Képviselőházi napló, 1896. VI. kötet • 1897. április 28–junius 12.

Ülésnapok - 1896-97

97. országos ülés 1897 . május 12-én, szerdán. 69 nem láttam szükséges semmi lépést tenni, mert nem láttam azokban sérelmet. Kérem, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Helyeslés a jobboldalon.) Polónyi Géza: T. ház! Arra nézve, hogy a miniszterelnök úr mily konzequenter igyekszik velem nem egy, hanem más véleményen lenni, mégnyugtathatom, hogy azt örvendetes tudomásul veszem. Egyébiránt eddigi tényeim meggyőzhetnek mindenkit arról, hogy mi ketten egy véleményen nem lehetünk. Felvilágosításul megjegyzem, hogy én nem a Correspondenz-Bureau közleményeiért, sem a magyarért, sem az osztrákért, nem akartam őt felelőssé tenni, hanem igenis felelőssé akartam és akarom tenni, azért, hogy a diplomacziai tárgyalások szerint előzetesen megállapított pohárköszöntőnél a magyar miniszterelnöknek feltétlenül be kellett folynia, és hogy ott nem érvényesítette azt a befolyást, mely alkotmányszerú'leg Magyarország miniszterelnökét megilleti. A mi pedig azt a kijelentését illeti a miniszterelnök úrnak, hogy nem tudom, micsoda muszka lapokból szerezzek tudomást a pohárköszöntő szövegéről, a Petersburgszki Viedomosztiböl, — én ugyan véletlenül tudok tótul, de oroszul nem tudok, — de ezt a kijelentését már cs;\k azért sem fogadhatom el, mert ez is egyike azon mindenesetre kimagasló kormányzati bölcseségeknek, a melylyel a miniszterelnök úr a magyar parlamenti képviselőt arra utalja, hogy ne a miniszterelnöktől, hanem muszka lapokból szerezzen felvilágosítást, midőn alkotmányi kérdésekről van szó. (Úgy van! a szélsőbalon.) Ezek után igen természetes, hogy ily eltérő felfogások után igen örvendek, hogy ha nem leszünk egy véleményen. A választ különben most már még annyival kevésbbé sem vehetem tudomásul. Elnök: Elfogadja-e a ház . . . (Felkiáltások a szélső baloldalon: Nem ! Nem!) Előbb hallgassák meg a kérdést. (Élénk derültség.) Tudomásul veszi-e a ház a választ, igen-e vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azokat, kik tudomásul veszik, álljanak fel. (Megtörténik.) Többség. A ház tudomásul vette a miniszterelnök > válaszát. Következik a Kossuth Ferencz képviselő úr első interpelláeziójára adandó válasz, B. Bánffy Dezső miniszterelnök: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Kossuth Ferencz képviselő úr a képviselőháznak május 8-án tartott ülésében a következő interpellácziót intézte hozzám (olvassa): »A nagyhatalmak képviselői május 7-én a görög kormánynak jegyzéket nyújtottak át, melyben az ellenségeskedések megszüntetését Török- és Görögország között és a fegyverszünetet íijánlják. Hasonló tartalmú jegyzéket fognának állítólag Konstantinápolyban átadni. Kérdem a t. miniszterelnök urat, e hír megfelel-e a valóságnak ?« A képviselő úrnak erre a május 8-án hozzám intézett ioterpelláeziójára egész röviden ég határozottan úgy keli hogy nyilatkozzam, hogy ez a valóságnak nem felel meg; mert május 8-án Athénben nem nyújtottak egyáltalán semmi jegyzéket át és nem nyújtottak Konstantinápolyban sem. Á képviselő úrnak másik kérdése így hangzik (olvassa): »Szándékozik-e Ausztria és Magyarország ily irányban kezdeményezőkig fellépni, hogy a haszonnélküli vérontás továbbfolytatása lehetőleg megakadályoztassák?« A mint mondottam, t. ház, ezen közleménye a lapoknak nem felel meg a valóságnak; azonban időközben — és ezek legújabb híreim — a nagyhatalmak kezdeményezésétől eltekintve oly tünetek mutatkoznak és oly értesülések jönnek Athénből és Szmirnából, hogy a görög kormány hajlandó igénybe venni a hatalmak közvetítését a béke helyieállítása érdekében. Sőt már Görögország kijelentette hajlandóságát arra nézve, hogy csapatait Krétából visszahívja és ezáltal megfeleljen a nagyhatalmak már kezdetheti kifejezett kívánságának. Polónyi Géza: Az »Egyetértés« már közölte ! (Zajos derültség.) Elnök (csenget): Kérem a képviselő urakat, ne szóljanak közbe. B. Bánffy Dezső miniszterelnök: Én csak igásakat jelenthetek, a tényállásokat közölhetem. A képviselő úr azt képzeli és azt méltóztatik hinni, hogy én olyanokat is mondhatok, melyek egyáltalában meg nem mondhatók. (Zajos derültség.) Akkor felesleges, t. ház, (Zaj. Elnök csenget. Halljuk! Halljuk!) ily kérdésekben interpellácziót intézni. T. ház! Miután ezen dolog legfrissebb keletű és legújabb, csak Görögország hajlandóságát ismerjük eddig, de nem a nagyhatalmak előtt folyamatban levő tárgyalások eredményét. A nagyhatalmak előtt a tárgyalások folyamatban vannak és már remélhetőleg most eredményre fognák vezetni, de ily körülmények között, folyamatban lévén a tárgyalások a részletekre, a továbbiakra nem vagyok abban a helyzetben, hogy a képviselő úrnak bővebb felvilágosítást adhassak. Azt gondolom, t. ház, hogy ez a dolog természetében van, hogy a tárgyalások folyama alatt, mikor még a végleges megoldás mikéntje tisztázva nincsen, többet nem mondhatok. Kérem, méltóztassanak válaszomat tudomásul venni. (Helyeslés a jobboldalon.) Kossuth Ferencz: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Csak egypár szóval akarok reflektálni arra, a mit a t. miniszter űr mondott. Magyar-