakbíróság, akár az esküdtszék; félesztendőnél alább nem is adták, sőt adták az esztendőt is. (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) Pedig akár szakbíró, akár esküdtbíró ítél, minden esetben belejátszik a t. kormány keze, mert a vádhatóság őt képviseli. Méltóztassék egyforma mértékkel mérni a sajtó minden munkásának, (Helyeslés baloldalon.) a ki vét a törvény ellen, bűnhődjék, legyen liberális párti vagy ellenzéki; azért, mert ellenzéki, nem kell zaklatni, nem kell hajszolni. Ha a kormány utasítja az ő vád hatóságát, hogy igazságosan járjon el, akkor a sajtó nera fog korrumpált lenni, akkor majd a sajtó egyes munkásai nem mernek olyan működést kifejteni, mely korrumpálja a közerkölcsöket. (Úgy van! balfelöl.) Felmerült itt a reakrzió kérdése is. G-ondolom, Bernát t. képviselőtársam említette, hogy ő rendszert lát e reakcziónárius törekvésekben, melyekbe belefoglalta, és pedig méltán, a jelen javaslatot is. Ez a vád nem épen alaptalan. Annyi bizonyos, hogy a kormány és pártja ez igen komoly kérdésekben nagy ingadozást mutat. Az a párt néhány évvel ezelőtt még nem tartotta behozhatónak az esküdtszéki intézményt, főleg a nemzetiségiekre való tekintettel. Nem hiszem, hogy azóta ezek az okok megszűntek vagy olyan nagyon módosultak volna. Hisz épen legutóbb a kormánypárti lapokban olvashattuk, hogy a nemzetiségiek megint felütik fejüket s a kormány most mégis ki meri terjeszteni az esküdtszékek hatáskörét. Miért? Az okát csak gyaníthatjuk. Gyanítom, hogy azért, mert most már a kormánynak sikerűit az esküdtszék megalakítására olyan módot találnia, a mely a kormánynak eszközöl szolgálhat arra nézve, hogy