Képviselőházi napló, 1896. VI. kötet • 1897. április 28–junius 12.

Ülésnapok - 1896-98

80 98. országos ülés 1897. májas 18-án, kedden. mértéket hazai viszonyainknak teljesen megfelelőnek találta. Nagyfontosságú rendelkezés az alaplajstromok felülvizsgálatára vonatkozó intézkedés, a melyek az esküdtek évi lajstromának készítésére vonatkoznak. A felszólalások elintézését s a szelekcziót egy bizottság teljesíti, melyet lehetőleg mentesíteni akartunk a politikai pártszenvedélyek és hatalmi érdekek befolyásától. Magát az esküdtkiválasztás elvét, mely majd az összes európai államokban érvényben van, senkisem támadta. Az adó és czenzus alapján összeírt esküd tek több rostán mennek keresztül. A szelekcziót végző bizottságok hazafiságától és lelkiismeretességétől remélhetjük, hogy ezt a kiválasztást »sine ira et studio« tisztán a közérdek szempontjából fogják gyakorolni. ; A javaslatban nagy súlyt fektetünk arra, hogy az esküdteket a túlterheléstől megóvjuk. Ezzel a javaslatból a főszempontokat kiemelt'm, fentartom magamnak a jogot, hogy az egyes részletkérdésekhez alkalomadtán hozzászóljak. T. ház ! Régi közóhajtás és általános vágy megy teljesedésbe akkor, midőn a hazai esküdtbíróságok megkezdik működésüket. Ezzel igazságügyi és jogfejlődési politikánk egy nevezetes fordulóponthoz ér, melyről betekinthetünk már előre is a szebb jövőbe, a mely hazai törvénykezésünkre vár. A modern világnézlet egyik legfőbb vívmánya a jogállam, az emberi és szabadságjogok ezen sziklaerőssége és védőbástyája, sok évek lassú, de szakadatlan munkássága után nálunk is kezd megvalósulni. A most tárgyalásra kerülő törvényalkotásokkal egy hatalmas lépést teszünk ezen nagy czél elérése felé. Meg vagyok győződve, t. ház, hogy mindnyájunkat, habár nem is vagyunk valamennyien egy nézeten, ezen ezél mielőbb való elérésének gondolata és szándéka vezérel. Nem lévén elfogulva s tiszteletben tartva a tárgyilagos szakszerű ellenvéleményeket, csak azt vagyok bátor kiemelni, hogy közös czélunk elérésének legrövidebb útja a tárgyilagos, szakszerű bírálat, mert ez alapon oldhatjuk meg leghelyesebben az előttünk fekvő feladatot. Most pedig a javaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadásra ajánlom. (Élénk helyeslés a jóbböldalm) Lázár Árpád jegyző: Polczner Jenő! Polczner Jenő: T. képviselőház! Nem kell mondanom azt, mert nyilvánvaló és köztudomású dolog, hogy az esküdtbíróságokról szóló, az igazságügyminiszter úr által beterjesztett törvényjavaslat annak idején felköltötte nemcsak az egész magyar politikai világnak, de a magyar jogászközönségnek is igen élénk és erős érdeklődését. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Annak a javaslatnak közjogunk szellemébe ütköző, alkotmányunkat lényégében megtámadó, az egyéni és közszabadságot pedig alapjaiban veszélyeztető egynémely intézkedése ellen nemcsak a politikai sajtó zúdult és háborodott fel, de az ellen a jogászkörök is igen élénk, erős, sokoldalú és igazán jogosult támadást intéztek. (Igaz! Úgy van! a szélső haloldalon.) A t. ház igazságügyi bizottságában is élénk viszhangra találtak a javaslat elleni kifogások. Abban a bizottságban nemcsak a bizottságnak igazán szabadelvű, de leginkább ellenzéki férfiai a leghatározottabban állást foglaltak a javaslatnak alkotmány- és szabadságellenes irányzatával és czélzatával szemben. Kubik Béla: A kik csak mertek! Polczner Jenő: Ezen ekképen pártkülönbség uélkűl és minden oldalról nyilvánult felháborodás és visszautasítás elől az igazságügyminiszter sem tért, mert nem térhetett ki egészen, az igazságügyminiszter úr tehát, hogy azt a felháborodást és igazán jogosált méltatlankodást némileg elcsendesítse és lecsillapítsa, feláldozott a megtámadott szakaszok közül egyet, de csakis egyet, azt a hírhedtté vált 35. §-t, a mely szakasz minden oldalról a leghatározottabban Ítéltetett el, a mely megadta volna a kormánynak azt az igazán alkotmányilag teljesen képtelen jogot, hogy az esküdtbíráskodást az országban, vagy az ország egynémely részében felfüggeszsze. Ezt a szakaszt dobta oda az igazságügyminiszter úr, ámde már csak akkor, midőn már azt a szakaszt az igazságügyi bizottságnak szabadság- és alkotmányérzete elvetette volt. Ámde, t. ház, ha visszavonatott és elvettetett a javaslatnak 35. §-a, azon súlyos és igazán káros politikai következményeknél fogva, melyeknek az a szakasz szülőoka lehetett volna, akkor ugyanilyen súlyos, vagy talán még károsabb igazságügyi következményeknél fogva el kellett volna az igazságügyi bizottságnak vetnie, s a mennyiben pedig nem tette, nekünk, a t. háznak kell elvetni (Ügy van ! a szélső baloldalon.) a kiválasztás elvének a törvényjavaslatban lefektetett rendszerét és elvét, mert az esküdtek kiválasztásának elve és rendszere az egyéni és közszabadságra nézve sokkal: nagyobb és állandóbb veszélyt rejt magában, mint a javaslatnak elvetett 35. §-a, mert míg ez a 35. §. csak egyes, ritkán s felette hosszú időközökben előfordulható kivételes esetekre adta volna meg a kormánynak azt a jogot, hogy az esküdtbíróságok működését felfüggeszsze, addig a javaslatnak az az intézkedése, hogy az esküdtek alaplajstromába felvett esküdtképes polgárok közűJ kiváloI gattassanak egy bizottság által, még pedig ennek