Képviselőházi napló, 1896. VI. kötet • 1897. április 28–junius 12.

Ülésnapok - 1896-112

112, országos ülés 1897. június llén

3 pénteken. 37B egy nagytudású publiezista, a ki méltán megérdemli ezt a nevet, sok tanulmány után egy mérleget állított össze a kiegyezés óta uralkodó hatalomnak működése eredményéről — mondom, nem állhatom meg, hogy azt a mérleget itt fel ne olvassam. (Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon.) így szól ez a mérleg (olvassa): »Harmmcz esztendő multán megnyúlt a vasút, megrövidült az erkölcs. Nőtt a lakóház terjedelme, fénye, apadt a tűzhely tisztasága és melege (Úgy van! a szélső baloldalon.) Szaporodott a bürokráezia; fogyott a szabads/ g. Több a pénz; kevesebb a hit. A középosztály egyrésze elpusztult; a parasztság egyrésze elfordult Istenétől és hazájától. Az éhező rnthén, a kivándorló székely nyugdíj t fizet . . . Kinek? Hát a miniszternek. (Igás! Úgy van! a szélső baloldalon.) Azoknak, a kiknek gondatlansága miatt vagy éhezik, vagy kivándorol!* (Élénk tetszés és éljenzés a szélső baloldalon.) T. ház! Ezek szomorú, lesújtó, fájó, de nagy, megczáfolatlan igazságok. (Igaz! ügy van! a szélső baloldalon.) Mi történik most ? Mi van most napirenden a nép között? Koldussá van téve a nép, éhezik, rongyoskodik, békétlenkedik s fájó, siralmas helyzetében az istenadta jognak gyakorlatához fog, bár elismerem, hogy gonosz lelkű izgatók ármányos munkája folytán a kellő határt átlépte. Mi történt Nádudvaron 3—4 nappal ezelőtt? Mi történt tegnapelőtt Torontálmegyében Eleméren? (Halljuk!) Mi történik minden legkisebb népgyűlés alkalmával ? Vérontás és gyilkos pusztítás. Bizony azoknak a lelkén szárad az a kiontott vér, a kik ezt bagatell dolognak tekintik, meg se látják és inkább ilyen szükségtelen, értéktelen javaslatokkal állanak elő, a helyett, hogy a kötelességteljesítés kellő útjára térnének. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Hát nem talált a t. igazságügyminiszter úr fontosabb kérdést ennél? Hát nincs itt orvosolni való elég? Hát nem jatott eszébe, hogy gyorsabbá; olcsóbbá kellene tenni az igasságszolgáltatást? (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ma elhúzódik egy per évek során keresztül. (Igaz! JJgy van! a szélső baloldalon.) Nem azt látjuk-é ma, hogy a polgárság bizalma elveszeti; az igazságszolgáltatás részrehajlatlansága iránt; nem azt tapasztaljuk-e, hogy ma az ember képes lemondani igaz jogáról, semhogy egy gonoszlelkű ember ellenéb 611 ti jogorvoslat útjára lépne, mert míg igazságát megnyeri, évek hosszú során át meg kell neki őszülni és meglevő javainak jó részét a perlekedésre ráfordítani. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Nem ily viszonyok közt való nekünk előáliani ily hiábavaló törvényjavaslatokkal, hanem helyes útra kellene már térni a t. igazságügyminiszter úrnak, ha nem állana felőle, a mit Castelar szavaiból idéztem: a következetlenség, a figyelmetlenség és a gyarlóság, meg kellene már valahára csinálni a telekkönyvi betétszerkesztést, meg kellene már valahára hozni a katona büntető perrendtartást, (Igaz / Úgy van ! a szélső baloldalon.) valahára gondolni kellene már arra is, hogy a kereskedelmi könyvvitel Magyarországon magyar legyen (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.), azt hiszem, eljött volna már ideje annak is, hogy a szövetkezetek rendetlen viszonyai tiszta és világos törvény által szabályozva legyenek, (Igaz! Úgy van a szélső haloldalon.) Azt hiszem, itt volna az ideje annak, hogy a népet a zsaroló, rosszlelkíí, csábító s általam a múlt télen felhozott vigéczek gazságaitóí megszabadítsuk, (Igaz! Úgy van! a bal- és szélsőbal oldalon.) mert kimondhatlan azoknak a száma, a kik rosszlelkíí emberek, csalók, csábítók által, kikkel az ország el van árasztva, rászedetnek. Mindennap olvassuk az elkeserítő példákat, hogy szegény kisgazdák miként jutnak koldusbotra ezeknek gonosz munkája miatt. Azt hiszem, egyáltalában nem illett a helyzethez, midőn itt e tekintetben felszólaltam, egy magyar miniszternek azt felelni: hiszen mindenki vigyázzon magára. (Zaj!) Es, t, ház, valóságos czinizmus s imintegy feljogosítás további garázdálkodásra azoknak a lelketlen csábítóknak, kikkel az ország minden vidéke el van árasztva. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) ki ma nemcsak gépeszközökkel, bolti árúkkal, hanem még férfiasságukkal is csalást követnek el és házassági ajánlataikkal egymásután viszik hálóba a szegény hiszékeny családok leányzóit. A hol a népnek ilyen borzasztó a helyzete, nem illik, hogy az igazságügyminiszter fogadatlan prókátor módjára bemutatja magát a magánbecsület védelmezőjeként. A magánbecsületet megvédi a becsület fogalmára annyira érzékeny és kényes polgárember. És a mikor polgártársainak cselekedeteitől minden tekintetben korrektséget követel : megtalálja a kötelességérzetet arra is, hogy polgártársa magánbecsületét megvédelmezze a mai sajtótörvény keretében is. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Áttérve a jogászi bölcs érvek által végkép agyonütött, különben is halva született javaslatra, . . . Erdély Sándor igazságügyminiszter: Hogy lehetett agyonütni, ha halva született? (Derültség.) Marjay Péter: Ez olyan veszedelmes, hogy még egyszer agyon kellett ütni. (Élénk derültség és tetszés a szélső baloldalon.) Hogy a becsület és becsület között kategóriákat állítsanak fel, az új dolog. A t. miniszter úrnak úgy sincsen más nagyobb alkotása, hát ezzel tette magát nevezetessé. Pedig a legutolsó ember is tudja, hogy a becsület esak egy lehet, Itt. jogászok és köl-