Képviselőházi napló, 1896. VII. kötet • 1897. junius 14–julius 3.
Ülésnapok - 1896-119
118 119. orsíágos ölés 1867. junias 21-én, hétfőn. Hát, t. ház, már most méltóztassanak nekem azt megmondani, hogy ha például egy képviselő elmegy beszámolóbeszédet, vagy egy képviselőjelölt programmbeszédet tartani, ott a kormánynak egy korifeusa, egy berendelt politikus kellemetlenségeket, zavart csinál s az illetővel szemben sajtó útján akár a megtámadott képviselő vagy képviselőjelölt, akár a pártnak bármelyik tagja kritikát gyakorol és felizgatott kedélyállapotban esetleg oly kifejezéseket is használ, a mely kifejezések a magánbecsületet érintik . . . Visontai Soma: Nyilvánosság előtt! Sima Ferencz: A sajtó útján elkövetett sértés termé?zetes dolog, hogy nyilvános. Hát ezt az esetet, mely magában véve az államélettel, az államkormányzással függ Össze, mint kihágás vagy bűneset, szabad elvonni az esküdtszék ítélete alól? Ezt, t. ház, elvonni egyáltalán nem lehet. És ne méltóztassanak azt mondani, hogy a rendes bírói fórum nagyobb oltalmat nyújt a magánbecsűletnek, mint az esküdtszék. Azt méltóztatnak mondani, hogy az esküdtszék, mint ilyen a köztisztviselők számára azért tartandó fenn, mint védő intézmény, mert a köztisztviselőnek becsülete és tisztessége megkivánja, hogy, magasabb közlelkiismereti bírói fórumot nyerjen s ez az esküdtszék, mely nagyobb garancziát nyújt a tisztviselő ellen elkövetett sértés megtorlására, mint a rendes bíróság. Hát ilykonzequencziára.nemis tudom felfogni, hogyan juthat egy törvényalkotó. Az az esküdtszék vagy megbízható vagy meg nem bízható; (Úgy van! a szélsőbalon.) ha megbízható a köztisztviselő ellen elkövetett sértés megbírálásánál, akkor még sokkal megbízhatóbb a magánbecsület megvédésére. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Azt méltóztatik e javaslatban produkálni külön elmetermékképen, mintegy indokolásul, hogy különösen a női becsület oltalma kívánja, hogy a magánbecsület ellen elkövetett sértések rendes bírói fórum elé utaltassanak. Hiszen nincsen lovagiasabb nemzet, mint a magyar, úgy, hogy szinte elképzelhetetlen, hogy ha egy nőnek becsülete meghurczoltatott és abban az esküdtszék ítél, arra eset legyen Magyarországon, hogy azon t. uri embernek eljárását, a ki a sértést elkövetni merészkedett, az esküdtszék méltó megtorlásban ne részesítse. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Kubik Béla: Arra még nem volt eset! (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) Sima Ferencz: De nem is volt rá eset egyetlenegy sem, mert hiszen épen a legfőbb hiánya e javaslatnak az, — mint arra Horánszky Nándor t. képviselőtársam is rámutatott, — hogy bár állításuk szerint számtalan esetben a magánbecsületsértéseknél az esküdtszéki fórum nem nyújt elégtételt a megbántott magánbecsűletnek, még sincsen semmi statisztikai adatuk, a mely ezt igazolná. Mi pedig példákat idézhetünk. Megtörtént például Aradon, hogy egy virágárus leányt megsértettek; esküdtszék elé került a dolog és a legfényesebb elégtételt kapta a megsértett női becsület s a legkeményebb elítélést az, a ki ezen merészséget elkövette. Ez tehát csak puszta ürügy arra, hogy a t. kormány ezen az úton a politikai téren alkalmatlan embereket korlátlanul azon bíróság elé hurczolhassa, (Igaz! Úgy van ! a szélső baloldalon.) mely a kormány kezében van. (Közbekiáltások a seélső baloldalon: Ez igaz! Ez a czél!) Ennél a kérdésnél t. ház, álljunk meg egy pillanatra. (Derültség a szélső baloldalon: Bálijuk! Malijuk!) Megérdemli, mert a dolog úgy áll, hogy akár itt a parlamentben legyen arról szó, akár máshol a közélet bármely fórumán, a római pápa nem oly szent a nagy katholikus egyházban, mint a mily szentségnek tartjuk és hirdetjük mi Magyarországon az úgynevezett bírói függetlenséget. Ez oly integritás, a melyhez hozzányúlni senkisem akar. (Úgy van! balfelől.) Pedig, engedelmet kérek, t. képviselőház, a hol az államkormányzatnak szelleme annyira megromlott, mint a milyen megromlott a mienk, a hol szinte lehetetlenség, hogy az uralkodó hatalomnak nyilt eszközévé ne szegődjék az államkormányzat minden legkisebb tényezője, ha boldogulni és haladni akar: ilyen kormányzati rendszer és uralkodó szellem mellett, Magyarországon vagy akárhol az egész világon korlátlanul bírói függetlenségről még beszélni is képtelenség. Kivételesen akadnak bírák, tisztelettel hajlok meg előttük, a kik csakugyan a függetlenség teljes attribútumaival meg vannak aczélozva, fel vannak vértezve, hanem, t. kép viselőház, ezekből azután nagyon ritkán kerül ám ki kúriai tanácselnök, mert nehezen megy nekik a dolog. (Úgy van! balfelől.) Ezt tapasztalásból mondom. Példának okáért egyik törvényszéknél, a mely ott az Alföldön fóruma az ellenzék rendszeres és szakadatlan bűnei tárgyalásának, — mert hiszen az ellenzék oly elvetemült népség a magyar Alföldön, hogy oda maholnap statáriumot kell felállítani, királyi biztost küldeni, szerencsére Ráday Gedeon még él... (Egy hang balfelől: Gajári Ödönt !) ... nos hát, t. ház, mit tapasztalok én ott? Azt, hogy egypár bíró, a kinek képzettsége és karaktere az egész törvényszék területén minden kérdésen felííl áll és minden ttízpróbát kiállt, a kik már vén emberek, nem bírnak a törvényszéki bírói állásból egy lépést sem emelkedni. Istenért sem lehet nekik boldogulniok, mert igazán független bírák, a
