Képviselőházi napló, 1896. VI. kötet • 1897. április 28–junius 12.
Ülésnapok - 1896-112
376 112- «rsz&g*s ülés 1897, június ll«én, pénteken. tői lelkületű emberek deíineálták a becsületet, Én pedig csak azt mondom, hogy a becsület a férfijel] em eonditio sine qua non-ja. így érti minden ember, akár hivatalnok, akár közfunkezionárius, akár közember, akár magánember becsületéről legyen szó. E nélkül a férfi nem férfi, az ember nem ember. Hogy a becsület megvédésére alkalmasabb volna a szakbíró, mint a polgárokból álló esküdtszék, azt kétlem. Hát olyan csalhatatlannak tartja a miniszter úr a szakbíróságot? Nem látjuk-e, hogy teljesen azonos esetekben a szakbíróságok gyakran homlokegyenest ellenkező ítéleteket hoznak ? Tudok egy esetet, hogy vidéken egy szárazmalom összetört egy gyermeket és az meghalt. A malom tulajdonosát felelősségre vonták, de teljesen fölmentették. Másik esztendőben más községben ugyanilyen eset történt; ott pedig az illető tulajdonost elitélték 200 frt pénzbírságra és három havi börtönre. Ez azt mutatja, hogy a szakbíróságok is emberek, különféleképen gondolkoznak és szivük sugallata szerint alkotnak véleményt, mert ugyanazon esetben, ugyanazon ügyben két ilyen ellentétes ítéletet hoznak, ez a szakbíróság csalhatatlanságát mégis talán kétségbevonni engedi. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ezek után, azt hiszem, hogy midőn a tárgyat általánosságban és magát a mindnyájunk által kifogásolt törvényjavaslatot csekély mérvben érintve, nézeteimet előadtam, bátran hihetem és remélhetem és jól esik hinnem, remélnem és annak kifejezést adnom ; hogy miután az embereknek tévedésüket beismerni sohasem volt megaláztatásukra, sőt inkább becsületükre és érdemükül szolgált, szeretem hinni és remélni, hogy az igazságügyminiszter úr is, belátva nagy tévedését és látva, hogy a szerencsétlen javaslat ellen lígy a jogászoknak, mint általában véve a nagyközönségnek és az egész közvéleménynek nyilvánulása immár kétségtelen, szíves lesz a javaslatot módosítani vagy visszavonni. (Derültség és helyeslés a szélső baloldalon.) Ha pedig azt nem teszi, akkor mi tudni fogjuk kötelességünket; igen természetes, hogy ha valaki a t. túloldalon büszkén vette védelmébe a javaslatot, én is egész büszkén utasítom vissza általánosságban a javaslatot és csatlakozom Győry Elek t. képviselőtársam határozati javaslatához. (Élénk helyeslés és éljenzés a szélső haloldalon.) Lakatos Miklós jegyző: Visontai Soma! Visontai Soma: T. ház! Lehetetlen, hogy bizonyos fájdalmas érzettol szabaduljak, mikor meg kell tagadnom hozzá]árulásomat és szavazatomat ettől a javaslattól, a meíy hivatva lett volna az egyéni szabadság biztosítékait megalkotó nyilvánosságot, szóbeliséget, közvetlenséget, a václel vet és a leghathatósabb védelemnek szabadságát létesítő bűnvádi perrendtartást az életbe bevezetni és az igazságügyi százados vajúdás és félszázados eszmeharcz után végre törvényt alkotni a személyes szabadságot és egyéni becsületet oly közelről érintő életviszonyok minden alakulására kihatással biró büntető perrendtartásról. Maga a mű, hiszen méltóztatnak ismerni, melyet a törvényhozás ez irányban már megalkotott, nemes, szabadelvű szellemtől van áthatva; a közjogrend követelményeinek teljes méltatása mellett helyt adott minden józanabb és helyesebb irányelvnek és intézménynek, mely a bűnper keretén belül az állam büntető hatalmának súlya alá kerülő egyén igazságát és szabad védekezését biztosítja. Méltóztatik tudni, t. ház, hogy ugyanezen büntető perrendtartás beleillesztette keretébe az esküdtszék intézményét és e mellett intézkedéseket létesített az ártatlanul elítélt és vizsgálati fogságban ártatlanul sínlődő embertársainknak kártalanítására. Ha végigtekintünk, t. ház, közállapotainkon, ha kutatjuk azon kórtüneteket, a melyek valamely állandósított és mélyreható betegséget árúinak el, bizonyára figyelmünk elsősorban jogszolgáltatásunknak azon mezeje felé fordul, a melyen ma a jogbiztonság helyett a közbiztonságot és a közszabadságot veszélyeztető tétovázás, szertehúzás, bizonytalanság és önkény uralkodik, (Úgy van! Ügy van! a ssélső baloldalon.) hol a nemzeti egységet és a közös jogfelfogásban megnyilatkozó összetartozandóság érzetét megbontják a különböző jogforrások s a különböző jogállapotok és mindezen jogfelfogásokban megnyilatkozó elvi és eszmei ellentétek. És ime, t. ház, midőn végre elérkezett az idő, hogy egy javaslattal állunk szemben, a mely a büntető perrendtartásnak életbeléptetésével ezen szomorú, ezen tűrhetetlen állapotnak kell hogy véget vessen, akkor a nemzet legteljesebb és legféltettebb kincsének, alkotmányos szabadságunknak, sajtószabadságunknak megcsonkításától félve, kénytelenek vagyunk ezen életbeléptető törvényjavaslatot megtagadni és szavazatunkkal ahhoz hozzá nem járulni. (Igaz! Úgy van! a ssélső baloldalon.) T. ház! Milyen fonák, milyen rövidlátó kormányzatnak kell annak lennie, a mely azt, a mit egyik kezével felépít, a másik kezével lerontja, s a helyett, hogy a közvélemény ragaszkodását, rokonszenvét biztosítsa saját törvényalkotásai számára, — a mint később be fogom bizonyítani — rövidlátásból, tájékozatlanságból és bizonyára egy irányzatból, a mi a szabadelvű haladás ellensége, oly törvényt, oly intézményt akar létesíteni, a mely saját törvényalkotásának életbeléptetését akadályozza meg, és a helyett, hogy azon eszmék számára, azon egész nemzeti életünket kell hogy átható elvek számára hive-