Képviselőházi napló, 1896. VI. kötet • 1897. április 28–junius 12.

Ülésnapok - 1896-98

98. országos ülés 1897. május 18-án, kedden. 82 a bizottságnak tetszése szerint esak azok az esküdtek, a kik esküdtbírák legyenek, a közszabadságra nézve állandó, folytonos veszélyíyel jár, (t)gy van! a szélső baloldalon.) mert az esküdtek kiválasztásának rendszere ellenkezik az esküdtszéki intézmény alapelveive], azt lényegéből kiforgatja. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Az esküdtszéknek lényege az, hogy kizárólag népbíróság legyen, hogy abba a bíróságba a nép közérzülete, a nép gondolkozása nyerjen kifejezést és hogy az esküdtek ítéletében a nemzetnek meggyőződése nyilvánuljon. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Hiszen ez a közérzület, ha függetlenül, ha minden hatalmi befolyástól menten nyilatkozhatik meg, ez képezi legfőbb biztosítékát az egyéni és közszabadságnak; (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) de bogy az esküdtszéki intézmény ezt a biztosítékot nyújthassa, feltétlenül kell, hogy az esküdtszék oly férfiakból alakuljon, a kik minden kitől függetlenek. Ezen ezélból pedig kell, hogy az esküdtszék alakításánál és szervezéséné! minden kormányi befolyás a leghatározottabban távoltartassék és mellőztessék. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Az esküdtbíróságoknak a javaslatban tervezett szervezetében azonban a független jogszolgáltatásnak, az egyéni és közszabadgágnak biztosítékait megtalálni nem birom, (Úgy van! a szélső baloldalon.) de nem is lehet megtalálni ezen igazán mesterkélt tervezetben, mert a törvényjavaslat szerint az esküdtszékek alakítására, két tényező fogna döntő befolyást gyakorolni és két elem volna az, mely meghatározná, hogy kik legyenek vagy kik lehessenek esküdtek. Nyilvánvaló, t. ház, és nem szenved kétséget, hogy a milyen elemek és milyen nézetű és gondolkodású egyénekből fogna az a két tényező állani, épen olyan irányzatú, gondol kodású és felfogású lenne az az esküdtszéki bíróság is, a melynek alakítását az a két tényező döiitőleg befolyásolja. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) A javaslat szerint, t. ház, egyrészről kinevezett állami hivatalnokok, törvényszéki bírák fognák meghatározni, (Halljuk! Halljuk!) illetőleg az esküdtek alaplajstromából kiválogatni az esküdtbíróságokhoz szükséges esküdteket. Azok az úgynevezett állami hivatalnokok, azok a törvényszéki bírák, bármenynyire is mondják némelyek azokat a bírákat függetleneknek, mindig a mindenkori hatalom ezélzatai és szándékainak megfelelőleg fognának eljárni (Úgy van! a szélső baloldalon.) és nem szenved kétséget, hogy oly férfiakat fognának kiválogatni, a kikről tudják, hogy azoknak politikai meggyőződése a hatalomnak (Úgy van! Úgy van ! a szélső baloldalon.) általuk is követni szokott irányzatával mindig és legtöbbször egyezik. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) KÉPVH. NAPLÓ. 1896 — 1901. VI KÖTET. Azt kérdem én, t. ház, hogy akkor, midőn lépten-nyomon azt látjuk, hogy a kinevezett hivatalnokoknak, bíráknak nézet- és véleménynyilvánítása úgy külső politikai magatartása csaknem kivétel nélkül mindig egyezik a kormánynak, a mindenkori hatalomnak törekvéseivel, vájjon az az esküdtszék, a melynek tagjait kinevezett bírák fogják választani, helyesebben kinevezni, lehet-e független, lehet-e szabad? Bizonyára nem. Tudta és érezte ezt a bajt és az ebből származó nagy veszélyt maga a javaslat; érezte ezt az igazságügyminiszter úr is (Halljuk! Halljuk!) és ime mégis, a helyett, hogy ennek a bajnak gyökeres orvoslásáról, a nagy veszély elhárításáról vagy megszüntetésének alkalmas módjáról kellőleg gondoskodott volna, megelégszik az igazságügyminiszter úr azon igazán gyenge írral, hogy a bajnak némi csökkentése, vagy látszólagos ellensúlyozása végett a kiválasztást teljesítő bizottságba (Mozgás jobbfelöl. Elnök csenget. Halljuk! Halljuk!) az állam kinevezett hivatalnokain kívül legyen még egy másik tényező is, a mely a társadalom önkormányzati elemeiből, a törvényhatósági bizottság tagjaiból vétessék. Hát ez az igazán kisegítőül kigondolt eszköz csak olyan szenteltvíz-féle gyógyszer lenne, (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon. Felkiáltások: Rosszabb !) a mely sem ellen nem súlyozná a bajt, sem pedig nem biztosítaná azt, hogy az esküdtek a nemzet közgondolkodásának legyenek kifejezői. Hiszen, t. ház! a ki tudja azt, hogy a törvényhatósági bizottságok tagjainak felerészét a legtöbb adót fizetők képezik, a kik nem kifejezői a nép érzülete, gondolkodása és jellemének, a kik nem képviselnek senkit és semmit, hanem csak önmagukat és vagyoni érdekeiket; a ki tudja, hogy a törvényhatósági bizottságban szavazattal bir a törvényhatósági tisztviselőknek egy része, a kik szintén, mint a kinevezett állami hivatalnokok, igen csekély kivétellel, legtöbbször a kormányhatalomnak tetszetős irányzatokat követnek; (Úgy van! a szélsőbalon.) a kik tudják azt, hogy a törvényhatóság élén a főispán áll, a ki ott a kormányhatalomnak a képviselője; a ki a törvényhatóság minden működésére és működésének minden több mozzanatára nagy befolyással bir; a kinek szava, mert tőle függ számtalan anyagi érdeknek és igen sok, igazán ostoba hiúsági kívánalomnak a kielégítése, a törvényhatósági életben, sajnos, a legtöbbször csaknem feltétlenül döntő: az, t. ház, azt is fogja tudni és tisztában van azzal, hogy az a 8, vagy 12 férfiú, a kiket a javaslat szerint a törvényhatósági bizottság lenne hivatva a törvényszéki elnök mellé a kiválasztást teljesítő bizottsághoz bizalmi férfiakú! kiküldeni, igazán semmiesetre sem lennének a közvéle11