Képviselőházi napló, 1896. VI. kötet • 1897. április 28–junius 12.

Ülésnapok - 1896-111

111. országos ülés 1897. június 10-én, csütörtökön. 359 nak, (Felkiáltások a szélső baloldalon; Éljen a sajtószabadság !) É3 most összegezem, t. ház, mindazokat, melyeket elmondani hivatva voltam, s melyek a szőnyegen fekvő javaslatra nézve meggyőződésemet képezik. Bármennyire is tisztelem azok hazafias aggodalmát, kik a javaslat rendelkezéseiben a sajtószabadság megsértését látják, melynek eloszlatására akár az általános, akár a részletes tárgyalás során, azt hiszem, lesz még mód és alkalom, én előttem tisztán áll az, hogy a sajtószabadság lényege nem lesz érintve azáltal, ha külön bírói intézménynyei nem védetnek azok, kiket bírálatukban a közérdek nem vezetett. Ez nem azonos a sajtószabadsággal, a mint hogy a közérdek nem azonos a magánérdekkel. De másrészt tisztán áll előttem az is, hogy a magánbecsületnek és a családi szentélynek a közvélemény által rég táplált oltalombavétele által egy új, eddig nélkülözött oszlopot állítunk társadalmunk épületébe, mely annak fejlődését, emelkedését elősegíteni fogja. Szóval, t. ház, hogy az általam felállított tétel szavaival végezzem, a réven nem veszítünk semmit, de annál többet és becsesebbet nyerünk a vámon, (Felkiáltások a szélső baloldalon: Szégyen! Gyalázat!) s ezen oknál fogva én a törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Éljenzés jobb felől. Szónokot többen üdvözlik.) Elnök: Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újra megnyitom. Lázár Árpád jegyző : Mezőssy Béla! Mezőssy Béla: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Előttem szólott Krigtóffy József t. képviselőtársam felszólalása én bennem azt az impressziót keltette fel, hogy az a vita, melyet az ellenzék teljes erélylyel és kitartással kezdeményezett, már eddig sem volt minden eredmény nélkül való. Mert épen a t. túloldalról emelkedett fel egy oly hang, a mely konstatálta azt, hogy az igazságügyminiszter úr benyújtott törvényjavaslata, szemben az 1848 : XVI1L sajtótörvénynyel visszaeséstjelent; (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) a mennyiben kijelentette, hogy a t. miniszter urnak 16. §-a a sajtószabadságot nem biztosítja abban a mérvben, a mint azt az 1848. évi XVIII. sajtótörvény tényleg biztosította. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) A különbség kettőnk között csak az, hogy ő ezt a tényt elismerte, de abból a konklúziót le nem vonta, mi pedig levonjuk úgy, hogy egy létező jó helyett nem fogadunk el egy bizonytalan rosszat. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Úgy az igazságügyminiszter urnak felszólalása, a melyet a tárgyalás alatt levő törvényjavaslat bővebb megokolására szükségesnek tartott elmondani, valamint a t. államtitkár úrnak jogi fejtegetései, a melylyel a törvényjavaslat, 16. §-a ellen felhozott nyomós érvek megezáfolására vállalkozott, — teljes egyöntetűséggel két — szerintük a tárgyalás alatt levő törvényjavaslat 16. §-ának szükségességét kétségtelenül igazoló — fontos indokra fekteti a fősúlyt. Az egyik indok, és ez a t. államtitkár úr beszédében van a leghatározottabban kidomborítva, az, hogy a mit a kormány itt tenni szándékozik, az voltaképen nem egyéb, mint az 1848-ikitörvényhozás intenczióinak megvalósítása; a másik indok, és ezt viszont a t. igazságügymíniszter úr tartja lényegesen döntő körülménynek, az, hogy a javaslat az 1848-iki anyagi sajtótörvényt egyáltalán nem érinti és pusztán csak egy alaki rendelkezéssel a bírói hatáskör megállapításának kérdésével foglalkozik. Hát, t. képviselőház, én azt hiszem, hogy valamely törvény szelleme még az esetben is, ha annak szövegéből a legvilágosabban nem lenne az megérthető, nem önkényes niagyarázgatásokból világlik ki, hanem a legbiztosabb támpontot nyújt annak irányára és tartalmára magának a törvényalkotónak, habár más alkalommal, más tárgyban is kifejezésre juttatott meggyőződése és nézete, Ez az út, ez a mód kétségtelenül a leghelyesebb törvénymagyarázat. Legyen szabad tehát nekem az 1848-iki nemzetgyűlés alsóházának Julius 11-iki ülését a t. ház szíves figyelmébe idéznem, mert az ott történtek nemcsak a törvényhozás szellemét tárják elénk a legtisztább tartalmában, hanem arra vonatkozólag is felvilágosítást nyújtanak, hogy a bírói hatáskör megállapítását — habár ez pusztán alaki intézkedés is — mily kiválóan fontos jelentőségűnek tartotta az akkori törvényhozás. Ellenzéki oldalról tétetett meg az az indítvány, hogy miután a kérvénynyel megtámadott választások érvényessége és a bejelentett választási visszaélések feletti ítélkezés, a mely akkor a ház összülésein történt, a ház idejéből nagyon sok időt rabol el és a nagyfontosságú törvényhozási munkálatokat hátráltatja: ennek a jognak a gyakorlása időkímélés szempontjából egyszerűen utaltassák át a miniszteriális kormány hatáskörébe. Világos tehát, t. képviselőház, hogy ebben a jóhiszemű indítványban semmi egyébről nem volt szó, mint pusztán egy alaki intézkedésről, mert azzal, hogy a választások érvényessége felett a ház össziilése, avagy maga a végrehajtó hatalom foglalkozzék-e, a törvénynek semminemű anyagi része nem lett volna megsértve,