Képviselőházi napló, 1896. VII. kötet • 1897. junius 14–julius 3.

Ülésnapok - 1896-119

119. országos ülés 1897, foglalunk, kötelességet teljesítünk (Helyeslés a szélső baloldalon.) és hogy bebizonyítsam más oldalról, hogy akkor, midőn a kormány oly makacsán, csökönyösen ragaszkodik ezen javaslathoz, akkor kötelességszegést követ el. (Halljuk! Halljuk/) Be akarom bizonyítani azt, hogy bizonyos álszemérem is közbejátszik itt. A kormány nem hitte, hogy javaslata ily nagy port fog felverni, nem számított az ellenzés ilyen mérvére és most csupa álszeméremből nem akarja beismerni, hogy az általa kitűzött út érdekében nem jól választotta meg a módot, a melyet a javaslattal kreálni akar. Szégyenli ezt bevallani; pedig, t. ház, felfogásom szerint az sohasem helytelen, midőn valaki tévedését, hibáit beismeri, mert az csak annyit bizonyít, hogy ma okosabb, mint tegnap volt (Tetszés íalfelől.) s ez a beismerés a kormány részéről sem a kormány, sem az ország szempontjából nem volna egészen helytelen. (Űgy van! Űgy van 1 a szélső baloldalon.) T. ház! A kormány, különösen az igazságügyminiszter ár azt állította és állítja, hogy ezen általunk perhorreszkált 16. §. megalkotására a közvélemény indította, mely annak szükségét felismerte, hogy tehát a közvélemény megnyugtatása okából, különösen a magán becsület védelme, de maga a sajtó érdekében is ezt meg kell alkotni. Én minden tisztelete mellett, melylyel az igen tisztelt miniszter űr személye és egyéni megbízhatósága iránt viseltetem, ezt az állítást igaznak el nem fogadhatom, hanem azt hiszem, akkor mondunk igazat, ha azt mondjuk, — és ebben, azt hiszem, nagyon sokan fognak velem egyetérteni — hogy nem a közvélemény nyomása, hanem azon vágy nyomása teremtette meg ezt a 16. §-t, hogy bizonyos társadalmi köröket a sajtó feszélyezésétől a miniszter megvédjen. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) T. ház! Minden egyes ember jogosult tö rekvése az, a midőn a maga és azon társadalmi kör érdekeit, a melyben él, megóvni akarja. De bocsánatot • kérek ;tz igen tisztelt igazságügyi kormánytól, ha azt mondom, hogy az igazságügyminiszturt nem egyes társadalmi körök élére, hanem az egyetemes társadalom élére állította ő Felsége és a ház bizalma. Midőn ö valamely érdek kielégítése szempontjából valamit tenni akar, tenni szükségesnek lát, neki csak az egyetemes társadalom követelésével és annak kielégítbetése okából szabad az alkotás terére lépnie. (Űgy van! Úgy van! a szélső baloldalon,) Azt hiszem, hogy az egyetemes társadalom óhajtásának megnyilvánulását a 16. §. megalkotása iránt a miniszter úr nekem felmutatni képes nem volna. A közvélemény hivatott közegei, mint már itt az előttem szólok, különösen ez oldalról föl , június 21-én, liátf5n. f 27 is hozták: a népgyűlések, a törvényhatóságok, vagy maga a sajtó ezen 16. §. megalkotását egyáltalán nem követelték és nem követelik, sőt tiltakoznak ellene. Elismerem azt egész készséggel, t. ház, hogy a sajtóbíróság, illetőleg az esküdtszéki határozatok ellen ezen országban több oldalról nagyon sok kifogá3 emeltetett és nem késein kijelenteni, hogy a kifogásolók közé néha magam is beállottam. Egész készséggel elismerem, hogy az esküdtszék határozataival szemben nagyon sokszor annyira jogosult gáncs vettetett fel, hogy annak jogosultságát nemcsak elismertem, de magam is nem egy ízben ugyanazt hangsúlyoztam. De hát, t. ház, van-e olyan intézménye a földnek, a mely minden körülmények között, minden viszonyok közt, mindenkivel szemben beváljon és minden igényt, minden óhajt kielégítsen? (Űgy van! Űgy van! a szélső baloldalon.) Itt van egyik legmagasztosabb intézményünk, a vallás, mely csakugyan arra való, hogy a lelki békét bennünk megteremtse, munkálkodásunkat előmozdítsa, az ember lelkét megnemesítse, Istenéhez fölemelje; és vájjon ezzel a magasztos intézménynyel nem éltek e, még pedig nagyon erősen nem éltek-e vissza akárhányszor ? Ott van maga a parlamentarizmus, a melyért annyi vér folyt egyes országokban, hogy megállhasson; nincsenek-e annak is olyan kinövései, a melyeket szerencsétlenségünkre mi is ezúttal ebben a hazában is tapaszt ilunk? (Űgy van! Űgy van! a szélső baloldalon.) Egy példával élek. A vasból készítik az ekét, mely a földet fölhasogatja és termőképessé teszi és ugyanabból készítik a tőrt, mely gyilkol és a lánezot, mely a szabadságot lenyűgözi. (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) T. ház! Az, hogy gáncs emeltetett az esküdtszékek határozatai ellen, és hogy magam is a gáncsnak jogosultságát több ízben elismertem, felfogásom szerint még nem szolgáltat alapot, jogot arra, hogy az esküdtszéki intézményt egyszer s mindenkorra elítéljük. (Helyeslés. Űgy van! a szélső baloldalon.) Méltóztassanak elhinni, hogy sokszor, vagy talán a legtöbb esetben épen az a határozat, a mely ellen némelyek gáncsot vetettek, lehet, hogy más oldalról többekben épen elismerést aratott. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Én egészen készséggel szembeszállók az igazságügyi kormány által felvetett azon állításokkal, hogy az esküdtszék határozata, különösen a magánbecsülefc szempontjából, nem kielégítő, ellenben a szakbíróság ítélkezése megbízható és a sajtó visszaélései ellen csak a Szakbíróság adhatja meg a kívánt garancziát. Az első felállított tétel az, hogy az esküdtszék határozata a magánbecsület érdekében nem kielégítő. Ezt hallottam mindig a másik oldalról