Képviselőházi napló, 1896. VI. kötet • 1897. április 28–junius 12.

Ülésnapok - 1896-111

352 Hl. országos ülés 1897. a büntetőtörvénykönyvnek a rágalmazás és becsületsértésre vonatkozó anyagi intézkedései szigoríttassanak. {Igaz! Úgy van ! a bal- és SÍ első baloldalon.) Csak azt nem hiszem el, t. ház, hogy azért, mert egyes esetekben egyes magánegyén becsülete, megsértetik: ez nekünk elegendő ok lehessen arra, hogy ezen a czímen megtámadjuk a sajtószabadságot illetve annak biztosítékait. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon és a középen.) A kontroverzia közöttünk és :i t. túloldal között akkor kezdődik, mikor azt keressük, hogy vájjon melyik fórumra bízzak az ítélkezést azok­ban az esetekben, midőn a becsületsértést vagy rágalmazást szenvedett fél az állam segélyét kéri ki, hogy magának az elégtételt és a sértő bün­tetését kieszközölje. És e tekintetben, t. ház, leszállítása a kérdés fontosságának, ha a t. túl­oldal ágy akarjo felfogni, a mi állásfoglalásun­kat, mintha mi azért kivánnók az esküdtszékre bízni ez esetekben B.Z ítélkezést, mert az esküdt­szék majd enyhébb ítéleteket fog hozni. Nem azért, t. ház. Mi is kívánjuk, hogy a ki más becsületében gázol, elvegye büntetését és pedig biztosan vegye el. De aat tartjuk, hogy az esküdt­szék ez esetekben a büntethetőség megállapítá­sára sokkal alkalmasabb, mint sem a hivatásos bíróság. Azok után, t. ház, melyeket e részben az előttem szólott Hódossy Imre, Győry Elek és gróf Apponyi Albert képviselőtársaim oly rész­letesen és oly igazán kifejtettek és a melyek után jogom van azt mondani, hogy most már csak állítania lehet a t. túloldalm.k, hogy mellék­indoka van a mi állásfoglalásunknak, de ezt ama nyilatkozatokkal szemben egy elfogulatlan ember bizonyítottnak nem tekintheti, mondom, azok után, a mik előttem elmondattak, nemcsak azt az egy szempontot emelem ki, hogy ép azért, mert az idők és viszonyok változásával a becsület­sértésre vonatkozó felfogás is változhatik : a dolog természetében rejlik, hogy e vétségek fóruma csak az esküdtszék lehet, hova époíy férfiak jönnek ítélkezés gyakorlására, a kik a változott v ba magukat beleélték; a kik a változott felfogásokat magukban táplálják, s a kik ennek következtében, a midőn a bírói székbe ülnek, törvény erejéhez magukkal hozzák a köz­vélemény erejét. (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) De ha már, t. ház, a miniszter úr talán az esküdtszékek túlságos megterhelte­tésének kikerülése végett (Ralijuk! Halljuk!) czélszerünek látta behozni a hatáskörnek a meg­osztását ezekben az esetekben, én a magam részé­ről szivesebben járultam volna ahhoz, a mely megosztás a közérdek szempontjából bifurkálta volna a hatáskört. De ha elismerem, hogy a közérdek szem­Innius 10-én, csütörtökön. pontjából való felosztás, hogy megvonása annak a demarkaczionális vonalnak, a mely a köz­érdeket a magánérdektől elválasztja, oly rend­kívüli nehézségekbe ütközik, a mely nehézségek már alig -legyőzhetők és a külföld törvény­hozásaiban is alig vannak legyőzve: ebből nem arra a konklúzióra jutok, a melyre a miniszter úr, hogy ennek következtében ezen esetek egy részét Nagyjuk meg mégis a sajtóbírósägnál, másik részét pedig vigyük el onnan, hanem arra a konklúzióra jutok, a melyet Emmer Kornél t. képviselőtársam beszédéből is kiolvashatni vélek, hogy akkor hát jobb lett volna meg­maradni az eredeti állapotnál, mert csak azért, hogy ezen szórványosan előfordult kevés esetnek is csak elenyésző csekély részében biztosítsuk azt, t. ház, hogy az egyén a maga ügyével az esküdtek helyett a hivatásos bíróhoz fordul­hasson, talán mégsem ezélszertí rést ütni a köz­szabadságon ; talán mégsem ezélszertí megcsinálni azt az első rést, a melyre vonatkozólag gróf Apponyi Albert t. képviselőtársam fejtegetései­nek igaza volt, a mi már onnan is kitűnik, hogy tegnap már Molnár Béla t, képviselőtársam nagy örömmel szavazta meg ezt a javaslatot azért, mert ez az első lépés arra, hogy a szabadságon még további rések is üttessenek. O ugyan nem így fejezte ki, de értelme ez volt. És van még egy szempont, t. ház, a melyet ezen kérdés megoldásánál a törvényhozónak, nézetem szerint, nem lehet figyelmen kivfíl Nagynia. Ez az egyéni becsület mellett a társa­dalom becsületének lehető megóvása. Az állam­nak és társadalomnak nemcsak az az érdeke, hogy az egyénnek joga az 8 egyéni becsületének elismerésére mindenki által tiszteletben tartassák, de époly nagy érdek a társadalmi becsületnek fentartása is, a mely azt involválja, hogy a társadalomban senki se foglalhasson el becsületes embert megillető pozicziót, hogy ha élete nem tiszta és becsülete nem mocsoktalan. (Helyeslés a hal és szélső baloldalon.) Az egyén becsületét, t. ház, megvédi maga az egyén, vagy kikéri hozzá az államnak segélyét, a mely azután a védelmet kereső egyénnek rendelkezésére bocsátja a maga igazságszolgáltatásának megfelelő szer­vét. De a társadalom a saját becsületét önmaga van hivatva megvédeni s ebben egyetlen segítője a tisztességes sajtó, mely kérlelhetlenűl a köz­vélemény ítélőszéke elé hurczolja azokat, a kik —• bár életök, cselekvényeik a becsülettel ellen­keznek — mégis bitorolni kívánják azt a helyet a társadalomban, a mely ott egyedül a tisztes­séges emberek számára van és lehet csak fen­íartva, ba a társadalom valamit ad saját becsü­letére, (ügy van!a baloldalon.) Ha mi azt akarjuk, t. ház, hogy az egyén a létérdekek szomorú "harczában ezer ós ezer kisértetek között meg-

Next

/
Oldalképek
Tartalom