Képviselőházi napló, 1896. VI. kötet • 1897. április 28–junius 12.

Ülésnapok - 1896-112

112. országos ülés 1897. jnnius 11-én, pénteken. 379 lényegéből következik, hogy az esküdt, a ki az ő igazmondását nem indokolja a közvélemény előtt, nincs abban a helyzetben, hogy saját határozatának, igazságának védelmére keljen. De bármilyen is az esküdteknek hibája egyes esetekben, az arra kellő okot nem szolgáltathat, hogy abból általános és egyetemleges következtetést lehetne vonni. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Az a módszer is — nem akarom mondani, hogy nevetséges, mert ez erős kifejezés volna, hanem — különös, a melyet a sajtóesküdtszéknek a bírálatára nézve a t. kormány és a t. túloldal felhozott Mit csinálnak? Azt teszik, hogy az esküdtszéki működésnél a kritika alapját a mostani állapotokból veszik. Ki hallott már olyat, hogy mikor előáll az igazságügyi kormány egy új bűnvádi perrendtartással, a mely a bűnvádi eljárás általános elvei közé veszi fel a sajtóeljárást is és csak egy fejezetben létesít különleges intézkedéseket; ki hallotta azt, hogy mikor az a kormány azt a javaslatot benyújtotta, mikor ebből törvény lett, mikor ebben a törvényben látja a gyors, az olcsó, a helyes, a közvetlen, a minden panaszkodást megszüntetni képes igazságszolgáltatásnak és eljárásnak a garaneziáit: nem várja be azt, hogy a bűnvádi eljárás miképen fog megnyilatni és miképen fog beválni a jogszolgáltatásnak nagy mezején, hanem kritikát gyakorol egyik intézményünkre nézve, a melyet épen úgy az ő szervezetében, mint az ő eljárásában, mint minden irányban az új törvény megváltoztatni lesz hivatva és ennek a kritikának alapjául a mostani állapotot, azt az állapotot veszi, a melyet épen ez az életbeléptető törvény lesz hivatva rövidesen megszüntetni. (Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Azt talán csak méltóztatnak megengedni, hogy ha vannak panaszok a mostani kivételes esküdtszékre nézve, ez csakis a mostani szabályozatlan és nem kellőleg kidomborított és kodifikált sajtóeljárásnak a következménye. Méltóztatnak tudni, hogy az egész sajtóeljárás alapjául az a rendelet szolgál, a melyet 1867-ben Horvát Boldizsár igazságügyminiszter úr bocsátott ki. Maga a rendelet szorosan alkalmazkodik az 1811-iki franczia sajtótörvényhez. Milyen tehát ezen rendelet folytán a mi esküdtszéki eljárásunk? Először nincsen előkészítő eljárás, másodszor nem szabályozza kellőleg sem a vádirat elleni kifogásolási rendszert, sem a nominatio auctorist, nem biztosít kellő befolyást a törvényt alkalmazó sajtóbíróság esküdtszéki főtárgyalásának előzményeire, azutáu a legridegebb, majdnem hihetetlen merev formalitásokhoz van kötve az esküdtszéki tárgyaláson a bizonyítási eljárás. Nem az exceptio veritatisnak a rendszerét értem, a melyre nézve a büntetőtörvénykönyv nagy javítást és nagy haladást létesített; hiszen a mostani, az 1881. évi Julius hó 29-iki franczia sajtótörvény, a melyre annyit méltóztatnak hivatkozni s melyre én is rátérek, a mint látjuk, legnagyobb vonásaiban szintén nem czélozott mást, mint az exceptio veritatis létesítését, a mely a code pénale intézkedései szerint lehetetlen volt. Mondom, ezen nagyon sokat változtatott a büntetőtörvény 1880 óta, de azért méltóztassék egy esküdtszéki tárgyalásra elmenni, ott oly merev formalizmushoz van kötve a bizonyítás, a mely egyenesen sokszor okozója a helytelen igazságszolgáltatásnak és annak, hogy ott az esküdtek által elbírálandó tény is helyesen ki nem deríthető. De azért, mert ez az eljárás helytelen, és pedig a sajtóvizsgáló bíráknak az intézménye folytán, a mely nem engedi meg, hogy Magyarország összes törvényszékeinek területén más vizsgálóbíró is közreműködhessék, mint a sajtó vizsgáló bíró, a mely tehát csak tíz-tizenegy helyre konczentrálta a sajtóvizsgáló bíróságot, ha ezen hiányok mellett tehát egy konczentrált és sok időt igénybe vevő, mert csak kevés személy által gyakorolható igazságszolgáltatásnál hibák és bajok vannak, rendszertelenségek, hosszadalmasságok és túlterhelések tapasztalhatók, ez elégok arra, hogy ezeket a viszonyokat hozzák fel és használják érvül arra, hogy az esküdtszéki intézményt kompromittálják ugyanakkor, midőn egy új esküdtszéki eljárást létesítenek és a létező bajokat az új állapot megteremtése által segíteni akarnak. (Igaz! Ügy van! a szélső baloldalon.) Legjellemzőbb az, hogy Molnár Béla t. képviselőtársam pláne azt mondta, minek egy esküdtszék, mely úgyis megbélyegzi az embereket, mert ha fel is mentenek valakit, kihirdetik, hogy öt ember mégis azt mondta, hogy bűnös. Nem jobb lett volna, ha Molnár Béla t. képviselőtársam elolvasta volna az új bűnvádi perrendtartást, (Helyeslés a szélső baloldalon.) mert ezzel a törvénynyel léptetjük életbe azt az állapotot, hogy az esküdtszéki verdikttel nem fogják többé kihirdetni, mennyi a többség, hányan szavaztak igennel, hányan nemmel. Ha ily tájékozatlansággal állunk szemben, (Élénk felkiáltások a szélső baloldalon: Úgy van! Úgy van!) hogy egy szakaszt akarunk létesíteni egy alkotmányi biztosíték megcsonkításáról, s úgy a kormánynál —- a mint azt be fogom bizonyítani — valamint a 16. §. védelmére felszólalóknál a legnagyobb tájékozatlanság uralkodik aziránt, milyen új állapotokat van hívatva az új perrendtartás létesíteni: akkor nem valami nagy tekintélylyel s a meggyőződésnek nem valami nagy hatásával bírnak reám azok a felszólalások, melyek akár a kormány padjairól, akár onnan elmondatnak. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Hiszen ép így vagyuuk a 16. §. kodi48*