Képviselőházi napló, 1896. VI. kötet • 1897. április 28–junius 12.

Ülésnapok - 1896-112

112. országos illés 1897. június 11-én, pénteken. 387 törvények lerombolásával létesíteni, (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Nemcsak az a tájékozatlanság meglepő, mely — mint kimutattam — uralkodik, különösen a bűnvádi perrendtartás intézkedéseivel szemben, hanem az is, hogy mikor módjában volna ugyanazt, az általa elérni kivánt ezélt alkotmányos életünk épségben tartásával is elérni, hogy nem ahhoz folyamodik a miniszter úr. Azt már kifejtettem a t. ház előtt, hogy hiszen mindazok a panaszok, a melyeket itt a miniszter úr és a t. túloldal némely szónoka felhoztak, csak a mostani állapotok visszáságából vannak. Ha tehát azoknak a panaszoknak orvoslása szükségessé válik és ha azt látjuk, hogy ennek tényleg a büntető perrendtartás által elég van téve, és ha a miniszter úrnak csak az az egy oka van az elégtelenségre vagy mire, nem tudom, hogy azt mondja, hogy az esküdtszékek túl lesznek terhelve és ennélfogva szükségét látja annak, hogy egyes büntetendő cselekmények elbirálására tartsák ébren az esküdtszéket: ugyan kérdem, ha eddig fennállhatott az esküdtszék, a sajtóbíróság Magyarországon, mikor csak tizenegy volt a száma, mit tud mondani a t. miniszter úr arra, ha nem a szabadság ellen irányúi minden intézkedés, hogy most 67 esküdtszék lesz, mely a nyomtatványok útján elkövetett magánbecsület felett ítélni lesz hivatva ? íme eddig tizenegy esküdtszék ítélt a magánbecsületsértés felett. Most meg alkottak 67 lokális esküdtszéket ugyanott, a hol ugyanazok a törvényszékek működnek, a melyek elé akarja utalni a miniszter úr a magán becsületsértés ügyeit. Már most hogy tüll £i dolog ? A költség, a miről a miniszter úr panaszkodik ugyanaz lesz, mert ugyanarra a helyre kell a panaszosnak tanúit bevinni, akár a lokális esküdtszék előtt tárgyaltatnak a panaszok, akár a törvényszék előtt. A mi előfordul, az a tájékozatlanság, hogy tudniillik egy helybeli kis ügy miatt, a mint itt szintén felhozták, el kell vándorolni a tizenegy esküdtszék helyére, megszűnik, mert a helybeli bíróság előtt fog elintéztettetni, a mely az illetőknek összes személyi és tárgyi viszonyait ismeri; tehát mindazon visszásságok, melyek a központi esküdtszékek létesítése álta] keletkeztek, meg fognak szűnni. Tehát meg fog szűnni az is, a mi itt többször felhozatott, hogy túlterhelés van, mert a lokális esküdtszékek között meg fognak oszlani a beesületsértési ügyek. És akkor méltóztassanak csak megnézni a statisztikát, alig jut a 67 esküdtszék elé egy vagy két becsületsértés, a melylyel meg kell birkózni. De arról sem lehet többé szó, hogyha lokális esküdtszékek fognak bíráskodni Magyarországon, hogy akármilyen nagy száma lesz az intelligens polgároknak egy-egy helyen, miként a t. miniszter úr felhozta, elégtelen lesz, mert ha minden apró-cseprő ügygyei kell foglalkoznia, kell, hogy minden állampolgár úgy érezze magát ebben a minőségében, mint egy becsüietbíró az ö funkczióját csak kölcsönzi polgáriasának, mert azt a szolgálatot a másik polgártárs viszont teljesíteni fogja az illető polgártársnak. Mindazok a kifogások tehát, a melyeket a t. miniszter úr felhozott, teljesen elesnek, alapnélkülivé válnak, hogy ha a 67 esküdtszék elé utasítjuk a magánbecsiiletsértési ügyeket; mert méltóztassanak csak tekintetbe venni, milyen abnormitás lesz Magyarországon, ha az ország valamely felső vidékén, a hol az illető törvényszék fekszik, mely a budapesti táblához tartozik, a legkisebb hivatali közt betöltő embernek, mondjuk egy éjjeli őrnek, egy hivatalszolgáníik leaz becsületsértési pere? E miatt érdemesnek tartja t. miniszter úr,hogy a budapesti esküdtszék összeüljön és például Zólyom megyéből, vagy még messzebbről, például Árva vármegyéből, vagy mindazokból a megyékből, a melyek ide tartoznak, az az útkaparó becsületsértési ügye miatt, — a kinek a becsülete elismerem ugyanolyan elbánásban kell, hogy részesüljön, mint minden más polgár becsülete — Budapestre jöjjön és esetleg száz meg száz bejelentett tanú, vagy a tanuknak egész nagy csoportja; de már arra nem tartja érdemesnek az általa megvédeni kivánt magánbecsületet, hogy ezen becsületbeli ügy miatt a központi esküdtszék ítéljen, és hogy ha azokon a helyeken, a melyek fel vannak ruházva esküdtszéki hatáskörrel, melylyel a központi esküdtszékek iránt bizalmatlansággal viseltetik a közvélemény, hogy ezekhez utaltassanak a magánbecsüíetsértési ügyek : vájjon ebben az eljárásban lehet-e bölcs, józan politikát és lehet-e azt feledezni, hogy józan igazsági politika és nem a czéltudatlanság vezeti a t. miniszter urat. (Igaz! ügy van! a hal- és szélső haloldalon.) Ez az egy dolog, t. miniszter űr és t. képviselőház, hogy az egész vita alatt nem került szóba, hogy legalább a főtárgyalásokat, ha már nem akarják központosítani, most nem a törvényszéki esküdtszék előtt tartják, a hol minden panasz elesik és minden üiügy és indok, ez az egy dolog mutatja, hogy lehetetlenség, hogy teljes őszinteség vezeti a t. igazságügyi kormányt a 16. §. megalkotására. (Igaz! Úgy van! hal- és szélső baloldalon.) Az egész eljárásból azt látom, hogy a t. miniszter úr elfelejtette azt az alapelvet és azt az irány eszmét, a melyet odaírt a bűnvádi perrendtartás homlokára, midőn benyújtotta; az az irányelv pedig így szól: »Az a törvénykönyv, a melylyel a magyar törvényhozás a bűnvádi eljárást szabályozni fogja, csak úgy felelhet meg feladatának, ha összehangzásban lesz szabadságunk szellemével, bazánk 49*