Képviselőházi napló, 1896. VII. kötet • 1897. junius 14–julius 3.

Ülésnapok - 1896-120

120. országos ülés 185)7. június 22-én, kedden. 141 hatalmát még inkább kitérj eszsze. (Úgy van! bal felöl.) De közelebb egy másféle ingadozást is tapasztaltam. Hisz csak tavaly hozták meg az 1896 : XXXIII. törvényczikket a bűnvádi perrendtartásról, a mely fentartja az 1848-iki törvények azon intézkedését, hogy sajtóvétségekben az esküdtszék ítél mindenféle válogatás nélkül. Ha még ezelőtt 8—9 hónappal ez a felfogás helyes volt, hogyan változhatott meg néhány hónap alatt? Ez ismét rejtély, melynek nyitját nem értjük. Tegnap Komjáthy Béla t. képviselőtársam felvetette azt a kérdést az igazságügyminiszter úrhoz intézett egyenes felszólítás alakjában, hogy mondja meg, vájjon a kérdéses szakaszt nem olyan helyen szúrták-e be a javaslatba, a a mely helyet sem ő, sem más illetékesnek nem tart. A t. igazságügyminiszter úr sietett kijelenteni, hogy azt nem szúrta be senki és így a felelősséget minden körülmények között elvállalja. Csakhogy ezzel szemben megint egy rejtély előtt állunk, mert csakugyan érthetetlen, hogy a mi ezelőtt nyolcz hónappal jó volt, az ugyanazon párt előtt nyolcz hónap múlva már nem helyes. Erdély Sándor igazságügyminiszter: Két esztendő előtt már megvolt! Ott volt akkor is! Endrey Gyula: Véka alatt tartották! (Zaj. Elnök csenget) Mócsy Antal: Megvallom, hogy ily dologban még két esztendőt is rövid időnek tartok és mindenesetre igazságügyi furcsaságnak nevezhető, hogy ma tárgyalunk egy életbeléptetési javaslatot és a t. kormány máris szükségesnek látja módosítást tenni az életbeléptetendő törvényben, a melyet eddig még ki sem próbált, tehát nem tudhatja, hogy az a szakasz jó-e vagy sem. Az ember önkéntelenül is arra gondol, hogy itt valaminek kell lenni a kulisszák mögött, a mivel tisztában nem vagyunk. A t. miniszter úr és az egész túloldal az előadó úrral együtt nem iparkodtak ezen homályt eloszlatni és így az ellenzék aggodalommal van eltelve, hogy mi lehet ezen titkolózás mögött? S épen ezen titkolózás is táplálja az ellenzéknek abbeli törekvését, hogy ezen törvényjavaslatnak törvényerőre emelkedését minden eszközzel megakadá lyozza. Mert a sötétség csak akkor ijesztő, ha az ember nem tudja, hogy mi van a sötétségben ? íía nincs semmi, akkor nem fél az ember. (Helyeslés a szélső báloldalon.) Vessen tehát a t. igazságügyminiszter úr vagy előadó úr ezen sötétségbe egy kis világosságot, hogy ne féljünk. Említettem, hogy némelyek ebben a javaslatban a reakczió szelét is látják és kötelezve érzik magukat, hogy az ellen minden eszközzel harczoljanak. Hát mi, néppártiak, régen látjuk, érezzük ennek a reakcziónak a szelét. Számos esetet tudnék felhozni, de nem akarom ezzel a t. ház türelmét fárasztani s csak röviden rámutatok arra, hogy mi, néppártiak, a kiket a túlsó oldalról annyiszor mondtak el reakczionáriusoknak, mi védelmezzük a liberális párttal szemben a gyülekezési, a szóläsi és sajtószabadságnak a jogát. (Igás! Ügy! van! bal felöl.) Hiszen mi éreztük számtalan esetben, hogy a hatalom közegei miként iparkodtak bennünket az alkotmányosságnak és szabadságnak ezen jogaiban korlátozni. Elő volt az már itt akárhányszor hozva, hogy hányszor akadályozták meg a kormánynak közegei a mi gyűléseinknek megtartását, hányszor zavarták azt meg közbeszólásaikkal, hányszor kellett azokat beszüntetni a kirendelt közegek akadékoskodása miatt, azoknak a rendetlensége miatt, a kikre pedig a rendnek fentartása hárulna. Azért, t. ház, nincs mit csodálni azon, hogy mi reakczionárius néppártiak ilyen tapasztalatok után ma lehetőleg nagyobb hévvel küzdünk a gyülekezési-, szólás- és sajtószabadság érdekében, meg lévén arról győződve, hogy ha ezek veszedelembe jutnak, veszedelembe jut az alkotmány és a szabadság ügye is. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Lpen azért, t. ház, mi is ezen javaslatban a reakcziónak szelét, a sajtószabadságnak a korlátozását — legalább azt a törekvést — látjuk. És pedig az igen tisztelt többség, különösen pedig a t. kormány magatartása után ítélve tapasztaljuk, hogy ezen korlátozásra a száz év előtti franczia forradalmárok türelmetlenségével törekszenek, a kik a szabadság, egyenlőség, testvériség nevében mindenkit a nyaktiló alá vittek, a kik nem gondolkoztak úgy miut ők. Ez a türelmetlenség nyilatkozik meg az igen tisztelt kormány javaslatában is, a midőn a sajtószabadságot, alkotmányunknak — úgyszólván — már ezen utolsó bástyáját akarja megdönteni. Épen azért, mert így vagyok meggyőződve, a magam részéről ezen javaslatot általánosságban sem fogadom el. (Élénk helyeslés a bal és szélső baloldalon. Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újra megnyitom. Lakatos Miklós jegyző: Justh Gyula! Justh Gyula: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk! zajos éljenzés balfelől.) Ha a most tárgyalás alatt levő törvényjavaslat felett eddig lefolyt, kétségkívül nagyszabású és magas röptű vitán végig tekintünk és elfogulatlanul, menten minden politikai pártbefolyástól, tárgyilagosan mérlegelni kívánjuk a javaslat mellett és a javaslat ellen felhozottakat, lehetetlen be nem lát-