Képviselőházi napló, 1896. VII. kötet • 1897. junius 14–julius 3.
Ülésnapok - 1896-119
120 119. országos ülés 1897. június 21-én, hétfőn. zati, megyekormányzati köztisztviselők működése elien elkövetett állítólagos vétségeimben, a melyek egyikénél például a királyi ügyész ár a következő kijelentést tette. (Halljuk! Halljuk! balfelöl.) Azt mordta, hogy: t. esküdt uraim, ha igaz volna mindaz, a mit vádlott megírt, tudniillik én, akkor nem ő neki, hanem a főispánnak, alispánunk és az egész közigazgatási bizottságnak kellene itt a vádlottak padján ülnie. Miután a királyi főügyészi helyettes így beszélt, én az én egyszerű laikus eszemmel ebből arra a konzcquencziára jutottam, hogy úgy ítélte meg a dolgot, hogy ha csakugyan való az, a mit én írtam ebben a kérdésben és ő rá volna bízva a dolog, odaállítaná őket a vádlottak padjára. Már most mi történt? Ebben a perben in contumatiam el voltam ítélve hat hónapra. Még az is mellette szólt a királyi ügyésznek, mert hát többé-kevésbbé az esküdtekre is nyomást gyakorol az, mikor már egy meghozott verdikt után kell nekik egy áj ítéletet hozni, és fölmentettek tíz szóval kettő ellen. A t. főügyész úr pedig zsebrevágta az írását s azóta nem is láttam; de hogy vádat nem emelt sem a főispán, sem az alispán ellen, azt tudom, mert valahol olvastam róla. T. uraim! Legyünk csak tárgyilagosak ebben a kérdésben, s közéletünk minden ügyének megbírálásánál úgy áll a dolog itt Magyarországon, hogy itt rendkívül értelmes minden uri ember a kormánypárton, rendkívül derék férfiú, hogy ha a miniszter uraknak kedvében jár, okos ember, s a mi- a legfőbb, becsületes ember. Ez már kérdésen kivűl áll, kritérium az, hogy kormánypárti legyen, akkor esküdtképes, mindenre képes, (Tetszés a bal- és szélső baloldalon.) még kormányképes is, akár van a legcsekélyebb belátása a dologhoz, akár nincs. Ha pedig valaki ellenzéki, akkor lehet az egy gróf Apponyi Albert, az utolsó tizi nnyolcz éves kormánypárti miniszteri gyerek azt mondja: Az a szerencsétlen Apponyi is politizál, micsoda dolog az, hogy az ilyen emberek is politikával foglalkoznak ? Mert Magyarországon kizárólag csak kormánypárti ember van privilegizálva politizálni és csak az van hivatva és jogosítva a politikában gondolkozni. De hogy ha egy Ugron Gábor, egy Eötvös Károly vagy akárki más itt beszél, azt mondják, hogy érdekesen beszél, van egy kis szelleme, derék ember, meg kell neki adni, de nem államfér fiú. Szalay László nem vette fel a státusférfiak könyvébe, az igaz, de Erdély Sándor igazságügyminiszter urat sem vette fel, de azért ő ott van az államférfiak közt. (Derültség és tetszés a szélső baloldalon.) A mikor, t. ház, ilyen a helyzet, akkor méltóztassanak egyet megszívlelni s megengedni, ez pedig az, hogy a politikai életben bizonyos idegesség s türelmetlenség következik be az emberek lelkében és olykor-olykor a kedély fellobbanásnak olyfajta megnyilatkozása, mely talán a szabadelvű klubban kiművelt és minden alakulásában szinte hússzerinti hajlására alkalmas, politikai eleinek gusztusának nem tetszik. Ebből ne azt méltóztassék konzequencziáúl levonni, mintha politikai kérdések megbírálásánál nem volna meg a legfinomabb ízlés mellett a teljes objektivitás. Hanem mikor azt látjuk, hogy semmiemberek, kikről, hogy ha ez a kormány nem volna, nem tudna a kerek földön senki, egyszerre jók, derekak és szépek lesznek, csak az kell, hogy a kormánypárt szekerét tolják és minden szolgálatra készen legyenek a miniszter uraknak; mikor nagyobb, erősebb agyvelejű emberek, kik munkában edzve, kifáradva, egész életüket a nemzet java mellett végigküzdve, látják politikai életük gyümö?cstelenségét, nem azért, mert elméjük nem volna hozzá, mert ha a szeretet nem volna bennük, hanem mert elég önzetlenek megállani elvük mellett híven és becsületesen és birnak érvényesülni és mindenki érvényesül, ha, szalma is, tiszta búzává lesz, hogy ha elvhtíség tekintetében kissé nyugalmasabb lelkiismerettel bír: ez méltán teremt idegességet a társadalmi és közélet terén. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Innen van az, hogy mikor üres eoabereket látunk bizonyos oldalról az ellenzéknek nagy talentummal, fényes múlttal bíró emberei beszéde felett elítélőleg nyilatkozni, méltán jön ki mindenki sodrából, mert ez mégis elvadulása a czinizmusnak, ez már nem is erkölcstelenség, hanem oly perfidia, a melyet nem lehet elnyomni az ember lelkében felháborodás nélkül. Az igaz, hogy nehézfejű emberek nem szoktak a fórumra állani és közbeszólásokkal egymást inzultálni és nem is szoktak okos, komoly beszédeken mosolyogni, haneai türelemmel meghallgatják, ha nem is fogadják el azt az eszmét, melyet az ellenfél képvisel. A parlament tisztessége, a tanácskozás méltósága és komolysága érdekében türelemmel hallgatnak meg mindent, a mit épen erről az oldalról bizonyára teljes önzetlenséggel mond el mindenki. (Igaz! Ügy van! a szélső baloldalon.) Innen van az, hogy a sajtó terén is több és több a kihágás. (Igaz! a szélső baloldalon.) Innen van az, hogy például a közélet terén szereplő egyéneket vagy magánembereket a kritika fegyvere ma sokkal élesebben támad, mint 15—20 évvel ezelőtt. Mert ha egy Deák Ferencz mondott valamit: hiába, azt egy Deák Ferencz mondta, a kiről a legnagyobb hazafi, Kossuth Lajos úgy nyilatkozott, hogy olyan ember, a kit a esászárja nem volt képes megjutalmazni > mert nem
