Képviselőházi napló, 1896. VI. kötet • 1897. április 28–junius 12.
Ülésnapok - 1896-97
70 97. országos ülés 1897. május 12-én, szerdán. országnak kiválóan érdekében van az, hogy a háború ne folytattassék Görög- és Törökország közt. Természetes lett volna az, ha Magyarország kormánya kezdeményezőkig lépett volna fel a béke helyreállítása ezéljából. Minthogy pedig semmi tudomást sem szereztem a miniszterelnök úr nyilatkozatából arra nézve, hogy Magyarország ez irányban mily határozottsággal lépett fel, nem vehetem a miniszterelnök úr válaszát tudomásul. (Helyeslés a szélső haloldalon.) Elnök: Tudomásul veszi a ház a miniszterelnök válaszát? (Igen! Nem!) Kérem, a kik tudomásul veszik, álljanak fel. (Megtörténik.) A ház tudomásul vette. Következik a miniszterelnök válasza gróf Apponyi Albert képviselő úr interpellácziójára. B. Bánffy Dezső miniszterelnök: T. ház! gróf Apponyi Albert képviselő úrnak hozzám intézett interpellácziója, melyre most válaszolni vagyok hajlandó, (Derültség a baloldalon.) két részből áll. Az egyik vonatkozik a török-görög háború által előidézett helyzetre, a másik vonatkozik ő Felségének szentpétervári útjára. Hát, t. ház, az interpelláczió, a melyre most válaszolni hajlandó vagyok, két részből áll. Méltóztatnak ezt nevetségesnek találni? Hát Apponyi Albert gróf képviselő úr álláspontján vagyok, a ki, mikor az interpellácziót hozzám intézte, maga azon nézetének adott kifejezést, hogy majd a miniszterelnök válaszoljon az interpellácziójára akkor, a midőn ezen kérdésre a felelet a pétervári látogatás megtörténte után indokolt és helyes. Hát, t. ház, én most látom indokoltnak és helyesnek és ennek folytán most vagyok hajlandó válaszolni. (Tetszés jobbfelöl.) T. ház! Méltóztatnak tréfát keresni nagy és fontos kérdésekben? Ez a képviselő uraknak joga lehet, de hogy az ország érdekében van-e, hogy a parlament tekintélyére előnyös-e, azt kétségbe vonom. (Helyeslés jobbfelöl. Zaj a baloldalon. Elnök csenget.) T. ház! Az interpelláczió, a mint mondottam, két részből áll. (Zaj.) Elnök: Kérek csendet, Lukáts Gyula képviselő úr S B. Bánffy Dezső miniszterelnök: Az első rész két pontjában a görög-török háborúra vonatkozik és így szól: »1. Van-e megállapodás a nagyhatalmak közt azon elvekre nézve, melyeknek a török-görög békekötésnél érvényesűlniök kell? 2. Ha, a mint feltehető, a területi status quo fentartása és Kréta önkormányzata még ma is az a főelv, melyben a nagyhatalmak egyetértenek, nem tartja-e külügyi kormányzatunk elérkezettnek az időt arra, hogy olyan lépéseket hozzon javaslatba, melyek a czéltalan és politikailag veszélyes háborúnak véget vessenek és úgy a nemzetközi jog, mint az emberiség követelményeinek megfelelő állapotokat teremtsenek ?« Hát, t. ház, a képviselő úr interpellácziója első részének első pontja önmaga már mintegy felveti a második kérdésre a feleletet. Mert a status quo fentartása és Kréta autonómiájának Törökország fenhatósága alatti biztosítása képezik azon alapelveket, a melyeken a nagyhatalmak akcziója nyugszik, és nem nyugszik ma, hanem nyugszik már kezdettől fogva, miért is azon alapos reményt táplálom, hogy a nagyhatalmak ezen törekvése, ezen intencziója kétségtelenül érvényesülni is fog. És, t. ház, anynyival is inkább vagyok azon reményben, hogy ezen intencziója a nagyhatalmaknak a status quo biztosítására és Kréta autonómiájára vonatkozólag érvényesül, mert a mint már az előbb Kossuth Ferencz képviselő úrnak interpellácziójára adott feleletemben jeleztem: a Görögországban jelentkező tünetek biztatást látszanak igérni arra nézve, hogy a béke mihamarabb helyreáll és a háború megszűntével biztosítható lesz a status quo a Balkánon, biztosítható lesz úgy, a mint az terveltetett kezdetben a nagyhatalmak által: Kréta autonómiája Törökországnak fennhatósága alatt. (Helyeslés a jobboldalon.) Azt gondolom, t. ház, hogy ezzel az Apponyi Albert gróf képviselő úr által beadott interpelláeziónak két első pontjára feleltem, annyival inkább, mert, a mint azt előbb jeleztem Kossuth Ferencz képviselő'úr interpellácziójára adott feleletem alkalmával, ez idő szerint a békekötés tekintetében és a továbbiakra nézve a tárgyalások folyván, többet ez idő szerint nem mondhatok. T. ház ! gróf Apponyi Albert képviselő úr interpellácziójának harmadik pontja, és mint az előbb mondottam, második része felséges királyunknak pétervári látogatására vonatkozik. így szól (olvassa); » Felséges királyunknak pétervári látogatása olyan politikai akcziót czéloz-e, mely szövetségi viszonyainkat módosítja, vagy e nélkül megegyezésre vezet az orosz birodalommal a Kelet helyzetére vonatkozólag? Hajlandó-e a kormány annak idején a házat e látogatás politikai eredményéről tájékoztatni ?« Erre vonatkozólag a következőkben kívánok nyilatkozni: Kompetens helyekről történt nyilatkozatok, t. ház, azt gondolom, minden kétséget kizárólag biztosítják azt, hogy szövetségeseinkhez való viszonyunk egyáltalában nem változott. A hármas szövetség, t. ház, nem tartozik azon rövidéletű politikai kombinácziók közé, a melyek csak úgy könnyű szerrel másnemű rendezések, arangement-ok nélkül lennének pótolhatók; mondhatnám, hogy az összes szövetséges népek szivében gyökeret vert és változatlan alapját képezi külügyi politikánknak is.