Képviselőházi napló, 1896. VI. kötet • 1897. április 28–junius 12.

Ülésnapok - 1896-112

ggg 112. országos ülés 1897. junius 11-én, pénteken. számottevő ember volt az esküdtszék előtt. De itt van Ormody Bertalan, fiatal költő, — ha jó] emlékszem, debreczeni ember volt — a ki magánbecsület-íéríés miatt került az eszküdtszék elé; ezt már elítélték és pedig egy hónapra és száz forintra. Tehát váltakozik az elítélés a fölmem tésseí. 1868 ban, ugyanakkor, mikor a híres Böszörményi-féle politikai perek kezdtek előfordulni és látjuk, hogy el is ítélték egy esztendőre és 2000 forint pénzbüntetésre, ugyanakkor már egy egész csomó sajtóper bizonyítja, hogy a társadalomnak igen számottevő emberei mentek úgy elégtételt kérni az esküdtek elé, mint oda vonottak, mint vádlottak az esküdtek elé 1868-ban itt látom szerepelni Bobul a Jánost vádlottnak ; itt látom Schwiekert, itt látom Lonkay Antalt mint vádlottat, Kémet Alajos és társai panasza folytán; itt van Polczner Jenő t. képviselőtársam — 1868-ban, (Éljenzés a szélső haloldalon.) pedig ő bizonyára nem revolver-zsurnaliszta (Derültség és tetszés a szélső baloldalon.) Nagy Sándor panaszára — és megtörtént vele az az eset, (Halljuk!) hogy el is ítélték 200 forint pénzbüntetésre. (Halljuk! Halljuk!) Ugyancsak vele egy időben ment az esküdtbíróság elé valami Harkányi Koppély Frigyes úr, és a vádlott nem volt más, mint Kléh István; nos, Kléh István csak nem revolver-zsurnaliszta. (Derültség a szélső baloldalon. Halljuk! Halljuk!) Igen érdekes jelenség a magánbecsületsértési ügyekben, — itt nem idézek neveket — hogy úgy látszik, a nemzetiségi egyének közötti villongások tisztázására, a különböző nemzetiségi pártok között fennálló zsörtölődések elintézésére is nagyon alkalmas Magyarországon az esküdtszék, mert egymást odaczitál'ák épen a magyar esküdtszék elé, hogy ügyeiket ott tisztázzák és elégtételt nyerjenek. Ugyancsak 1868-ban még, mert ez évben meglehetős sok sajtóper volt, itt látjuk Komócsy Józsefet vádlottként; valami Rábásy Gábor volt a • panaszos; felmentették tizenkét szavazattal, szavaztak egyhangúlag a szerzőségre, de egyhangú »nem«-el a bűnösségre. Boldogult emlékű Komócsy József sem vívta ki bizonyosan magának azt a predikátumot, hogy tollát nem tisztességes motívumok vezették. (Úgy van! a szélső haloldalon.) Itt van maga Rákosi Jenő úr is, ki 1868-ban az esküdtszék elé ment, hogy elégtételt kapjon; Ormódy Bertalan voltapanaszlott. (Mozgás a szélső haloldalon.) Az esztendő legnagyobb részét azonban politikai perek foglalták el, a melyek között, mondom, épen a Böszörményi elleni sajtóperek voltak a legszomorúbbak. 1869-ben még mindig a Böszörményi-pörök folynak az esküdtszék előtt, mint politikai perek, azonban itt már Falk Miksát látjuk mint vádlottat szerepelni, (Mozgás és felkiáltások a szélső haloldalon: Revolver?) és pedig a 12. §. értelmében, vagyis a régi törvény szerint rágalmazás miatt; vele együtt egy Mayer György nevű szerepelt; panaszos valami Wilcsek Miklós volt, a mi szintén Pulszky Ágost képviselő úr felfogásának képtelenségét bizonyítja. (Mozgás a szélső haloldalon.) 1869-ben mint panaszlottak szerepelnek Olay Lajos t. képviselőtársam és társai; panaszos volt Ráday Mihály; — megjegyzendő, hogy a Bácska mindig köztudomásúlag nagyon sok dolgot adott az esküdtszéknek (Derültség.) — és pedig, t. ház, mint a statisztika mutatja, elítéllek a panaszlottakat, de azt mondja itt a jegyzet, hogy a felét azonban kegyelemből elengedték. Itt van, t. ház, egész sora a 'pereknek 1869-ben, a melyekben egymásután történnek az elítélések. (Halljuk! Halljuk!) Annak feltüntetésére, hogy mily sokat Ítéltek el, felhozom Fuchs Hermannt, a kit egy hónapra és 50 forintra ítéltek ; ugyancsak elítélték Heinrich J. panaszára Fuchs Hermannt és társait — öt vádlott volt — egyenkint 50 forintra; és ez mindenütt magánpanaszra történt. (Halljuk! Halljuk!) 1870-ben Hatala Péter szerepel panaSKOsként Günther Antal zsurnaliszta ellen. 1870-ben Vadnay Károly szintén panaszlottként két ízben, Orbán Balázs volt képviselőtársunk, Áldor Imre stb. szintén vádlottak. 1871-ben Rákosi Jenő szerepel panaszosként. Mindezekkel a statisztikai adatokkal csak azt akartam bizonyítani, hogy az a felfogás, mintha először a számottevő egyének vagy nem mennének az esküdtszékek elé, vagy ha mennek is, ott elégtételt nem kapnának, mindez az általam felolvasott statiszkai adatokkal meg van czáfolva. (Úgy van! Úgy van! a szélső haloldalon.) En nagyon természetesen az újabb időknek statisztikáját nem készíthettem el. Arra nekem sem hatalmam nem volt, sem nem folyhattam be az ügyek vitelébe a bíróságnál, hogy azon adatokat megszerezzem. Mindazonáltal azonban akkor, mikor a miniszter az alkotmánytörvénynek ilyen indokolatlan megváltoztatását ezélozza, méltán megtehette a miniszter a parlament meggyőzésére, Ingy állítását, felfogását adatokkal bizonyítsa. (Úgy van! Úgy van! a szélső haloldalon.) T. ház! Nem kívánom tovább igénybe venni becses türelmüket. (Halljuk! Halljuk! a szélső haloldalon.) Befejezni kívánom beszédemet. (Halljuk f Halljuk ! a szélső baloldalon. Egy hang jóbbfelől: Elég volt.) Justh Gyula: Bizony pedig okúihatnának belőle, ha képesek volnának reá! Visontai Soma: Én soha nem tudtam azt felfogni, hogy ha bizonyos bajoknak orvoslását az igazságügyi kormány szükségesnek látja és ezt az alkotmány keretén belül megteheti, vájjon, miéit szükséges ezt neki épen bizonyos szabadság-