Képviselőházi napló, 1896. VI. kötet • 1897. április 28–junius 12.

Ülésnapok - 1896-112

112, országos ülés 1897. június 11-én, pénteken. 373 ki ezt a népboldogító hatalmat, a sajtót lánczokra akarja verni. (Úgy van! a szélső baloldalon.) T. ház! Szokásban van itt a házban hivatkozni külföldi példákra, kiváltképen pedig Anglia példáira. Leginkább a túloldal akar minket agyonérvelni angol példákkal. Én mindig csak megmosolygom azt, mikor itt angol példákkal állanak elő. Hiszen, uraim, nem Angliából kell nekünk a mai viszonyokhoz képest idézeteket, példákat vennünk, hanem az egykori inquiziczió országából, Spanyolországból. (Ügy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Én tehát eltérve attól a modern szokástól, a mit itt látunk, hogy mindig csak Anglia példáival hozakodnak elő, a szimptómákat, a jelenségeket, a tüneteket nyilt szemmel, sarkig kinyitott szemmel vizsgálva, én a helyzetnek megfelelő helyről, Spanyolországból veszem a példákat és oly idézetekkel állok elő'. (Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon.) T. ház ! Ezelőtt huszonnyolez esztendővel az inquizicziónak ivadékai, szánalmas maradványai Spanyolországban épen ebben a hónapban, ebben a szerencsétlen június hónapban tárgyaltak ily dolgot, a milyent most a magyar képviselőház tárgyal. Castelar Emil, az egész föld egyik legtekintélyesebb szónoka és államférfia, az mondott beszédet 1869. évi június 25 én a spanyol kortesben. Beszédéből bátor leszek egypár idézetet felolvasni. (Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon.) Az elidegeníthetetlen emberi jogokról szólván, azt mondta egy belügyminiszteri és igazságügyminiszteri rendeletről — mily csodálatos véletlen jelenség, hogy épen a belügyminiszter és igazságügyminiszter urak vannak most itt jelen — (Derültség.) azt mondta erről a rendeletről, hogy: »01y politikát lát benne, melyet a hazára nézve nagy szerencsétlenségnek, a szabadságot veszélyesen fenyegető reakczió kezdetének tart, mely rombolást idézhet elő amaz értelmetlenség és rövidlátás következtében, a melyek csaknem mindig intézik az ország és a népek sorsát, a melyek az egymásra következő kormányokkal mintegy veleszületetteknek látszanak.« T. képviselőház! Ez a mondás, azt hiszem, nagymértékben ráillik a jelen helyzetre. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Vájjon nem látszik-e az igazságügyminiszter urnak most beterjesztett és tárgyalás alatt levő törvényjavaslatán a reakcziónak nyoma, vájjon nem látszik-e az veszedelmesnek, szerencsétlennek úgy a nemzetre, mint a szabadságra nézve? (Felkiáltások a jobboldalon : Nem ! Felkiáltások a szélső baloldalon : Betgen! Úgy van!) És vájjon nem viseli-e magán az értelmetlenség színét? (Felkiáltások a jobboldalon: Nem! Nem!) És vájjon nem áll-e az, a mit Castelar ezelőtt 28 évvel mondott a kormányokról és azok egy részérő], hogy mintegy velők születik a következetlenség és értelmetlenség, (Felkiáltások a jobboldalon : Nem ! Nem! Úgy van ! Úgy van ! a szélső baloldalon.) Hitem szerint azonban, t. ház, az lesz a sorsa ennek a most tárgyalás alatt levő törvényjavaslatnak és annak a veszélyes törekvésnek, a melynek ez szüleménye, a mit ugyancsak Castelar mondott. (Halljuk! Halljuk ! a szélső baloldalon.) Azt mondotta, hogy »a milyen mértékben dühöng az üldözés valamely eszme ellen, ugyanoly mértékben nő azok száma, a kik azt védelmükbe veszik, mert az üldözés dühe sohasem tévesztette el azt a hatást, hogy az üldözött eszme védőinek a száma szaporodjék. Ez az emberi nem örökös dicsősége és történetének örökös viszhangja.« Üldözés látszik ki ezen törvényjavaslatból nyiltan és felismerhetetlenül a szabadság legbatalmasbb eszköze, a sajtó ellenében. A milyen mértékben nő az üldözés dühe és a milyen mértékben hangoztatva lesz a folyosókon és a házban vagy a bárhol, hogy makacsul ragaszkodik hozzá az igazságügyminiszter úr, épen oly mértékben nő a védelmezők száma és minden eszközzel meg fogja védelmezni a sajtó eddigi szabadságát. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) T. képviselőház! Castelar, ez a bölcs férfiú, a ki mintha csak 28 évvel ezelőtt ide, a magyar országgyűlésbe látott volna, azt mondja az eszme, gondolat szabadságáról, hogy : »Ez az a jog, a mely felette áll az égnek, a földnek, az emberiség minden intézményének ; az egyénnek azon veleszületett joga az, hogy eszméit szabadon fejezheti ki akár írásban, akár beszédben.* (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) T. képviselőház! Ennél tisztább igazságot ember nem mondhatott volna, sokan elmondották és el is ismerték, el kell ismernie mindenkinek, mert a ki ezt el nem ismeri, kétségkivííl szellemi gyengeségben szenved. (Igaz! Vgy van! a szélső baloldalon.) A lélek az eszmének, a gondolatnak szülőanyja; a lélek, magának az istenségnek szikrája, és mint az Isten szabad, szabad a lélek is és a ki azt megkötözni akarja, az emberi méltóságot akarja megalázni és le akarja törülni e földön Isten képét viselő emberről az isteni jelleget, (Zajos helyeslés a szélső baloldalon.) T. képviselőház! (Halljuk!Halljuk!) Kiválóképen illik a mi helyzetünkre Castelar következő nyilatkozata: »A mi bennem Szagaszta rendeletéből a legnagyobb csodálkozást kelti, azon kísérlet, hogy a sajtót megbilincselje ; oly kísérlet, a melyet nem tudok felfogni, mert erre sem egy miniszternek, sem a miniszter kormányzóinak nincs elég hatalmuk, nincs elég tekintélyük, mert világos dolog, hogy azon pillanattól kezdve, a melyben az alkotmány azt rendelte, hogy egy polgárt sem szabad meggátolni azon