Képviselőházi napló, 1896. VII. kötet • 1897. junius 14–julius 3.

Ülésnapok - 1896-120

120. országos illés 18'J7. június 22-én, kedden. 133 Mócsy Antal: Az eddig szólottak tehát nem ohstruáltak, hanem a szólás szabadságával és kötelességével éltek, midőn képviselői kötelességükhöz képest a szőnyegen levő tárgyhoz szólani szükségesnek látták. A t. túloldalról némelyek ebben már is a kisebbségnek mintegy erőszakoskodását látták és látják. Lehet olvasni, hogy a t. kormány és pártja attól félnek, hogy ez az obstrukczió kompromittálni fogja a parlamentarizmust, károsan fog visszahatni a közéletre. Attól tartanak, hogy esetleg az ellenzék egyéb tárgyaknál is obstruálni fog a szó közönséges értelmében és meg fogja akadályozni a törvényalkotást és a rendes kormányzást. Én, t. ház, a magyar ellenzéket a múltban úgy, mint a jelenben, sokkal hazafiasabbnak és sokkal eszesebbnek is ismertem és ismerem, semhogy olyan kérdésekben is az obstrukczió terére lépne, a mely kérdések azután kompromittálnák, talán veszélyeztetnék is a parlamentarizmust és károsan hatnának vissza a közügyekre. Ha jól tudom, az ellenzék 30 éves alkotmányos életünk alatt egyetlen egyszer gyakorolt igazi obstrukcziót: a közigazgatás államosításáról szóló törvényjavaslat tárgyalása alkalmából; azóta nem volt olyan obstrukczió, a mely megfelelne azon fogalom tartalmának, a melyet ehhez általában tíízni szokás. Ha ezen mostani veszedelmesnek, némelyek által talán hazafiatlannak is tartott ellenzék obstrukcziót akarna íízni, ezt megtehette volna eddig is. De annak nyoma sincs. Hiszen legutóbb, midőn az obstrukczió rémét némelyek már a falra festették, két törvényjavaslat két nap alatt tärgyaltatott le; az ellenzék nem látta szükségesnek, hogy obstrukcziót csináljon, nem látta hazafiasnak. És miért viselkedik így az ellenzék ? Mert tudja, hogy vannak kérdések, a melyekben a közvélemény támogatására egyáltalában nem számíthat, ha obstruál. A jelen kérdésben azonban, még ha obstrukcziót csinálna is az ellenzék, ezért ő bizton számíthatna a közvélemény támogatására. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) De attól tartok, t. ház, hogy a t. kormány a szőnyegen fekvő törvényjavaslatra vonatkozó makacsságában az ellenzéket esetleg csakugyan belekényszeríti az obstrukczióba. (Derültség jobbfelöl.) Mert beszéltek a túloldalról a többség jogáról és a kisebbség kötelességéről, de arról nem beszéltek, hogy a többségnek is van kötelessége és az ellenzéknek is vannak jogai. (Ügy van! Úgy van! balfelöl,) A kisebbségnek igenis kötelessége minden helyes, a közjóra irányuló dologban magát a többség akaratának alávetni, még akkor is, hogy ha azzal nincs egy véleményen ; de viszont a kisebbség kötelessége álláspontját szintén hangoztatni fokozottabb mértékben is, esetleg igen-igen sokat beszélve, hogy ha a kapaczitáczió szükségét fenforogni látja. (Úgy van! balfelől.) Ez eset most bekövetkezett, mert daczára annak, hogy ez oldalról több, a t. túloldal által is magas színvonalúnak, tartalmasnak elismert és igen-igen megdicsért beszéd mondatott el: a t. többség, illetve a kormány még mindig anynyira ragaszkodik a javaslathoz, illetőleg 16. §-a második bekezdéséhez, hogy az ellenzék kénytelen a kapaczitácziót tovább folytatni, holott akkor, midőn a t. többség a fölhozott érvekkel szemben nem képes ellenérvekre támaszkodni, hanem, úgy látszik, egyszerűen csak azon álláspontra helyezkedik, hogy: megvan a többségem, majd annak idején a többség meg fogja ezt a javaslatot szavazni; mondom, addig, míg a t. többség erre az álláspontra helyezkedik, az ellenzéknek kötelessége harczolni, hogy nézeteinek érvényt szerezzen, és pedig annál inkább kötelessége ez, mert ebbeli harcza épen nem reménytelen, nem kilátástalan. Hiszen többször elő lett az már a vita folyamán hozva, hogy a t. táloldal soraiban többen vannak és pedig kiváló jogi kapaezitások, a kik ezen 16. §. rendelkezéseivel szintén nem értenek egyet. No hát, ha ez így van, ebből a körülményből az ellenzék csak erőt meríthet arra, hogy a küzdelmet folytassa tovább, a kapaczitálás jogával és kötelességével éljen, mert nem hiábavaló az a remény, hogy azoknak a száma, kik a t. túloldalon szintén ellenzik e rendelkezést, szaporodni fog és így az ellenzék küzdelme nem fog meddő, hiábavaló lenni. A t. kormány és pártja attól tartanak, hogy ha ebben a kérdésben engedni találnak, ez az ő gyöngeségüket fogja elárulni; attól tartanak, — hogy ágy fejezzem ki magamat, — hogy evésközben jön meg az étvágy, és ha ebben a kérdésben az ellenzék álláspontját elfogadják, akkor az ellenzék esetleg majd más kérdésben is iparkodik az obstrukczió felhasználásával a saját álláspontjának érvényt szerezni. Tehát úgy fogja fel a kormány a dolgot, hogy nem kell ebben a dologban engedni, ha mindjárt az ellenzék részén van is a helyes felfogás és igazság; meg kell mutatni az ellenzéknek, hogy velük, a nagy többséggel szemben akaratát, felfogását nem érvényesítheti, hogy elmenjen a kedve más kérdésekben is annak igénybevételétől, hogy az ő felfogásának iparkodjék érvényt szerezni. T. ház! Én attól tartok, hogy a dolognak ilyetén felfogása és a többségnek ilyetén erőszakoskodása, — mert ez akkor erőszakoskodás lenne, — fogja épen az ellenzéket arra kényszeríteni, hogy obstruáljon. (Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Gyarlók vagyunk mindnyájan és így nem szeretjük azt, hogyha mások erő-