Képviselőházi napló, 1896. VI. kötet • 1897. április 28–junius 12.

Ülésnapok - 1896-112

372 112. országos ülés 1897. június 11-én, pénteken. nem czáfolja, vagy el nem fogadja álláspontunkat, érveléseinket és a javulás útjára nem tér. (Helyeslés és derültség a szélső baloldalon.) A javulás útja az volna, hogy ha a t, kormány, közelebbről szólván

5 a t. igazságügyminiszter úr a kötelesség nem hétköznapi fogalmára, hanem az eszményi magasztosabb fogalomra ébredne fel, mert a kormányoknak első kötelessége az alkotmányos jogok és igazságok megvédése mellett a polgárok jólétének eló'mozdíiása nemcsak anyagi, hanem szellemi téren is. A polgárok jóléte nemcsak a külkörűlményektől, nemcsak az anyagi állapotok mivoltától, hanem foképen a szellemi légkörtől, a társadalmi ég politikai élet minőségétől is függ. A mely államban zsarnoki szellem uralkodik, a hol a czentralizáló hafalom mindent önmagának akar, ott a polgárok erkölcsi bátorsága alásülyed. (Helyeslés halfelöl.) A mely államban a polgárok jólétével nem törődnek, veszedelmes állapotok fejlődhetnek ki; ellenkezőleg, a hol a szabadság a maga eszményi hivatása, isteni eredete szerint fejlődik s a szabad polgár híven teljesíti a maga kötelességeit, a hol a szabadság árasztja el a légkört: ott a népek boldogulnak, jól érzik magukat és hűséges alattvalói a hatalomnak. Erőszakkal, erőszakos törekvésekkel kisebb társaságot, egy családot sem lehet kormányozni. Vájjon nem tapasztalati igazság-e az, hogy a vérszerinti kötelék által a természetbe plántált és abban fölnevelkedett szeretet is szétpattan és gyűlöletessé válik a családnak zsarnoki feje, és a kik annak zsarnoki igája alatt nyögnek, széttépik ezen köteléket is éü emanczipálják magukat az erőszakos elnyomás alól. (Helyeslés a szélső baloldalon.) T. ház! Az Isten szabaddá teremtett minden embert és az ő szabadságának élvezetétől őt elvonni isteni jogokba ütköző merénylet. Hogy pedíg a nép a maga szabadságát, Istentől* nyert szabad jogát (Halljuk! Halljuk!) élvezhesse és a maga javára fordíthassa, arra nézve megkívántatik, hogy a, nép a kellő felvilágosodásban, a kellő oktatásban részesüljön, (Halljuk! Halljuk!) s a szellemi élet magas nívójára emeltessék fel, (Úgy van! Ügy van! a szélső baloldalon.) mert a népnek csak ellensége, még pedig leggyülöletesebb ellensége az, a ki azt nemcsak szegénynyé, hanem butává is akarja tenni, hogy rajta uralkodhassak. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) T. ház! A népnek a világon minden népvezér között legjobb barátja, a legnagyobb népvezér, ki a népet lelkileg akarta nagygyá, szabaddá és felvilágosodottá tenni, mert tudta, hogy nép addig szabad nem lesz soha, míg lelki nyűgét mind el nem veti. A nép szabaddá, felvilágosodottá tételére és .a lelki nyűgök alól való felszabadítására hivatott eszköz: a szabad sajtó, a szabad irodalom. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ez nemcsak a népnek, hanem a magasabb társadalmi osztályoknak igaz barátja, a mely nem a rang szerint különbözteti meg az embereket, hanem szereti, ápolja, neveli a legalsóbb rendű társadalmi osztályt is. Ki törődik a népnek igaz nevelésével inas, mint a sajtó becsülésre méltó munkásai. Hiszen a nép gyermeke, t. ház, az alsóbb iskolák elvégzése és a legcsekélyebb elemi ismeretek megszerzése után, különösen régebben, a sajtó fejletlensége idején jóformán alig hallott valamit a közügyekről, az ország dolgairól, egyszóval örökös szellemi szolgaságban sinlődött. Innen van, hogy a régebben a hetven esztendős ember kevesebbet tudott, mint ma egy felnőtt ifjú. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Azt hallottam régen egy tudós professzoromtól, hogy minden nemzet erkölcsi és szellemi életére világot vet az, hogy milyen annak irodalma; mennyire van kifejlődve abban maga a hírlapirodalom, és szinte szégyenkezve hallottuk, hogy más nemzetekkel összehasonlítva a mi sajtóirodalmunk messze mögötte állt a külföldinek. Hogy manapság a társadalom és nép művelődésének ezen eszköze megerősödött és föllendült, az kétségtelenül annak tulajdonítható, hogy 1848-ban legelső követelményként állíttatott oda a bölcs törvényhozás által, hogy a sajtó szabad legyen, hogy hatalommá lehessen. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Mihelyt a sajtó nem szabad, akár pénzzel nyűgöztetik le, mint a hogy megvásárolják a mai rendszer szerint egy részét, akár pedig a hatalom törvényei és szigorú büntető szabályai által nyíígöztetett le: szolga lett azután és elvesztette szabadságát és szabadságát elvesztvén, megszűnt hatalom lenni. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Hogy a sajtó hatalom és hatalom volt mindaddig, míg szabad volt, az tisztán kitíínik abból, hogy sokan félnek tőle, de nem az igazság nyilt barátai és harczosai, hanem az alattomosság szolgái, a sötétség denevérei. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) A sajtó hatalmától rettegtek a bűnös emberek és rettegték a hatalom képviselői igen gyakran, mert ellenőrző hatalmát kérlelhetetlenül gyakorolta velők szemben. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ha tehát, t. ház, a sajtónak hatalma ellen megszorításokat látunk előhozni, ez nyilván azt bizonyítja, hogy maga a hatalom is fél tőle. De bármilyen legyen is a félelem, minekünk, kik e tekintetben az igazság és a népboldogítäs emez eszközéért minden harczra készen kell lennünk, résen kell államink, nemcsak a pártok vezéreinek, hanem a közkatonáknak is meg kell ma tenni a hatvágást azon hatalom ellenében,