Képviselőházi napló, 1896. VII. kötet • 1897. junius 14–julius 3.
Ülésnapok - 1896-119
156 119- «> r 8«ágos ülés 1897. (Szünet után.) Elnök*. Az ülést újra megnyitom. Lakatos Miklós jegyző: Komjáthy Béla! Komjáthy Béla: T. ház! (Halljuk! Halljuk !) A háznak ellenzéki pártjai, a kormánypártnak elismert jogászai, a most tárgyalás alatt levő törvényjavaslat 16. §-ával szemben azt vitatják, hogy az 1848-iki sajtószabadságot sérti, és azt állítják, hogy ez a közszabadság egyik biztosítékának hátrányára van. Ezzel szemben a javaslatot beterjesztő miniszter, az előadói széket betöltő képviselő úr és a kormánypárt zöme azt állítják, hogy a javaslat 16. §-a ép a sajtószabadság megvédésére van hivatva. Tehát az egymással szemben álló táborok megegyeznek abban egymással, hogy a sajtószabadságot mindenik féltett kincs gyanánt állítja oda és csak az a különbség, hogy egyik tábor így, a másik tábor úgy véli a különben meg nem támadott elvet megóvni. Örömmel konstatálom, hogy a két ellentétes nézet kifejtésében eddig igazán egy magas színvonalú vitát hallottunk, melyben úgy a tudás, mint a lelkesültség a sajtószabadság iránt egészen megnyilvánult, sőt az aggodalom is; csakhogy azon oldalról az aggodalom azért, hogy ha ezen szakasz el nem fogadtatik, akkor a sajtószabadság hátrányt szenved, ezen oldalról azért, hogy ha a szakasz elfogadtatik, a sajtószabadság féltett kincse azáltal fog hátrányt szenvedni. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) De a mily örömmel konstatálom, hogy a vita eddig magas színvonalon mozgott, viszont fájdalommal kell bevallanom azon tapasztalatomat, hogy daczára a felhozott érvek özönének, daczára annak, hogy mindkét tábor igyekezett saját igazát érvekkel támogatni és az ellenfél állításait megczáfolni: ennek eddig semmi látszólagos eredménye nincs. Mindkét tábor megtartotta a maga helyét, mindegyik kész a további küzdelemre és a mi legsajátságosabb, mindkét fél bízik a győzelemben. Ez mindenesetre sajátságos helyzet, t. ház, mert egy komoly tanácskozó testületnek, melyben komoly férfiak ülnek, ha a czél közös, . jnnlns 21-én, hétfőn. — mert felteszem mindkét félről, hogy igazán jelölte meg ezélját — akkor, t. ház, csak az igazság emelésére szabad törekednie. Már pedig egy czél esetében én csak egy igazságot ismerek és két igazságot egy kérdésben, ha a czél egy, feltalálni nem lehet. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) A most folyó vitában tehát vagy mi, az ellenzék, a kormánypárt jogászaival, képviseljük az igazságot, vagy a miniszter és a kormánypárt zöme, a kik a mi igazságainkat tagadják. Annyi bizonyos, t. ház, hogy a parlamenten kívüli hivatott és jogosult közvélemény azt állítja, hogy mi képviseljük az igazságot; önök szintén maguknak vindikálják azt, a mit azonban én határozottan kétségbe vonok, mert annak bizonyításával a t. kormány mindeddig adós maradt. Kétségbe vonom ezt azért is, mert a törvényjavaslat mellett megnyilatkozott úgynevezett közvélemény csakis egy bizonyos társadalmi körben nyilvánult meg és pedig olyan társadalmi körben, mely iránt ha tisztelettel viseltetem is, de nem tartom hivatottnak a közvélemény kifejezésére. A vita eddigi menete tehát arról tesz bizonyságot, hogy itt egymást meggyőzni nem fogjuk. Én ennek az okát keresem. Ennek oka kizárólag az, hogy mindkét tábor túlbecsüli azt az erőt, mely rendelkezésére áll és a mi fő, a kormány részéről ezen emineuter szakkérdésben még a hatalmi kérdés is felvettetett. (Felkiáltások a bal- és szélső baloldalon: Ez az!) Midőn a vitában felszólalok, t. ház, nem akarok a rendelkezésemre álló érvek tárházából érvet-érvre halmozni, hogy az álláspontnak, melyet meggyőződésből elfoglalok, helyességét bebizonyítsam; mert hisz, t. ház, egész könyvtár áll rendelkezésünkre, a mely mindazt tartalmazza, hogy a sajtószabadságnak, a közszabadságnak mik a biztosítékai, mikép kell az esküdtszék hatáskörét kiterjeszteni és viszont egész könyvtár áll rendelkezésünkre, mely a szakbíróságok előnyeit emeli ki. Ebből kifolyólag nem vehetik rossz néven az eddig felszólalt t. képviselő urak, ha azt mondom, hogy ezen vitában elhangzott összes érvek között egyetlenegyet sem találtam olyat, a melyet, mint régi ismerősömet nem üdvözölhettem volna. Nézetem szerint helytelen dolgot cselekedném, ha most itten egy elvi vita terére lépnék; erre csak akkor volna szükség, t. ház, ha én e felszólalásommal úgyszólván csak egy bizonyos időt akarnék betölteni, a mi tőlem egészen távol áll. (Helyeslés jóbbfdől.) Felszólalásom czélja kizárólag az, t. ház, hogy szerény tehetségemhez mérten lehetőleg bebizonyítsam, hogy akkor, midőn mi a javaslat ellen oly határozottan állást bennünket, melyről önökre lenézve, önöket bukva ne lássak. Abban a szakaszban benne van e rendszer erkölcsi képe, de benne van a bukás is. Mi a barczot a végsőig fogjuk folytatni, mert ha valahol, itt van helye, hogy az ellenzék úgy kiáltson fel, mint Mirabeau, midőn a száműzöttekre törvényt akartak alkotni: >ha pedig e törvényt megalkotják, istenemre mondom, hogy meg nem tartom.« (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Elnök: Az ülést öt perezre felfüggesztem.
