Képviselőházi napló, 1896. VII. kötet • 1897. junius 14–julius 3.

Ülésnapok - 1896-119

119. országos ülés 1897 . június 21-én, hétfőn. 129 a jobboldalon. Egy hang jobbfelől: Ae nem az esküdtszék dolga!) Tudok egy esetet, mert magam folytam be, midőn egy lelkész ment az esküdtszék elébe, mert durván megsértették s elégtételt kért és követelt. Lehet és meg is vagyok róla győződve, hogy a szakbíróság megadta volna neki az elégtételt, de az esküdtszék magtagadta; megtagadta pedig azért, mert a tárgyalás során bebizonyult, hogy igaz ugyan, mikép ellene sértés követtetett el, de ő nem lelkészi hivatásához méltóan élt és olyan hibákat, bűnöket követ el, a melyek mindenkinél, de különösen az egyház férfiánál, a független polgárokból álló esküdtszékekben visszatetszést keltettek. És akkor, midőn ezen felmentő határozat hozatott, nem azt mondták, hogy a sértés cselekménye helyesen követtetett el, hanem irányt mutattak arra, hogy a ki lelkészkedésre vállalkozott, annak miképen kell és miképen nem kell viselkednie. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Volt eset rá, midőn igen tiszteletreméltó, általam is személyileg nagyrabecsűlt urak mentek elégtételt kérni a lóversenytéren előfordult esetből kifolyólag. Igazságuk volt, de akkor, midőn bebizonyult, hogy a lóversenyen minő eljárások vannak napirenden, mikor a totalizatörök és más dolgok, a melyek a polgári gondolkodás által el vannak ítélve, ott felhozattak, az esküdtszék abból indult ki, hogy nem szabad az ottani eljárásnak a nyilvánosság ítélőszéke előtt igazságot adni és így az ott dívó ferdeségekre a közvélemény helyeslését kimondani. (Élénk helyeslés a bal- és szélsőbalon.) T. ház ! Minden egyes esetben, méltóztassék elhinni, a nemes motívum megtalálható. Lehet a felfogás különböző: egyik ezt a motívumot helyesli, a másik nem, de az ily esetek semmíesetre sem alkalmasak arra, hogy — ezen motívumokat tekintetbe véve — az esküdtszék hitelképességét lerontsák. Az ezen motívumokban rejlő iránymutatás olyan nagy feladata és czélja az esküdtszéknek, hogy az 1843 iki javaslat kidolgozása alkalmával Szalay és Deák, midőn kiemelték az esküdtszékeknek nagy hatását, ezeniránymutatást,, mint fő előnyét hangoztatták. De leginkább az ellen van kifogás, — mert hiszen azért akarják a szakbíróság ítéletét behozni, — hogy nagyon gyakoriak a felmentő ítéletek. Tehát a törekvés, mint látszik, az, hogy azok, a kik így felmentettek az esküdtszék által, hasonló körülmények közt a szakbíróság elítéltetésének legyenek kitéve. Igen, de nézzük meg az éremnek másik oldalát is. Azon a társadalmi körön kivűí, a mely a mostani eljárás által feszélyezve van, van egy másik társadalmi kör is, a mely pedig nem a miatt panaszkodik az esküdtszék ellen, hogy felmentő ítéleteket KÉPVH. NAPLÓ. 1896—1091. VII. KÖTET. hoz, hanem azért, hogy marasztaló ítéleteket hoz. Van egy társadalmi kör, a melynek minden egyes tagja a sajtót arra használja fel, hogy magának jogot, gyermekeinek kenyeret és általában az egész társadalomnak jobb jövőt követeljen és akkor, midőn ezen jogos követeléseik miatt odaállítják őket az esküdtszék elé, azok rendesen marasztaló ítéletet hoznak. Miért? Nem azért, mintha azt akarnák kimondani, hogy a jogot követelőknek nincs igazságuk, mert azokat a követeléseket elhallgattatni nem lehet, azoknak jogosultsága előtt mindenki meghajlik; hanem azért, hogy irányt mutassanak arra nézve, hogy ezen követelések érvényesítésére az idő még nem érkezett meg. (Mozgás.) Azt állítja az igazságügyi kormány, hogy a szakbíróság ítélkezése sokkal megbízhatóbb az esküdtszék ítélkezésénél. Ezzel megint úgy vagyok, t. képviselőház, mint az előbb mondottal, hogy egész könyvtár áll rendelkezésünkre, hogy abból pro és kontra az érveket felhozhassuk. Én feleslegesnek tartom az érveket felhozni, mert ezeket az érveket, azt hiszem, a t. képviselőháznak általában minden, de különösen jogásztagjai nagyon jól ismerik. Csak egyet akarok megjegyezni és ebben az én álláspontom azután kidomborodik : hogy minden kornak megvan a maga eszméje, törekvése. A mai kornak törekvése az, hogy a bírói hatalmat mindinkább függetlenítse a kormányhatalomtól. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ez a czélzat pedig maga elég arra nézve, hogy mi állást foglaljunk az esküdtszék mellett. (Helyeslés balfelől.) Elismertem előbb, daczára annak, hogy az esküdtszékek barátja vagyok, hogy sokszor történtek tévedések; elismertem, hogy az én felfogásom szerint is sokszor nem helyesen határoztak. Ha azonban igazságos akarok lenni, t. képviselőház, ki kell jelentenem, — megint saját praxisom folytán — hogy a szakbíróságoknál történt tévedések egy cseppet sem kevesebbek, talán még többek, mint az esküdtbíróságoknál történők. (Igaz! Ügy van ! a balés szélső baloldalon.) Pedig, t. képviselőház, ott azzal a szegény bűnössel, sokszor csak látszólagosan bűnös emberrel az egész álladalmi hatalom szembenáíl, azzal a szegény emberrel szemben, a ki legtöbbször azért jő ellentétbe a büntetőtörvényekkel, mert a társadalom nem tudta őt felvilágosítani, hogy a jó és rossz között különbséget tudjon tenni. És akkor, a mikor a rendőrség összes hatalma, mikor a vizsgáló bíró, maga az ügyész, maga a törvényszék egész hatalmával áll egy emberrel szemben, mikor a védelmet is annyira korlátozták, akkor arról az emberről, a kit esetleg odaállítanak, ha tagad, azt mondják, hogy hazug, ha védi magát, azt mondják, hogy furfangos, ha nem 17