Képviselőházi napló, 1896. VI. kötet • 1897. április 28–junius 12.

Ülésnapok - 1896-98

Bí 98. országos ölés 1897. május 18-án, kedden. menynek, a közérzületnek független tolmácsolói ("Úgy van ! Úgy van! a szélsőbalon.) és nem lennének hivatottak arra, hogy az esküdtbírák a nép közérzületének és gondolkozásának legyenek igazán önálló és független kifejezői. (Élénk helyeslés. Úgy van! a szélsőbalon.) Bármiként vitassuk is, t. ház, a dolgot, annyi bizonyos, hogy a kiválasztásnak az a rendszere és módja, melyet a törvényjavaslat megállapít, csak bizalmatlankodás az esküdtszéki intézmény iránt (Úgy van! a szélsőbalon.) és az a mellett való kardoskodás csak szédelgés, ámítás és nem egyéb, mint igazán nemtelen kaczérkodás a szabadelvű eszmékkel (Úgy van! Úgy van! a szélsőbalon.) és porhintés a nép szeme közé. Mert a kiválasztásnak ezen rendszere mellett lesznek ugyan esküdtek és esküdtbírák, de nem lesznek független bírák, nem lesznek népbírák, hanem lesznek kinevezett esküdtek, a kik különösen a politikai büntetőperekben minden bizonynyal, minden valószínűség szerint, a mindenkori kormánynak tetszetős ítéleteket fognak hozni. (Úgy van! Úgy van ! a szélsőbalon.) Az esküdtek kiválasztásának bármely módja mellett, t. ház, mi mindig csak kinevezett esküdtek ítéletével fogunk szemben állani. Az abban rejlő veszély pedig annál nagyobb, minél bizo nyosabb az, hogy az esküdtbíráskodást épen azért akarjuk behozni, hogy az esküdtek ítéletében a nép lelkiismeretének szava nyerjen nyilvánulása Miután tehát, t. ház, nincs semmi alkalmas módja annak, hogy az esküdtek kiválasztása a kormány befolyásától menten és akképen eszközöltessék, hogy az az esküdtszéki intézmény követelményeinek megfelelő legyen, én a kiválasztást, mint az esküdtszék alakításának felette rossz és veszedelmes eszközét elvetem és elejtem. (Helyeslés a szélsőbalon.) Elvetem és elejtem én, t. ház, a kiválasztásnak rendszerét és elvét még azért is, mert azt, hogy az esküdtképes polgárok még egyénenként külön-külön egyenként is mérlegeltessenek, hogy az esküdtképességre nézve a törvényben megállapított kellékeken, ismérveken és feltételeken kivtíl még egy más követelmény is nyerjen alkalmazást, még pedig a kiválasztást teljesítő bizottság tetszésétől függő minősítés, azt én sem az esküdtszéki intézmény, sem pedig a közszabadság érdekében szükségesnek egyáltalában nem tartom. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Az az egyénenkénti mérlegelés, az a kiválogatás, t. ház, még a legnagyobb visszaélésekre is vezethet, mert az a kiválasztás akár a kormányhatalomnak képviselői, akár pedig a törvényhatósági bizottságnak a tagjai legyenek annál többségben, tág teret és módot nyújt arra, hogy az évi lajstromok összeállításánál bizonyos helyi körülményekhez és viszonyokhoz képest kormányi, nemzetiségi, vagy más pártpolitikai tekintetek is behatolhassanak, és hogy azokra a lajstromokra a pártpolitikai, esetleg pedig talán államellenes irányzat is rásüthesse bélyegét. De ezen nagy veszélyen tál, t. ház, a kiválasztás a legnagyobb mértékben sértő és bántó is azokra az esküdtképes polgárokra, a kik az évi lajstromba évek hosszú során át nem jutnak be. Ezek a polgárok keresni, kutatni fogják, hogy mi az oka az 8 melló'ztetésüknek, mikor ők tisztességesek, becsületesek és kifogástalan jelleműek. Mellőztetésükben meg nem érdemelt erkölcsi lefokoztatásukat fogják látni és találni, (Jgaz! Úgy van ! a szélső baloldalon.) minek folytán aztán bennük méltán neheztelés és gyűlölet fog támadni nemcsak a bizottságra, hanem magára az intézményre nézve is, melyet pedig épen most behozni akarunk, a melyet tehát a polgárokkal nem meggyülöltetni, hanem inkább megkedveltetni kellene. A kiválasztás rendszerének én egyáltalában semmi előnyét nem látom, annak hátránya és árnyoldala pedig annyi, hogy legyen bár az a kiválasztás más országokban, birodalmakban, népeknél és nemzeteknél behozva, azt én itt Magyarországon el nem fogadhatom. Nem fogadom el pedig azért, mert ennél a kiválasztásnál sokkal helyesebb a puszta véletlen, a kisorsolás és igazán nincs is helyesebb és igazságosabb módszer az esküdtszékek alakítására és szervezésére nézve, mint a kisorsolás módszere. Én igazán nem is tudom, miért van ez a módszer a törvényjavaslatban mellőzve. Bár közel fekszik a gyanú, még nem akarom az igazságügyi kormányzatot azzal vádolni, hogy politikai harezoknak akart volna itt is utat nyitni. Elfogadom tehát egyszerűen, hogy a kisorsolás mellőzésének és a kiválasztás létesítésének nincsen más egyéb indító oka, mint az, hogy az igazságügyi kormányzat nem bízik az esküdtképes polgároknak, nemkülönben némely vidék esküdtképes polgárainak értelmiségében, jellemében és megbízhatóságában. Ezt az indokot azonban én a kisorsol is ellen és a kiválasztás mellett elegendőnek, erősnek és elfogadhatónak nem tartom, mert hisz ismeretes dolog, hogy a törvényjavaslat, kifogástalan erkölcsi életen és egyéb erkölcsi követelményeken túl még több kelléktől teszi függővé az állampolgároknak az esküdtek alaplajstromába való felvételét. Ezek a feltételek a magyar nyelv, az irás és olvasásnak tudása, tíz foritnyi adófizetés, vagy pedig magasabb műveltség. Ezek a feltételek pedig sokkal nagyobbak, sokkal magasabb igényűek, mint a mik megkíván-