Képviselőházi napló, 1896. VII. kötet • 1897. junius 14–julius 3.
Ülésnapok - 1896-118
118. országos ülés 1897. jvnius 19-én, szombaton. JQg ítéltek. Ha valakit elítéltek, sokkal többet és egyebet kellett mondania ég valóban izgatnia, hogy eljárása a büntetőtörvénykönyv 172. §. 2. pontjába ütközzék. Általában nincs tudomásom arról, hogy bíróságaink bármelyike valaha egy olyan ítéletet hozott volna, mely a büntetőtörvény 172. §-ának 2. pontjával ellentétben állana. Ezen kijelentésemmel kapcsolatban válaszolni fogok a hozzám intézett egyes kérdésekre (olvassa): »Tisztelettel kérdem az igen tisztelt igazságügy miniszter urat, helyesnek tartja-e ezen eljárási, avagy helytelennek, úgy, a mint ez utóbbit a múlt év szeptember 30-án a főrendiház ülésén kijelentette?« Minthogy tudomásom helytelen eljárásról nincs, következőleg arra nem is nyilátkozhatom, hogy helyesnek vagy helytelennek tartom-e. A második kérdés így szól (olvassa): »Ha csakugyan helytelennek tartja, szándékozik-e törvényjavaslatot terjeszteni a t. ház elé, mely minden kétségen kivtíí helyezze azt, hogy a büntetőtörvénykönyvnek 172. §. 2. pontjának azon szavai, hogy a »házasság jogintézménye ellen izgat«, nem vonatkoznak azokra, a kik hirdetik és hangoztatják, hogy az úgynevezett polgári házasság valláskülönbség uélktíl mindenkire kötelező e hazában, hogy tehát annak engedelmeskedni kell, de azt a katholikusokra nézve lelkiismeretben semmisnek nyilvánítják ki s azért annak törvénykönyvünkből törvényes és alkotmányos úton való kiiktatására törekesznek, lelkesítenek, agitálnak.« Miután, mondom, olyan ítéletről, mely a büntetőtörvénykönyv 172. §-ának 2. pontjába ütköznék és akként volna megindokolva, hogy az a büntetőtörvénykönyv 172. §-ának 2. pontjával össze nem egyezik, egyáltalában tudomásom nincs, nagyon természetes, hogy nem is lehet szándékom, hogy akár törvényhozási, akár más úton ilyen nemlétező ítéletek ellen valamely orvosláshoz nyúljak. A harmadik kérdés így szól (olvassa): »Ha csakugyan szándékozik ilyen törvényjavaslatot benyújtani, mikor fogja ezt megcselekedni ?« Erre az előbbiekben már megfeleltem s ezzel kérem tehát a t. házat, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Helyeslés a jobboldalon ) Elnök: Az interpelláló képviselő úr nincsen jelen, ennélfogva a t. háznak már most kell határoznia a válasz tudomásulvétele iránt. Kérdem a t. házat, tudomásul veszi-e . . . Ivánka Oszkár: T. ház! (Felkiáltások a jobboldalon! Nem lehet szólani! Mily czímen akar szólani? Szavazás közben nem lehet szólani! Felkiáltások a szélső baloldalon: A házszabályokhoz akar szólam ! Zaj. Halljuk ! Halljuk !) A házszabályokhoz akarok szólani. Határozathozatalhoz száz képviselő jelenléte szükséges. Nincsen jelen száz képviselő és így a ház nem határozhat. Elnök: Kétségessé tétetvén a ház határozatképessége, elrendelem a jelenlevők megszámlálását. (Folytonos zaj a bal- és szélső baloldalon.) Hyegre László és Lakatos Miklós jegyzők (megszámlálják a képviselőket). Elnök: A jegyző urak összeszámlálván a jelenlevőket, 103 képviselő van jelen, ennélfogva a ház határozatképes. Kérdem a t. házat, tudomásul veszi-e az igazságügy miniszter úrnak Molnár Jáuos képviselő úr interpellácziójára most adott válaszát, igen, vagy nem? (Igen! Nem!) A kik a választ tudomásul veszik, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) A ház többsége a választ tudomásul veszi. Következik Sima Ferencz képviselő úr interpellácziója. Sima Ferencz: T. ház! Míg itt a parlamentben a parlamenti ellenzék a magyar alkotmány legnagyobb biztosítékának érdekéből a sajtószabadság megmentéséért vívja a hirezot a kormány nyal és a kormánypárttal szomben, addig az Alföld beláthatlan rónájáról nap-nap után a legveszélyesebb hírek érkeznek ide, az ország szívébe, a melyek kétségkívül épen úgy a kormányt, mint az egész közvéleményt mintegy megdöbbentőleg foglalkoztatják. Az aratási sztrájkról van szó, melynek tárgyában, a mint a lapokból hírt veszünk, a földmívelési miniszter úr a belügyminiszter úrral, a belügyminiszter úr pedig a földmívelési miniszter úrral együttesen főispánok és alispánok közbejöttével tanácskozásokat tartatlak, hogy az immár imminenssé vált baj és veszély elhárítása tekintetében a kormány részéről a megfelelő intézkedések megtétessenek. Hát, t. ház, a mi a kormány intézkedéséből nyilvánosságra jutott, ha jól vagyunk informálva, nem más, mint hogy az az intézkedés történi, hogy a belügyminiszter úr egyes helyekre, a mely helyeken a munkás és a munkaadó gazdák közt az aratás érdekében konfliktusok forognak fenn, ezen konfliktusok kiegyenlítésére katonaságot, csendőröket, tehát erőhatalmat kirendelt, hogy eképen a felmerült kérdések és különbségek a gazdák és munkások közt rendeztessenek. T. ház! Én a magyar Alföld azon választókerületének vagyok képviselője, a mely egy olyan megye területere esik, melyben az aratómunkás-kérdés szintén nagyobb veszély jellegével lép fel. Tehát nagyon természetes dolog és nem fog meglepni senkit, hogy ha én vagyok egyik, a ki ebben a kérdésben interpellácziót intézek úgy a belügyi, mint földmívelési miniszter
