Képviselőházi napló, 1896. VI. kötet • 1897. április 28–junius 12.

Ülésnapok - 1896-111

111. országos ülés 1897. jnntus 10-én, csütSrtíkön. 353 maradjon a becsület útján, pedig gondolom, ezt kell akarnunk, t. ház, akkor a társadalom nem tűrheti, hogy piszkos exisztencziák, aljas módon összegyűjtött vagyonoknak tulajdonosai, mindenféle üzeimekkel megszerzett méltóságok viselői fenhordott fővel járnak a társadalomban, (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) mert ez megcsúfolása a társadalmi becsületnek és megfosztja az egyént azon támasztól, a melyet élete harczaiban nyújt azon körülmény, hogy akkor, mikor eltévelyednék a becsület útjáról, az a gondolat tartja vissza, hogy ezt nem teheti meg, mert akkor kérlelhetetlenül sújtani fogja őt a társadalom megvetése. (Élénk helyeslés a bal- és szélső pálóldalon.) Miután ezen társadalmi becsületnek fentartása tekintetében a ieghatályosabb, a legüéíkiílözhetlenebb a teljes szabadság, nekem az a meggyőződésem, hogy az állam az egyéni becsület védelmében nem mehet odáig, hol a társadalom becsülete fentartásának a lehetőségét szünteti meg s hol a sajtónak erre irányuló működését megbénítja. De, t. ház, különösen nem czélszerű nekünk, különösen a mai időben, akár a becsület megóvásának ürügye alatt, akár annak valóságos szándéka alatt is megbolygatni az 1848-iki intézkedéseket. Mert vannak korszakok, t. ház, mikor a nemzet nélkülözheti a szabadságnak intézményeit, mert a szabadság benne lakik a nemzet minden tagjának szivében, lelkében, gondolkozásában; de mentül inkább kihal a nemzet egyes tagjainak szivéből a szabadságjogok féltékeny őrzésének gondja, annál inkább kötelessége a törvényhozónak intézményekkel biztosítani ezt a szabadságot, kiépíteni úgy annak végvárit, hogy azokat se lerombolni, se megkerülni ne lehessen. És ha a miniszter úr elérendő alapot talál arra, hogy a javaslatot azzal az érvvel is védelmezze, hogy a magyar közvélemény nemcsak hogy nem perhorreszkálja ezt a reformot, de ellenkezőleg, kívánja a sajtószabadság megszorítását, akkor ez egy okkal több arra, hogy intézményekkel vegyük körül a szabadságot. Mert ha ez így van, ha a mai nemzedéknek tagjai már csakugyan oly kevés érzékkel bírnak a nemzet szabadságjogai iránt, akkor nekünk, törvényhozóknak kétszeres kötelességünk intézvényes biztosítókokkal védeni a sajtónak szabadságát, mert akkor ezt a szabadságot, mely tért vesztett 'ennek a nemzedéknek szivében, a jövő nemzedékek számára csakis az intézvények lehetnek hivatva fentartani. (Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) S azért, t. ház, mert én ezt kívánom tenni, s mert másrészről ha már igazságtalanságokat kell elszenvedni és azok ki nem kerülhetők, én kevésbbé veszedelmesnek tartom azokat, melyeket a szabadság nevében szabad polgárok ítélKÉPVH. NAPLÓ. 1896—1901. VI. KÖTET. kedése okoz, mintsem azokat, melyek mellett még a szabadsági jogok is veszélybe kerülnek, nem fogadom el a törvényjavaslatot és hozzájárulok a Győry Elek t. képviselőtársain határozati javaslatához, (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Lázár Árpád jegyző: Biró Lajos! Biró Lajos: T. ház! Midőn első ízben vagyok szerencsés a t. házban felszólalni, (Sálijuk! Halljuk!) teljes őszinteséggel vallom be elfogultságomat, melyet nem annyira, vagy nemcsak a szokatlanság lámpaláza, mint az a körülmény indokol, hogy a legkitűnőbb szakférfiaink, parlamentünk első tekintélyei a javaslat elleni aggályaink alaposságát teljes mértékben, a legfényesebb formákban már megvilágították s így a kritika nehézségeit számosan még nehezebbé tették. És ha ennek daczára mégis a t. ház szives türelmeért esedezem, a bátorságot ehhez azon erkölcsi felelősség erejéből merítem, mely kötelességemmé teszi felszólalni akkor, midőn legjobb meggyőződésem szerint alkotmányjogi szabadságunk egyik garancziájának meggyengítése forog koczkán. (Úgy van! Úgy van! a balés szélső baloldalon.) T. ház! A jelen javaslat egyik és pedig a vitát uraló szakaszának megállapítása oly fontos probléma megoldását teszi a törvényhozás feladatává, hogy egész törvényhozói ténykedésünk nemes versenyre lesz általa felhíva, oly versenyre, melyben a priori föl kell tételezni a vitatkozó felek mindegyikéről azon nemes intencziót, (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) mely szerint tudása és akarata egész erejét a küzdtér re hozza azon magasztos czélból, hogy polgártársai legbecsesebb vagyonának, becsületének leghatalmasabb védelmét czikkelyezztik be alkotandó törvénykönyvünkbe. Átérezzük mindnyájan a helyzet fontosságát, épúgy, mint annak nehézségeit, már csak azért is, mert bármiként iparkodnánk a becsület esakt fogalmát meghatározni, az oly nehéz, hogy annak definicaióját csak negatíve lehet megállapítani, (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) vagyis esak azt lehet preczizirozni, mi által veszti azt el valaki; mert az egy velünkszületett mindenkinél egyenlő jog, álljon az illető a társadalom bármely polczán, és épen ezért nem ismerek e téren honpolgár és honpolgár közt különbséget. Ennek ellenében mit látunk a javaslatnál ? A javaslat legalább kompetenczia tekintetében fölosztja e nemzetet hivatalnokok és nem-hivatalnokokra. Ez a kiindulási pontja e szakasznak, melyet én legmélyebb meggyőződésemben nemcsak elhibázottnak, de haíározottan károsnak tartok. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) 46