Képviselőházi napló, 1896. VI. kötet • 1897. április 28–junius 12.

Ülésnapok - 1896-111

111. országos ülés 1897. június 10-én, csütörtökön. 351 sajtónak munkásai nagyon is megfeledkezvén arról, hogy milyen nehezen kapták meg a szabadságot a hatalomtól, a hatalomnak hizeleghetés kedvéért a közélet embereit és jelenségeit szándékosan ferde világításba helyezni iparkodnak s oly véleményeket nyilvánítanak, melyekről alig lehet feltételezni, hogy azok az illető újságírónak meggyőződését képezik. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Mert, t. ház, például a politikai sajtónak egyik orgánuma, a mely Deák Ferencz tradiczióira nagy hangon szokott hivatkozni, de a mely, legalább a jelen esetben — úgy látszik — elfelejté azt a kis jelmondatot, a melyet Deák Ferencz a sajtó egyedüli törvényének szánt, nem restelli egyik vezérczikkében, »a sajtóról és a parlamentről* írva, ezeket a szavakat használni (olvassa): »A szabadelvű párt és a belőle keletkezett kormány, a mely halhatatlan érdemeket szerzet, a közszabadság alapjainak megszilárdításában.* (Élénk derültség balfelöl.) T. ház ! Ilyet írni akkor, mikor ilyet még a kormánypárt legnagyobb részének tagjai sem mernének elmondani, elhinni annál kevésbbé, (Helyeslés bálfelöl.) ez talán olyan dolog, a mi tényleg alászállítja a sajtó tekintélyét. Vagy mit szóljunk ahhoz, mikor a miniszterelnök úr legszeméíyibb orgánuma, azért talán, hogy a miniszterelnök urnak egy jó reggelt szerezzen, Apponyinak hatalmas, fényes beszédéről, melyben az ő hivatását, a hírlapírói hivatást a legidealisztikusabb vonásokkal rajzolta, arról a beszédről, a melyet minden intelligens ember csak a legnagyobb esztétikai gyönyörűséggel, a lángelme és szónoki képesség bámulásával olvashatott, mikor, mondom, a sajtónak ezen tisztelt munkása erről a beszédről, miután szánalmas vergődéssel iparkodik azon, hogy kitagadjon belőle mindent, a mi belső tartalom van benne, végííl azt írja, hogy neki végigolvasni ezt a beszédet fárasztó foglalkozás. (Élénk derültség a bal- és szélső baloldalon.) És mikor tovább megy Apponyinak kicsinyítésében, az ellenzéknek is ad egy ilykép hangzó finom kis megjegyzést (olvassa): »Ezt az ízetlen frázist az ellenzéknek harmadfű csikói tomboló lelkesedéssel honorálták.* (Derültség balfelöl,) Végül odakonkludál, hogy hiába kicsinyíti Apponyi Bánffyt, mert (olvassa): »Beírta ő, (tudniillik Bánffy) nevét Magyarország politikai életének könyvébe, (Derültség balfelöl.) egy meddő és kerékkötő ellenzéknek szétmorzso]ásával.« (Derültség balfelöl.) Tehát az a választási harcz, a melyről megint különböző véleményekkel lehetnek a különböző pártok képviselői, de abban a tekintetben csakugyan egyhangúság uralkodik, hogy nagyobb jogtiprással még választási harcz nem vívatott, (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) ez a választási harcz az író felfogása szerint a Bánffykormánynak olyan halhatatlan érdeme, a mely mellett minden egyéb kormányzati érdem eltörpül. (Derültség a bal- és szélső baloldalon.) Ezeken a szerződéseken nem fog segíteni a 16. §., ezen kinövéseken segíthet maga a sajtó és segíthet maga a társadalom. A sajtó munkásai segíthetnek, hogy ha maguk között egymással szemben a szigorú bírálatnak kölcsönös jogát gyakorolják és maguk között sem tűrik meg, hogy olyan czikkek jelenjenek meg bármely oldalról, a melynek igazságában joggal kételkedik az olvasó és a melyek azért elvonják a közönség bizalmát a sajtótól. (Helyeslés a balés szélső baloldalon.) Mert a közönség csak akkor bízhatik a szabad sajtóban, csak akkor kisérheti elismeréssel, ha mindig táplálhatja azt a meggyőződést, hogy az újságírónak, mikor ír, mikor a tollat forgatja, a melylyel ő ítéletet mond, a mint azt gróf Apponyi Albert olyan szépen kifejtette, a mely tollal ő képes megsemmisíteni egyes exiszteucziákat, vagy előbbre vinni a dicsőség útján: akkor azt a tollat mellékérdek, kegyhajhászás sohase vigye, hanem mindig csak a belső meggyőződés, az igazság. Nem azt mondom én t. ház, hogy nem lehet a kormányt dicsérni, hogy nem lehet még egy bizonyos elfogultságot is megengedni egyik vagy másik irányban, a szerint, a hogy a sajtó embere egyik vagy másik párthoz tartozik. Hisz bizonyos mértékig minden párttag elfogult. De hogy ha ez igaztalan irást még az elhihető elfogultság mértékén is túlviszik: ez az, a mi a sajtó tekintélyét aláássa, s a mit a sajtó munkásai a kölcsönös bírálat gyakorlásával talán megakadályozhatnának. (Igaz! Úgy van! a hal- és szélső baloldalon.) k mi a nagyon szórványosan jelentkező becsület sértések tekintetében teendő intézkedéseket illeti, e tekintetben, azt hiszem, t. ház, hogy köztünk, a kik a javaslatot ellenezzük és a t. túloldal közt, a mely a javaslatot pártolja, semminemu kontroverzia fenn nem forog. Én is azt tartom, t. ház, hogy a becsület a legdrágább, a legtisztább, a legféltettebb kincse a tisztességes embernek, melyhez tisztátalan kézzel nyúlni nem szabad senkinek; én is azt tartom, hogy becsület nélkül nem élhet a tisztességes ember, és azért, a ki másnak becsületét jogtalanul, ok nélkül és igaztalanul sérti, tiporja az époly gaz, mint a ki mást megtámad életében vagy testi épségében. (Igaz! Úgy van ! a balés első lalolda'on és a középen.) És azért nem tartom azt, t ház, hogy solvus condactust adjunk annak, a ki mást becsületében sérteni nem átall, ellenkezőleg t. ház, kivánom, hogy a becsületsértő elvegye a maga büntetését, még pedig szigorú büntetését, sőt nem zárkóznám el attól sem, hogy