Képviselőházi napló, 1896. VII. kötet • 1897. junius 14–julius 3.

Ülésnapok - 1896-114

s 114. országos ülés 1897. jnnlns lá-én, hétfőn, fogásom az ellen nem lehet, de ne méltóztassék ily beszédek által az ifjúságra hatni és esetleg az ifjúságot így tévútra vezetni. (Helyeslés. Úgy van ! jobbfelöl. Mozgás és felkiáltások a szélső baloldalon: De el kell riasztani!) Azt mondja a t. képviselő úr: 250 fiatal embert kiszolgáltatunk. Micsoda kiszolgáltatásról van itt szó? Azok folyamodnak, önként jelentkeznek, kivannak ott szolgálni, jövőjüket ott keresik. Tehát micsoda kiszolgáltatásról van itt szó? (Helyeslés. Úgy van! jobbfelöl. Mozgás a a szélső baloldalon.) Gróf Benyovszky Sándor t. képviselő úr téved egy dologban. Azt méltóztatik mondani, az oktatás sokkal könnyebben menne, hogy ha magyar nyelven menne. Kérem, hiszen a magyart magyar nyelven oktatják, a lengyelt lengyel nyelven s általában az ujonczok mindig anyanyelvükön nyernek oktatást, mert különben lehetetlenség volna czélt érni. (Helyeslés jobbfelöl. Mozgás aszélsöbaloldalon.) Itt tehát ne méltóztassék tartani a német nyelv érvényesítésétől; mert senkinek sem jut eszébe a magyar ujonezot német nyelven oktatni. Thaly Kálmán: Dehogy nem! B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Okolicsányi László képviselő úr alkotmánysértést lát abban, hogy miként kezeljük a magyar állami alapítványi helyekről szóló 1882.évi törvényt. Először alkotmánysértést lát abban, hoi;y a hadügyminiszter állítólag az ezeu magyar állami állapítványi helyekre felvett ifjakat nem Magyarországon helyezi el, hanem Ausztriában, No már most, kérem, van különféle magyar állami alapítványi hely. Van az akadémiákban, van a főreáliskolákban, vau az alreáliskolákban. Ha a reáliskolába folyamodik, miután a négy létező alreáliskolából három Magyarországon van elhelyezve, azt hiszem, ez a panasz önmagától elesik és tárgytalan. Mert azt csak nem állítja a t, képviselő úr, hogy az alreáliskolába jelentkező magyar ifjakat mind St.-Pöltenbe küldik? Egyetlen egyet se. Ha valaki a főreáliskolába jelentkezik, miután főreáliskola tudvalevőleg csakis Weisskirchenben van és csak ez az egy főreáliskola létezik, természetes dolog, hogy az ifjak nem Nagyhatók Magyarországon, hanem Weisskirchenbe mennek, mert más főreáliskola nincsen. Az akadémiákat illetőleg, miután csak három van: a bécsújhelyi Terézia-akadémia, a bécsi műszaki és a fiumei tengerészeti akadémia, az ifjak, nagyon természetesen, ha közülük valaki az akadémiára jelentkezik; ott lesznek elhelyezve; Magyarország területén, ha csak Fiumét nem számítjuk ide, természetesen nem lehet elhelyezni. Tehát mit méltóztatnak követelni ? (Derültség a szélső baloldalon.) Hát az alkotmánysértés, hogy az ifjak, hogyha az akadémiákba, a bécsújhelyibe vagy a többibe akarnak menni, hogy nem Magyarországon maradnak? Akkor bizonyosan Bécsújhelybe nem menne, ha itt akarna maradni. De megtörténik, — és most megmondom, hová czéloz a t. képviselő úr, mert maga sem tudja (Derültség.) — megtörténik az, hogy egyes hadapródiskolákba a fiatal emberek áthelyeztetnek. Ez pedig azért történik, mert ezen hadapródískolákban eddigelé magyar állami alapítványi helyek nem voltak, s csak a most előttünk fekvő törvényjavaslatban kérjük azok rendszeresítését. Tehát eddig e részben törvénysértést nem is volt lehetséges elkövetni; csak a jövőben lesz majd lehetséges. (Derültség.) Hanem a hadapródiskolákkal úgy vagyunk, hogy az a létszámtól függ; a hadügyminiszternek a létszámot ki kell egyenlíteni valamennyi hadapródiskolában. Ha tehát Magyarországon a hadapródiskolák összességében a létszám igen nagy és viszont Ausztriában valamely hadapródiskolában a létszám kisebb, természetesen a fiúkat odaküldik és vice versa. Azt pedig, hogy a magyar fiúnak ártalmára volna az, hogy Ausztriában hadapródiskolát végzett, én kereken tagadom. Tagadom azért, mert a fiú ott tökéletesen elsajátítja a német nyelvet, magyarul is, németül is fog tudni, ennélfogva, ha esetleg elNagyja a katonai pályát, sokkal könyebben talál bárhol alkalmazásra. Én, megvallom, bármennyire kutatttam, törvénysértést legjobb akaratom mellett sem találhattam fel ebben a törvényjavaslatban, és minthogy ezen törvényjavaslatnak tulajdonképeni czélja az, hogy magyar ifjak ingyenes nevelésben minél nagyobb számban részesülhessenek a közös hadsereg intézeteiben, mert évek hosszú során át azt tapasztaltuk, hogy igen sokan folyamodnak és fájdalom, kénytelen vagyok évenkint igen sokat elutasítani hely hiányában, — tudniillik ingyenes felvételre, fizetéses helyekért alig folyamodik valaki — azért, hogy lehessen a szegényebb sorsú intelligencziához tartozó ifjakat felvenni, voltam bátor most e helyek szaporítását javaslatba hozni. (Igaz! Úgy van! jobbfelöl.) és ezen indokból kérem a t. házat, méltóztassék az előttünk fekvő törvényjavaslatot elfogadni. (Élénk helyeslés és éljenzés jobbfelelM.) Elnök: Minthogy az előadó úr nem kivan szólni, a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a szavazás. Kérdem, elfogadja-e a ház a császári és királyi közös hadsereg katonai nevelő- és tisztképző-intézeteinél magyar korona országokbeli ifjak részére létesített állami alapítványihelyekrőlszóló 1882. éviXXV. törvényczikk módosításáról szóló törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául, igen vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azokat a képviselő urakat, a kik elfogadják, méltóztassanak