Képviselőházi napló, 1896. VI. kötet • 1897. április 28–junius 12.

Ülésnapok - 1896-112

374 H2" országos ülés 1897. június 11-én, pénteken. jogában, hogy gondolatait nyilvánítsa, a sajtó korlátozására vonatkozó minden törvény niegszüntettetett.« így is van, t. ház, (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Méltán csodálkozni és megbotránkozni lehet azon, hogy valaki a sajtót megbilincselni, a lelket megkötözni akarja, hiszen a lélek gyümölcse, az eszme, a szívből is kitör, mert örök életű. És hogy ha — épen (Halljuk! Halljuk!) a mi viszonyainkra idéztem — Spanyolországban egy bölcs államférfin nem lát elég tekintélyt, nem lát elég hatalmat, nem lát elég szellemi fölényt a miniszterben arra nézve, hogy a sajtót megbilincselhesse, épen úgy nem látunk mi a t. igazságügyminiszter úrban sem elegendő tekintélyt, sem elegendő hatalmat arra nézve, hogy olyan jogot menthessen magának, hogy a sajtószabadságnak alaptörvényét, az 1848-iki vérrel szerzett törvényt hatályon kivííl helyezhesse ezen férczmunkájával. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon) Találó a mi helyzetünkre és tanulságos reánk nézve ez a következő nyilatkozat is : »Állítom, hogy ha egy napon akár egy szabadelvű, akár egy reakczionárius kormánynak kedve támad üldözőbe venni a sajtót, az író csak azon veszi észre magát, hogy a rendes bíróságnak átadva, vizsgálati fogságban és közhatóság által megbüntetve van, daczára az alkotmány czikkelyeinek, mert a törvények legtöbbször mindig a kormánytól füígenek és ezzel vége a sajtószabadságnak.« (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Hát ki nem látja, hogy Castelar 28 évvel ezelőtt a spanyol kortesből ide látott a magyar képviselőházba. Ki nem látja, hogy épen olyan joggal állíthatjuk mi itt ma, hogy a reakczionárius kormánynak kedve támad üldözőbe venni a sajtót, és pedig szakbíróság elébe akarja állítani ? Es bizonyára be fog következni, a mit az a bölcs államférfiú mondott, hogy ha ez odavitetik, akkor az író azon veszi észre magát, hogy ha egyszer valamit igazán megírt, talán épen a hatalom emberéről, egyszerre csak vizsgálati fogságban és a hatóság börtönében van, mert ha valahol, akkor itt nálunk Magyarországon áll az, hogy a törvények legtöbbször a kormányok hatósága alatt állanak. Nem tapasztaltuk-e, hogy a kormány ittkiválíkép rá szokott bizonyos esetben nehézkedni az igazságszolgáltatásra, a törvény gyakorlására ? (Igás! Úgy van! a szélső baloldalon.) Hát nincsen-e ezer és ezer példa arra, a törvénynek és igazságszolgáltatásnak oly mértékét alkalmazza a kormány bizonyos időpontokban, hogy itt bizonyos időben az emberek szégyenére az igazságszolgáltatás nagy eszméjénél és nagy hivatásánál párt-állás szerint szoktak ítélkezésben részesülni. Vájjon nem tapasztaljuk-e, kivált a választások alkalmával, hogy a jogától megfosztott ember, a szabadságától is gyakran — a hatalom túlkapásai miatt — megfosztott polgár bebörtönöztetéséért, megaláztatásáért, ha ellenzéki volt, nem kap elégtételt, (Helyeslés a szélső baloldalon,) sőt ki van téve annak az erkölcsi büntetésnek és megaláztatásnak, hogy ellenfelei a szemébe nevetnek és fennen hirdetik, hogy ők nem félnek az ellenzék üldözésétől, mert ők védelemben részesülnek a törvény részéről. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Egy idézetet akarok még csak felolvasni (Halljuk ! Halljuk!) a Castelar beszédéből. Azt mondotta utoljára (olvassa): »Uraim! Előre megmondom önöknek, hogy e kisebbség nem fogja tűrni az egyéni jogok legcsekélyebb megcsorbítását sem és miután azt hiszi, hogy minden elvetendő sajtótörvény kútforrás szabadság ellen intézett minden elfogathatlan törvény kútforrása, a gondolatszabadság bármely nyilatkozásainak elnyomásában keresendő, e kisebbség nem engedheti meg, hogy az keresztülvitethessék és hűtlennek tekintené magát mandátumához és a képviselethez, ha a gondolat szabad nyilvánulásainak legkisebb korlátozását is megengedné.« T. képviselőház ! Azt hiszem, nem vagyunk mi gyengébbek, nem vagyunk mi a lelkesedés nagyobb hiányával, mint a spanyol kortes kisebbsége volt. (Úgy van! Erősebbek vagyunk! a szélső baloldalon.) Azt hiszem, hogy ez a kisebbség is, a mely egy szívvel, egy érzéssel állott csatasorba, magához méltatlannak, mandátumára nézve bűnnek és a képviseletre nézve szégyenfoltnak tartaná, ha azt nem mondaná, hogy a szólásszabadságnak, az írás szabadságának legkisebb mérvben való megcsonkítását meg nem engedi. Nem engedhetjük meg, e mellett meg kell állnunk mindvégig. (Élénk helyeslés a széhő baloldalon.) T. ház! Végeztem Castelarral. (Élénk derültség.) Bátor vagyok remélni, hogy a kik a túloldalon mosolyognak, azok se tudnák bebizonyítani, hogy az idézet nem volt találó. Azt hiszem, mindegyik idézet nagyon találó, (Úgy van! a szélső baloldalon.) csak elfogulatlanság kell hozzá. Csak azt sajnálom, hogy ide kellett idéznem és hogy olyan körülmények merülnek fel a magyar képviselőházban, a melyek 28 esztendővel ezelőtt az inquiziczió silány ivadékaira nézve is szégyenletesek voltak s melyekkel aztán szégyenletesen meg is buktak. Hogy milyen Magyarországon a helyzet, azt ezek az üldözött lapok, az üldözött sajtó napról-napra szépen elébünk tárja. Nem állhatom meg, hogy fel ne olvassam, — mert azt hiszem a túloldalon nem mindenki olvasta, de meg talán jobb is lesz ezt belevenni a háznak a naplójába, az utódok tanúiságára, (Élénk helyeslés a szélső baloldalon,) hogy a mikor egy okos államférfiú