Képviselőházi napló, 1896. VII. kötet • 1897. junius 14–julius 3.
Ülésnapok - 1896-118
102 118. országos ülés 1897. jnnius 19-én, szombaton. a t, kormány Montesquieu szavait, hogy ninesen kegyetlenebb zsarnokság, mint a mely önkényét jog és igazság álareza alatt gyakorolja. Minket meg nem nyugtat a koimány folytonos hivatkozása tiszta szánd'kaira. Mi ezekben nem bízunk; és ha azt hitte, hogy figyelmünket azon veszély, melyet a szabadságra a 16. §. magában foglal, kikerfíli, esalódott. Az ellenzék éber volt s az ellenzék a végletekig fog harczolni ezen törvényjavaslat ellen. Ha a t. miniszterelnök úrnak becses idejét nem foglalná le Piátónak mély tanulmányozása, (Derültség a bal- és szélső baloldalán.) akkor talán utánanézett volna, miként vélekedtek a sajtó szabadságról t. kollégái, a nagy államférfiak, s akkor azt látta volna, hogy a sajtószabadságért mindig a legkitűnőbb, a legnagyobb államférfiak léptek sorompóba, többek közt egy ember, a ki e századnak minden állaraférfiai közt a legkimagaslóbb volt, a ki élete utolsó perczéig nemesak országának, hanem egész Európának ügyeire nagy befolyással volt, Talleyrand herczeg, a furfang, a politikai ügyesség, de a mély eszélyesség mintaképe. Midőn 1821-ben Richelieu herczeg minisztersége alatt Franeziaországban a sajtószabadságot meg akarták zabolázni, nem csekélyebb személyiség, mint ő lépett sorompóba, egy nagyszabású beszédet tartott s annak végén a következőket mondotta: »Ha a t. miniszter úr azt hiszi, hogy félrevezet valakit, csalódik abban. Manapság nagyon nehéz félrevezetni valakit, mert van valaki, ki bölcsebb mint Voltaire, ki okosabb mint Boiiaparte, okosabb mint minden miniszter a múltban, jelenben és jövőben, és ez a nagyközönség.« (Igaz! Úgy van ! a bal- és szélső baloldalon.) Belemenni egy harczba és abban csökönyösen megmaradni, nagy politikai hiba, különösen ott, hol az egész világ magát érdekelve érzi s ebben a harczban kitartani akarni, az a legnagyobb hiba s manapság politikai hibákat elkövetni nem szabad. Végezetül egy kérdést szeretnék a t. túloldalhoz intézni. (Halljuk!) 1848-ban, mikor a sajtószabadság még meg sem volt szavazva, első jele az volt, hogy Kossuth »Pesti Hirlap« jának márczins 17-iki számában az állott: »A sajtó szabad«. Meg lett szavazva a sajtószabadság s akkor a nemzet nagy költője, Petőfi a »Talpra magyar«-t szerezte és azt nyilvánosan szavalta el. Az ő indítványára a Hatvani-utczát Szabadsajtó-utczának nevezték el. T. kormánypárt! Ha rendelkeznének egy Tyrteus-szal, minő költeményt szerezne az? A »Talpra magyart« nem! Annak kezdő szava csak az lenne: Térdre magyar Bánffy előtt! (Zaj a jobboldalon. Élénk helyeslés és éljenzés a bal- és szélső baloldalon.) A »Nemzet« sem fogja homlokára kiírni, hogy a sajtó szabad, hanem azt, hogy a sajtó békóban vau s ezt az utczát, a hol a képviselőház van, a szabad sajtó utczájának fogják elnevezni? Nem! Szabad út minden gonoszságnak. (Helyeslés a bal- és szélső báloldalon.) Mintán én a sajtószabadságnak mindig híve voltam, az esküdtszéki intézményt, különösen a hogy Angliában van, mindig bámultam, és minthogy ebben a népszabadság első biztosítékát látom: e törvényjavaslatot el nem fogadom, hanem csatlakozom a beadott határozati javas1 íitokhoz. (Élénk helyeslés balfelöl. Szónokot üdvözlik.) Lakatos Miklós jegyző; Sima Ferencz! (Félkiál'ások a szélső baloldalon: Interpéllácziók!) Sima Ferencz: T. ház! Tekintve, hogy öt perez múlva 1 óra lesz s én hosszabb ideig akarok szólni, . . . (Felkiáltások jobbfelöl: Meghallgatjuk!) Ha méltóztatik 5 óráig itt ülni, szívesen beszélek. (Zaj. Felkiáltások a szélső baloldalon: Hétfőn!) Tekintve, hogy interpellácziót is fogok előterjeszteni, melynek kapcsán egy, az Alföld népét mélyen érintő közgazdasági kérdésben részletesen kívánok nyilatkozni, a mivel a mai ülés úgy is be lesz töltve, kérem, méltóztassék megengedni, hogy beszédemet hétfőn tartsam meg. (Helyeslés a szélső baloldalon. Zaj.) Elnök: Minthogy két. interpelláczió és egy interpelláczióra adandó válasz van hátra, a t. ház talán beleegyezik abba, hogy a képviselő úr hétfőn tartsa meg beszédét. (Helyeslés.) Következik az igazságügyminiszter úr válasza Molnár János képviselő úr interpellácziójára. Erdély Sándor igazságügyminiszter: T. ház! Molnár János képviselő úr a követ kerő interpellácziót intézte hozzám (olvassa): »Köztudomás szerint több eset merülvén fel újabban, hogy a bíróságok azokra, a kik az úgynevezett polgári házasságot minden valláskülönbség nélkül, minden magyar honpolgárra kötelezőnek hirdetik ugyan, de a katholikus egyénre lelkiismeretben semmisnek tartják és vallják s épen ezért, valamint egyéb okokból is annak törvenykönyvünkből való kiigtatását törvényes és alkotmányos úton sürgetik, ellene agitálnak, mint szokás mondani: izgatnak, úgy. mint ez minden létező törvénynyel szemben jogos is, szabad is, hogy mondom, az ilyenekre reáakalmazzák a büntetőtörvénykönyv 172. §-ának 2. poritját, vagyis úgy büntetik őket, mint azokat, a kik a házasság jogintézménye ellen törtek.« Az interpelláczió ez expozéjára nézve kijelentem, hogy nincs tudomásom oly bitói ítéletről, melyben bárkit is elítéltek volna azért, mert »az úgynevezett polgári házasságot minden valláskülönbség nélkül minden magyar honpolgárra nézve kötelezőnek hirdeti, de a katholikus emberre nézve a lelkiismeretben semmisnek tartja és vallja«. Ilyenekért tudtommal senkit el nem
